Erőszakik

Az Erőszakikban - bocsátassék meg a magyar cím - minden fanyar vicc önnön farkába harap, és ezen viccek egyike maga a város, Bruge. Ide érkezik a két bérgyilkos, Ray (Colin Farrell) és Ken (Brendan Gleeson), akiket főnökük egy elbaltázott meló után azért küldött ide, hogy ott egy ideig eltűnjenek a kíváncsi szemek elől. A fiatal Ray utálja a várost, és képtelen egy helyen ülni, így hamar szerelmi és egyéb kalandokba keveredik - így ismerkedik meg a kissé megbízhatatlan Chloéval és egy rasszista törpével -, míg a középkorú Ken a helyi látnivalókat csodálja. Ám megérkezik a telefonhívás, és a főnök megbízza Kent, tegye el láb alól a hibát elkövető Rayt - és tudjuk, hogy nem fogja megtenni, csak azt nem, hogy akkor mi is lesz a végeredmény.
 
Mindez inkább egy furcsa kamaradráma - a rendező Martin McDonagh eleve drámaíró -, mint krimi, de ez nem jelenti azt, hogy nem izgalmas és vicces, mert az. A remekül megírt dialógusok, a pazarul adagolt tempó és az élvezetes alakítások - igen, itt lehet szuperlatívuszokat dobálni - nagyon-nagyon élvezetessé teszik ezt a megtévesztően egyszerű, kevés pénzből, de sok kreativitással készült filmet, amiben nehéz nem áthallani Samuel Becket Godot-jának pimasz parafrázisát. Az eddig jelentősen túlértékelt Colin Farrellt pedig végre egy igazán jó szerepben láthatjuk.