Kedvenc helyek

21 (filmzenelemez)

est.hu:
8/10
|
olvasói
9/10 (3)
(Columbia / Sony BMG)

A 21 – Las Vegas ostroma című sikerfilm nem egy telitalálat, de a rock és az elektronika határvidékén mozgó 15 számos filmzenelemez egész jól sikerült. A 21 zenéjéért felelős amerikai producer, David Sardy az MGMT (Oracular Spectacular), az UNKLE (War Stories), az Aliens (Astronomy For Dogs) és Mark Ronson (Version) aktuális albumairól átemelt betétdalok mellé néhány vadonatúj felvételt is rögzített a filmhez, sőt elérte, hogy a Rolling Stones a Sympathy For The Devil után egy másik klasszikusának remixelésére is engedélyt adjon.
A szerencsejátékosoknak nem sikerülhet mindig minden – ezt a tanulságot a film legvégén a You Can’t Always Get What You Want című Jagger/Richards-szerzemény hivatott hangsúlyozni, bár a drogokról és politikáról szóló hatvanas évekbeli dalszövegnek a 21 történetéhez igazán semmi köze. Az eredeti felvétel modernizálását Sardy régi belga haverjaira, a 2 Many DJs projekt révén elhíresült Soulwax (Any Minute Now) tagjaira bízta, akik szórakoztatóan szab(dal)ták át Mick Jaggert, bár semmiképpen nem ez eddigi remixeri pályájuk csúcsa. Az 1967-es születésű David Sardy mielőtt Rick Rubin tanítványaként sztárproducer lett (Marilyn Manson: Holy Wood, The Dandy Warhols: Thirteen Tales From Urban Bohemia, Jet: Get Born, Wolfmother: Wolfmother, Oasis: Don't Believe The Truth , Dirty Pretty Things: Waterloo To Anywhere stb.) maga is próbálkozott zenészként (egy évtizeden át volt dalszerző-gitáros-énekes frontember a Barkmarket nevű noise-rock zenekarban), így most ő maga is örömmel készített egy dalt az angol Duke Spirit rockegyüttes vagány énekesnőjével, a legutóbbi UNKLE-lemezen is vendégeskedő Liela Moss-szal (a groove-os Giant remekül sikerült darab), továbbá producerként egy vadonatúj LCD Soundsystem-számot is rögzített James Murphyvel (a Big Ideas annyira jó, hogy akár a Sound Of Silver albumon is helyt kaphatott volna).  
 
E három friss szám mellett a filmzenelemezen még egy csomó remek felvételt hallhatunk az utóbbi egy-két évből, nagyrészt további neves producerkollégáktól (Amon Tobin, Junkie XL, Mark Ronson), illetve azok köréből (az UNKLE-tól itt épp a Hold My Hand szerepel, amit maga James Lavelle énekel, míg a Tropical Moonlight című Domino-dal a Mark Ronson Presents Hard Rock válogatásról lehet már ismerős). Ráadásnak bedobtak még néhány tuti popslágert (Peter Bjorn And John: Young Folks, Rihanna: Shut Up And Drive) és némi brit neo-pszichedéliát is (The Aliens: I Am The Unknown, Broadcast: Tender Buttons), de a legpazarabb sláger és a legpazarabb pszichedélia a film elején elhangzó MGMT-himnusz, a gúnyos szövegű Time To Pretend (bár a filmzenelemezre sajnos egy olyan változat került, ahol a kokainról, heroinról és a sztárokkal való baszásról szóló részt cenzúrázták). 
 
Déri Zsolt
2008.05.20
|


Játék
Négy évet kellett várniuk a rajongóknak az Ivan & The Parazol legújabb lemezére.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.