Kedvenc helyek

Nick Cave & The Bad Seeds: Dig, Lazarus, Dig!!!

est.hu:
9/10
|
olvasói
9/10 (88)
(Mute / EMI)

Nick Cave ötvenéves lett, de úgy tűnik, esze ágában sincs megöregedni. A karizmatikus ausztrál frontember az utóbbi években szinte futószalagon szállította a lemezeket: a No More Shall We Part, a Nocturama és a dupla Abattoir Blues/The Lyre Of Orpheus után hegedűsével, Warren Ellisszel két filmhez is írt komplett kísérőzenét (a legutóbbi a Jesse James meggyilkolása… volt, melyben szerepelt is kocsmai énekesként), aztán még további két Bad Seeds-tag bevonásával a dögös Grinderman projektben durvult (miközben a többiek Mick Harvey Two Of Diamonds albumán zenéltek), most pedig máris itt a legújabb Bad Seeds-anyag. A legutóbbi turné gospel kórussal támogatott, himnikus hangzása után a Dig, Lazarus, Dig!!! megalkuvás és manírok nélküli, igazi, koszos rockzene – amint arról 2008. május 26-án a PeCsa színpadán is meggyőződhetünk!
Azért sejteni lehetett, hogy a garázs-rockos Grinderman erősen rányomja majd a bélyegét az új Bad Seeds-album hangzására, hiszen a két lemez anyagának nagy része tulajdonképpen párhuzamosan íródott, és a fő zenész- és szerzőtársak is ugyanazok: a multiinstrumentalista Warren Ellis, Martin Casey basszista és Jim Sclavunos dobos mindkét kiadványon szerepel. Cave jellegzetes harcsabajsza is megmaradt, csakúgy, mint a dalok nagy részére jellemző, már-már tréfába hajlóan férfias, nyers erő. A frontembert a lemezborító fotóin is elektromos gitárral látjuk (pedig azt csak egyetlen számban pengeti ő maga), a megszokottnak mondható zongorás balladák szinte teljesen hiányoznak, ezúttal egyértelműen a gitárok – főleg Casey basszustémái – dominálnak. 
 
Cave viszont most is úgy énekel, mint egy megtébolyult prédikátor: nem is igazi éneklés ez, sokkal inkább valamiféle bizarr szónoklat. A dalszövegei jóval vulgárisabbak, mint ahogy a legutóbbi Bad Seeds-lemezeken megszokhattuk, de az obszcenitás sosem öncélú: a beharangozó kislemezre kimásolt címadó nyitódalban például a bibliai Lázár történetét helyezi át a hetvenes évek Amerikájába, ahol a holtából előráncigált főszereplő (aki „sosem kérte, hogy feltámasszák”) mindenféle rosszéletű szajhákkal múlatja az időt, mígnem újra meghal – ezúttal végérvényesen. A lemez egyik legerősebb dala, a klasszikus garázs-rock dallamokkal operáló Albert Goes West központi figurája pedig utazásai közben olyan helyekre vetődik el, mint a rejtélyes „Le Vulva”. 
 
A hatvanas-hetvenes évek zenéjének hatása máshol is nyilvánvaló a lemezen: a Midnight Man visszafogott lüktetése a Doorst idézi (Mick Harvey orgonaszólójáról egy szétesettebb Ray Manzarek mellett az Animals-billentyűs Alan Price is eszünkbe villanhat), az album leginkább tradicionális rockdalának mondható, szexuálisan túlfűtött Lie Down Here (& Be My Girl) széttorzított szólóival a Stooges jobb pillanataira emlékeztet, ahogy a Today’s Lesson is az ismételgetett „we’re gonna have a real cool time tonite” sorával (és akkor még ott van Nick Cave és John Cale hangjának örök hasonlósága is). Az albumon nincs egyetlen igazán gyenge darab sem, igaz, kimagasló dalokból is kevés van – a színvonal mindenesetre egységesen erős. Talán az öt percen keresztül egyetlen repetitív loopra épülő, varázslatos hangulatú Night Of The Lotus Eaters, illetve a világ gondjaira magyarázatot kereső, válaszért magához a Szerzőhöz forduló We Call Upon The Author mondható a lemez két csúcspontjának. A feloldozást hozó laza záródal, a More News From Nowhere mágikus-misztikus odüsszeuszi utazása során pedig a sok nő között még egy bizonyos Miss Polly is felbukkan (és történet szerint szirénként énekel is), ami akár utalás is lehet a frontember PJ Harvey-val folytatott, rövid, ám annál viharosabb múltbéli kalandjára. 
 
Ma kirúgunk a hámból!” – üvölti Cave, és az ember elhiszi neki, hogy az elmúlt évtizedek tényleg érintetlenül hagyták a punkos Birthday Party egykori, eksztázisban vonagló, elképesztő színpadi jelenléttel bíró frontemberét. Már jó ideje nem tud hibázni, legyen szó akár Bad Seeds-lemezekről, akár más kiadványokról. A Dig, Lazarus, Dig!!! is stabilan hozza a megszokott minőséget: a Bad Seeds tizennegyedik stúdióalbumán sem lehet fogást találni. 
 
 
(Nick Cave és a Bad Seeds 2008. május 26-án ismét Budapesten játszik, a Petőfi Csarnok színpadán.)
 
Szabó Benedek
2008.03.03
|


Játék
Roger Waters nagy sikerű 2017-18-as US + THEM világturnéjának amszterdami állomásán rögzített koncertfilm a világpremierrel egy időben, 2019 októberében, limitált vetítéssorozatban érkezik a hazai filmszínházakba.
A héten még látogatható a szürrealista kiállítás az MNG-ben. A szürrealista mozgalom Margitte-tól Dalíig. Válság és újjászületés 1929-ben. #salvadordali #renemagritte #szurrealista #szurreal #kiallitasajanlo #kulturalisajanlo
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.