Kyoto

Budapest, V. ker., Roosevelt tér 7-8.
A Leroy-hálózat és a Tom George mögött álló emberek - akiknek a Kyotót is köszönhetjük - tudják, mi kell egy sikeres étteremhez. Fenntartva, hogy megközelítésük inkább üzleti: többet adnak a következetes, megbízható sztenderdekre, mint az újdonságokkal való kísérletezésre és a haute cuisine megcélozására.
A nyugati világ nagyvárosainak legfrekventáltabb pontjain ma egyre gyakrabban találunk exkluzív sushi éttermeket, és a minőségi japán konyha mára igazi, nagy divattá vált. A leroyos társaság most olyasmivel állt elő, ami itthon a legközelebb áll egy világváros kifejezetten átlagon felüli sushijához, és ez nem leszólás: a legtöbb budapestinek fogalma sincs, hogy milyen minőséget várjon el akár a rizs, akár a tengeri és más hozzávalók terén. Hozzáteszem, ezért részben a Leroy-lánc is felelős, hiszen éttermeik éveken át terjesztették átlagosnál is átlagosabb sushijukkal együtt azt a nézetet, hogy ez az étel nem más, mint rákrudacskák, lazac, uborka és avokádó különböző méretre és formára gyúrt egyvelege. Nos, nem az! 
 
Vacsoránkat fűszeres, rákos ramennel nyitjuk, ami egy szójás húsleves a tetején úszkáló királyrákokkal. Valamivel könnyedebbet vártam, tisztább, átlátszóbb színnel, de ez inkább „shoyu”-ra, avagy szójás ramenre sikeredett. Melege simogató volt, de ízéből hiányoltam az intenzitást. Néhány ráktempura következett, könnyű, légies tésztában - erre a legtöbb helyen nem adnak - Satay-féle mogyorós mártogatóval, némi szójával és ecettel. A háromfajta, kövérkés és ízletes halból készült sashimi szezámmagokkal és julienne-re vágott friss zöldekkel remek kombináció.
 
A rákövetkező speciális tekercsek nevét nem jegyeztem fel, de nemcsak méretre voltak átlagon felüliek, hanem mindegyiket valami különlegességgel dobták fel. Egy kis ráktempura a maki tekercs közepén, egy édeskés angolnaszelet a kifordított tekercs külsején, egy kis teriyaki szósz vagy jalapenoszerű paprika a lágy tonhalas és avokádós tekercsek tetején. Ám a dolog lelke természetesen a rizs, és a Kyotóban légiesen könnyedén tapadnak egymáshoz a rizsszemek anélkül, hogy ragacsos lenne. 
 
A japán konyha nem desszertjeiről híres, kivéve talán az édesbab-krémeket, a zöld tea fagyit és a zselék változatos formáit, de a Kyoto kiváló narancsos crème brulee-t kínál - ellentétben az eredeti, vaníliakrémes recepttel - vaníliafagylalttal, édes narancsszószban úszó narancsdarabkákkal, és az elmaradhatatlan kemény karamellréteggel a tetején. Ez telitalálat. 
 
Sokkal többet rendeltünk a kelleténél - mintegy másfélszeresét a szükségesnek - így sikerült (fejenként) megdöbbentő 15 ezres számlát csinálni - bár ital alig fogyott. A Kyoto tehát nem egy olcsó élmény, mégis olyan, amelyet minden sushikedvelőnek ki kell próbálnia. 


Étel/Ital: 4 
Kiszolgálás: 4 
Környezet: 4 
Ár/Érték: 3,5 

Bp. V., Roosevelt tér 7-8. 
Ny: V-Cs: 12-24h, P-Szo: 12-02h 
T: 801-9862 
 
Steel
2008.02.04
|


Játék
Miután a férje egyik pillanatról a másikra lapátra teszi, Deanna (Melissa McCarthy), a megrögzött háziasszony gondol egyet, és elhatározza, hogy befejezi a főiskolát. És történetesen ugyanabban a suliban köt ki, mint ahová a saját lánya jár, és aki nem túlságosan repes az örömtől emiatt.
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.