Kedvenc helyek

Led Zeppelin: Mothership

est.hu:
10/10
|
olvasói
10/10 (21)
(Atlantic / Warner)

2007. december 10-én az Atlantic lemezkiadó egykori alapítójának, Ahmet Ertegünnek az emlékére egy londoni fellépés erejéig összeállt a Led Zeppelin (az 1980-ban elhunyt John Bohnam helyén fia, Jason dobolt). Csak kevesek lehettek jelen, a többi rajongó várhat a koncertfelvételre. Addig is itt van friss anyagnak Robert Plant új albuma (a bluegrass/country énekesnővel, Alison Krauss-szal rögzített Raising Sand), a Led Zep-nosztalgiához pedig az 1976-os The Song Remains The Same koncertfilm és -lemez felújított, feljavított változata (DVD és dupla-CD formátumban), illetve a Mothership című dupla válogatásalbum (melynek deluxe kiadásához egy harmadik korong is jár, részletekkel a 2003-as címnélküli dupla DVD élő felvételeiből).
Milyen leckét ad fel nekünk egy efféle válogatás? Ismétlés, összefoglalás: a Led Zeppelin szerepe és jelentősége a rocktörténelemben. Merthogy ennek a történelemnek az egyik legfontosabb együttese, több szempontból is. Egyrészt a zene formai, hangzásbeli változásainak egyik korszakot fordító formációja, másrészt a szupersztárzenekar egyik alaptípusa. 
 
Ami magát a megírt zenét illeti, a Zepnek volt egy nagy előnye nagy elődjéhez, a Creamhez képest: hogy nem volt az együttesben olyan remek dalszerző, mint Jack Bruce. Adott volt tehát a lehetőség arra, hogy a Brit Blues Boom füstjéből kilépő zenekar másoktól átvett témákra kezdje el a saját variációit felépíteni, a Jeff Beck-féle Yardbirdsben kidolgozott gitárhangzás alapján. Tehát nem az eredeti kompozíciók és nem is a hangzás a lényeg, hanem valami más. Lehetne itt taglalni a tagok egyéni erényeit, és kétségtelenül lehet imádni Robert Plant összetéveszthetetlen énekhangját és -stílusát, valamint John Bonham elemien dinamikus dobolását. Jimmy Page gitárjátékában viszont nem a Heartbreaker gitárszólós virtuozitását érdemes figyelni, hanem a zenekari szövetbe, a hangulati változásokba való illeszkedés képességét, azt, ahogy egységes egésszé dolgozza össze az előbbieket a negyedik tagnak, John Paul Jonesnak a basszusgitárján megszólaló alaptémákkal. Tehát hol a titok? 
 
A kronologikus válogatás első CD-je (az 1969 és 71 között megjelent négy nagylemezről beválogatott 13 dal) azt a választ adja, hogy a négy tag együttes játéka, ami igazán egyedülálló, és ettől a blues alapokra súlyos tömbökből építkező hard rockban példátlan szabadságfokú pillanatok születnek. A zene energiája nem elsősorban a torzított gitárból, nem az élesen hasító énekhangból, a dübörgő dob-basszus kettősből származik, hanem abból a könnyedségből, ahogy a Whole Lotta Love hard rock’n’roll, illetve a Dazed And Confused pszichedelikus blues struktúrájából kilépnek a mögöttük rejtőző semmibe, majd a megfelelő és megfelelően előkészített pillanatban vissza onnan. Vagy ahogy a Black Dog riffje századik meghallgatásra is váratlanul fordul a visszájára a dobhoz képest. 
 
Ez a zenekar mindig is többet tudott a Good Times Bad Times, a Communication Breakdown és az Immigrant Song védjegyszerű kemény rockjánál. Akusztikus alapú blues és folk dalokban (Babe I’m Gonna Leave You, Ramble On) is hozták ugyanazt a lazaságot és intenzitást, miközben alaposan kihasználták, hogy több tér adódik a finomságoknak. A Stairway To Heaven vagy az Over The Hills And Far Away pedig annak példái, hogy mekkora dinamikai ívet lehet húzni ezek között a pólusok között. 
 
A válogatás második CD-je (11 számmal) azt mutatja, hogy az ötödik nagylemeztől, az 1973-as Houses Of The Holytól kezdve egy újabb pólus is megjelent. Bonyolultabb nagyzenekari hatásokkal vastagodott a zene, főleg Jones szintetizátorainak köszönhetően (No Quarter, Kashmir, In The Evening), de Page is hasonlóan komplex gitárhangszereléseket kezdett használni (The Song Remains The Same, Achilles Last Stand). Itt is sok kísérlet született a hard rockkal való ötvözésre, az igazi élményt azonban ebben a korszakban azok a lazább dalok adják, ahol a zenekar kevésbé veszi komolyan magát (D’yer Mak’er, Nobody’s Fault But Mine). 
 
A Mothership két CD-je csupán két-két számnyi különbséget mutat az 1999 és 2000 fordulóján megjelent Early Days és Latter Days című szimpla válogatáskorongokhoz képest (a Jimmy Page által olyannyira megvetett Living Loving Maid sajnos ezúttal sem kapott helyet), viszont ha a háromlemezes Deluxe Editiont választjuk, ott a bónusz-DVD élőben és mozgóképes támogatással is szemlélteti a fentieket, két órányi koncertfelvétellel a hetvenes évek legelejétől a legvégéig – és innen a Moby Dick, a Going To California vagy a Misty Mountain Hop sem hiányzik (ez is válogatás, a 2003-as dupla DVD bő ötórányi anyagából).
Kovács Kálmán
2007.12.20
|


Játék
November 3. és 5. között az Európai Parlament idén is az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatja be az Lux-díjra jelölt, döntős filmeket.
Copyright © 2021 Minnetonka Lapkiadó Kft.