Kedvenc helyek

The Mars Volta: The Bedlam In Goliath

est.hu:
9/10
|
olvasói:
9/10 (106)
(Universal)

A Relationship Of Command album 2001-es turnéján feloszló At The Drive-In afrofrizurás renegátjai, Omar Rodriguez-Lopez gitáros és Cedric Bixler Zavala énekes három extrém, totálisan elszállt Mars Volta-lemez (De-Loused In The Comatorium – 2003, Frances The Mute – 2005, Amputechture – 2006) után az egyszerűbb zenei struktúrák felé fordultak és negyedik nekifutásra egy könnyebben befogadható lemezzel álltak elő. Az „egyszerű zenei struktúra” és a „könnyen befogadható lemez” kifejezéseket természetesen Mars Volta-i értelmezési tartományban kell elképzelni, a zenekar őrült experimentalista prog-rockja továbbra is messze helyezkedik el a hagyományos dalformáktól, de legalább már nem fényévnyi távolságra.
Kezdjük a Mars Volta munkásságában felfedezhető egyetlen kiszámítható dologgal: a 2008-as The Bedlam In Goliath ugyanúgy másfél évvel követi az előző sorlemezt, mint ahogyan harmadik a másodikat, és a második az elsőt. Az új album megszületésének története minden bizonnyal örökre emlékezetes marad a zenekar számára, ezúttal ugyanis nemcsak olyan apró-cseprő problémákkal kellett megküzdeni, mint az egy év alatt kirúgott három dobos pótlása (végül a 24 éves Thomas Pridgen személyében sikerült megfelelő embert ültetni a dobok mögé). A 75 perces The Bedlam In Goliath – amely a formáció első két korongjához hasonlóan ismét konceptlemez – egy ouija board (szellemidézéseknél használt beszélő tábla) „útmutatásai” alapján készült el. A táblát Omar vásárolta ajándékba egy izraeli antik kereskedőtől Cedricnek, és az ezoterikus tárgy hamarosan központi szerepek kapott elő a zenekar életében: a 2006-os turnén a tagok rituálészerűen minden este játszottak vele néhány órát. Ekkor furcsa eseménysor vette kezdetét: Cedric lábát egy baleset után műteni kellett, a zenekar stúdiója kétszer is teljesen elázott, a már felvett anyag egy része titokzatos körülmények között eltűnt a számítógépről, majd a lemez hangmérnöke idegösszeroppanása miatt félúton bedobta a törülközőt és otthagyta a csapatot. Omarék már majdnem feladták az egészet, ám végül a tábla elégetésével sikeresen megoldották a problémákat – a korong ennek az elátkozott időszaknak a lenyomata.  
 
A bevezetőben említett zenei egyszerűsödés már első hallásra feltűnő: a komplex struktúrákat és a radikális kísérletezést ugyan nem dobta sutba az együttes, de észrevehetően kevesebb a csapongás, a szélsőséges halk-hangos-halk váltás, mint korábban. A csendes részek megritkultak, maradt a majdnem konstans őrjöngés, a végig eszeveszett tempó és a zajos, vad pszichedélia. A prog-rock, free jazz, punk- és funk-rock fúziójából álló szerzeményeket közel-keleti motívumok, latinos ritmusok, „egzotikus” hangszerek (cselló, hegedű, fuvola, szaxofon, klarinét), sűrű effektek és kemény metálriffek teszik teljesen kaotikussá, az egyszerre megszólaló hét-nyolc hangszer mégsem szül kakofon zajmasszát, a tökéletes keverésnek köszönhetően még a tiszteletbeli Mars Volta-tagnak számító RCHP-gitáros, John Frusciante jellegzetes pengetései is tisztán kivehetőek. Nincs már tíz percen felüli szám sem, a tizenkét szerzemény között két rövidebb (két és fél perces) darab és két kilenc percet meghaladó tétel található, ráadásul több lineáris dalszerkezettel találkozhatunk, mint – ennél a zenekarnál – korábban bármikor. A 2008-as The Bedlam In Goliath a Mars Volta eddigi legemberközelibb lemeze – körülbelül úgy, mint amennyire emberközeliek naprendszerünk külső bolygói az Androméda-köd csillagaihoz képest. 
Bokor Péter
2008.02.25
|


Játék
December 18-án harmadik alkalommal lépnek fel a legismertebb hazai előadók a Kongresszusi Központban, hogy a közönséggel együtt ünnepeljenek.
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.