A Szürkület és Szenvedély című nagyjátékfilmjei mellett elsősorban színvonalas tévés alkotásairól ismert, 2002-ben elhunyt Fehér György legendás diplomamunkája 1973-ból Haumann Péterrel a címszerepben.
Shakespeare közismert királydrámájából szinte mindenki tud idézni pár sort a „York napsütése rosszkedvünk telét / Tündöklő nyárrá változtatta át”-tól kezdve az „Eldöntöttem, hogy gazember leszek”-en keresztül az „Országomat egy lóért”-ig. Mivel a Rózsák Háborújának egyik legfontosabb epizódját megéneklő és azon keresztül egy egyszerre zseniális és immorális manipulátor portréját megrajzoló ötfelvonásos (színpadon mintegy három órás) művet Fehér mindössze másfél órába sűríti, a tévés változat nagyon tömény, s súlyos, nehéz szövege kissé nehezen követhető (ezért nem árt, ha kezünk ügyébe készítjük a drámát).
Ezt azonban akár szándékos alkotói gesztusként is értékelhetjük, hiszen ennek köszönhetően a néző ugyanúgy nem látja át tökéletesen Richárd gonosz intrikáit, ahogy sorozatos cselszövéseinek, gyilkos hatalomvágyának áldozatai, azaz a dráma további hősei sem. Adaptációjában a rendező ezenkívül is a lehető legtávolabb próbált kerülni a színház, a színpad világától: Fehér igen kreatívan használja ki a televízió médiumának sajátos adottságait, és a legtöbbször markáns premier vagy szuper plánokkal dolgozik (arcközeliket és arcrészleteket láthatunk).
A színészek a többszereplős jelenetekben is a lehető legközelebb hajolnak egymáshoz, ilyenkor is igen szűk képkivágatokban mutatják őket, így szinte fojtogató tér alakul ki. Habár Fehér III. Richárdjában van néhány megkérdőjelezhető döntés (speciális térépítkezésének hála például időnként a figurák mintha légüres térben mozognának, s emiatt van, hogy a mű átélhetetlenül elvont), a fiatal Haumann Péter alakította gonosztevő Lady Annával, illetve Erzsébet királynéval való párjelenetében – melyek egyúttal egymásra is rímelnek – ritkán látott, lenyűgöző színészi alakításokat csodálhatunk meg (Haumannén kívül Bánsági Ildikó és Békés Rita játékának köszönhetően).
Kiadás:
A hang sztereó (és nem a legjobb minőségű), extraként egy 1997-es Fehér György-interjú 6 és fél perces, a filmre vonatkozó részletét, illetve további két színdarab tévés változatának ajánlóját kapjuk.
III. Richárd, 1973 * 90 perc * Mokép * (12)
Ezt azonban akár szándékos alkotói gesztusként is értékelhetjük, hiszen ennek köszönhetően a néző ugyanúgy nem látja át tökéletesen Richárd gonosz intrikáit, ahogy sorozatos cselszövéseinek, gyilkos hatalomvágyának áldozatai, azaz a dráma további hősei sem. Adaptációjában a rendező ezenkívül is a lehető legtávolabb próbált kerülni a színház, a színpad világától: Fehér igen kreatívan használja ki a televízió médiumának sajátos adottságait, és a legtöbbször markáns premier vagy szuper plánokkal dolgozik (arcközeliket és arcrészleteket láthatunk).
A színészek a többszereplős jelenetekben is a lehető legközelebb hajolnak egymáshoz, ilyenkor is igen szűk képkivágatokban mutatják őket, így szinte fojtogató tér alakul ki. Habár Fehér III. Richárdjában van néhány megkérdőjelezhető döntés (speciális térépítkezésének hála például időnként a figurák mintha légüres térben mozognának, s emiatt van, hogy a mű átélhetetlenül elvont), a fiatal Haumann Péter alakította gonosztevő Lady Annával, illetve Erzsébet királynéval való párjelenetében – melyek egyúttal egymásra is rímelnek – ritkán látott, lenyűgöző színészi alakításokat csodálhatunk meg (Haumannén kívül Bánsági Ildikó és Békés Rita játékának köszönhetően).
Kiadás:
A hang sztereó (és nem a legjobb minőségű), extraként egy 1997-es Fehér György-interjú 6 és fél perces, a filmre vonatkozó részletét, illetve további két színdarab tévés változatának ajánlóját kapjuk.
III. Richárd, 1973 * 90 perc * Mokép * (12)
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek