Fido – Hasznos a zombi a háznál

Az, hogy a késői zombifilmek a fogyasztói kultúra és a „plazák népe” kritikájaként is értelmezhetők, már szinte filmes közhelynek számít. Andrew Currie kanadai rendező-forgatókönyvíró most egy egészen új megközelítést kínál a zombikat az uralmuk alá hajtó polgárok és azon ötlet beemelésével, miszerint halálunk után eldönthetjük, hogy zombiként kívánjuk-e folytatni pályafutásunkat, avagy temetést kérünk (külön a testünktől elválasztott fejünknek is). 
 
Csakhogy mi történik, ha valami hiba folytán a szelídnek hitt zombik mégis megvadulnak? Hát körülbelül ugyanaz, mint a hagyományos zombifilmekben – azzal a különbséggel, hogy a Fido főhőse, a 11 éves Timmy összebarátkozik elszabaduló házizombijával (aki őt nem is támadja meg), így a zombikkal és zombikká váló szomszédokkal való küzdelem mellett az is fontos cél, hogy megvédjék a Fido nevű szimpatikus élőhalottat a lelepleződéstől. 
 
Habár az alapötlet valóban telitalálat és szellemes megoldás az is, hogy mindezt az ötvenes évek „pleasantville-i” Amerikájába, a háztartási gépek és kényelmi eszközök viharos terjedésének, a tökéletes háziasszonyok tökéletes világába helyezik, ám a Fido egy zombifilmhez képest túlontúl lassú, sokkal pörgősebbnek és eseménydúsabbnak kéne lennie – még akkor is, ha esetünkben paródiáról van szó. 
 
 
Kiadás: 
Magyar és angol DD 5.1-es, magyar sztereó hang, magyar felirat. Extraként csak DVD-ajánlók. 
 
Fido, 2006 * 88 perc * SPI * (16)