Kedvenc helyek

Rolling Stones: Shine A Light

est.hu:
8/10
|
olvasói
6/10 (78)
(Polydor / Universal)

A Rolling Stones 2002-es Forty Licks slágerválogatásának koncertsorozatát egy négylemezes DVD örökítette meg (Four Flicks), a 2005-ös A Bigger Bang albumhoz kapcsolódó, Budapestet is értintő és minden korábbi bevételi rekordot megdöntő kétéves turnén viszont még egy moziba szánt koncertfilm is született. A rendező sem kisebb név, mint az amerikai Martin Scorsese, aki már vagy tucatnyi Stones-dalt felhasznált filmjeiben az 1973-as Aljas utcáktól A tégla című legutóbbi munkájáig, és Az utolsó valcer című The Band-koncertfilmmel is bizonyított a műfajban (lásd: The Best Of A Musical History), nemrég pedig A Bob Dylan-dossziéban dokumentált egy másik zenei legendát. A Shine A Light 2008. május 15-én ér a magyar mozikba, de a filmzenelemez már nálunk is kapható.
A hatvanas éveikben is meglepően jó formát mutató, élvezetes produkciót nyújtó Stones-tagok az amerikai stadionturné szünetében egy intimebb helyen, a New York-i Beacon Theatre-ben adtak két koncertet 2006. október 29-én és november elsején, Scorsese és stábja mindkettőt lefilmezte, de főleg a második este felvételeit használta, annak dalsorrendjét megtartva (az aznap játszott húsz szám közül csak az I’m Free és Honky Tonk Women marad ki a filmből). A különleges alkalomhoz speciális programot állítottak össze, mely kizárólag a legendás múltra, a zenekar első két évtizedére koncentrált – még az aktuális A Bigger Bang albumról sem került elő semmi! Jaggerék három sztárvendéget is hívtak egy-egy duetthez: régi haverjuk és turnétársuk, a náluk is idősebb fekete blues gitáros-énekes, Buddy Guy egy közös példakép, Muddy Waters előtti tisztelegésbe szállt be (Champagne & Reefer), a White Stripes és a Raconteurs gitáros-énekes frontembere, Jack White a countrys Loving Cupot adta elő a szintén gitárt ragadó Mick Jaggerrel (ez sajnos nem túl átütő, talán másik dalt kellett volna választani), Christina Aguilera pedig a Live With Me-ben eresztette ki elképesztő hangját (na ez viszont átüt, Jaggernek Tina Turner óta nem volt ilyen jó kontrapartnere).  
 
A Jumpin’ Jack Flash nyitása után a műsor első felét két hetvenes évekbeli csúcslemez, az 1972-es Exile On Main Street és az 1978-as Some Girls dalaira építették (az előbbiről négy számot szedtek elő, az utóbbiról hármat, köztük a Just My Imagination című Temptation-feldolgozást), de közéjük becsúsztattak a legrosszabb albumaik közt számon tartott 1983-as Undercover egy vicces slágerét (She Was Hot), továbbá a legelső Jagger/Richards-szerzeményt, az eredetileg Marianne Faithfullnak írt As Tears Go By-t is 1964-ből. A zenekar bemutatása után Jagger átadja a terepet Keith Richardsnak, hogy a vén kalóz elénekeljen két hatvanas évekbeli szerzeményt (You Got The Silver, Connection), majd a Sympathy For The Devilhez visszatér és parádés finálét vezényel (itt hangzik el a már említett duett is Aguilerával). A koncert főprogramját furamód az inkább nyitódalnak való Start Me Up zárja, aztán a ráadásban jön a Brown Sugar és az (I Can't Get No) Satisfaction. Ez utóbbi a filmzenelemez egylemezes kiadásáról már hiányzik, a dupla verzió végére viszont négy további felvételt is odacsaptak az október 29-i fellépéséről: a Paint It Black és a Keith Richards által énekelt Little T&A mellett itt az I’m Free (amit a zenekar a hatvanas évek óta nem játszott koncerten!), továbbá a film címét adó – és stáblistája alatt futó – Shine A Light.
Déri Zsolt
2008.04.25
|


Copyright © 2021 Minnetonka Lapkiadó Kft.