Kedvenc helyek

Marilyn Manson: Út a pokolból

Kereken tíz évvel az eredeti változat megjelenése után végre magyar nyelven is elérhetővé vált Marilyn Manson The Long Hard Road Out Of Hell című önéletrajzi írása. Bár az évek során, különösen a Kóla, puska, sültkrumpli című Oscar-díjas Michael Moore-dokumentumfilmben való szereplése és a legutóbbi Eat Me, Drink Me album megjelenése óta jócskán megkopott a sátáni vonzerő és lejjebb csúszott a sokk-ráta, azért ezzel a korai éveket bemutató kiadvánnyal újra megcsapja az olvasót a régi borzongás szele. A könyvhöz David Lynch írt nyúlfarknyi bevezetést, a kötet segédszerzője pedig a Rolling Stone újságírója, Neil Strauss volt, aki azóta többek közt a Mötley Crue-nak és Dave Navarrónak is segítséget nyújtott autobiográfiájuk írásában és szerkesztésében.
Manson önleleplező memoárjában azt a folyamatot ismerteti, melynek során a nyeszlett, pattanásos, osztálytársai által gyakran megalázott, lapátfogú kiskölyökből Amerika első számú közellensége lett, különös figyelmet fordítva a hőn áhított – és az 1996-os Antichrist Superstar albummal meg is kaparintott – világsztárstátuszhoz vezető út leglényegesebb állomásaira: az Ohio állambeli Cantonban töltött meghatározó keresztény iskolás évekre, a rövid floridai újságírókarrierre, a Marilyn Manson And The Spooky Kids korai éveire, majd mentorával, a NIN-főnök Trent Reznorral való találkozására és barátságára, végül pedig az Antichrist Superstar albumhoz tartozó 1996-97-es turné botránysorozatára. Teszi mindezt egy rá jellemző sajátos, szerethető humorral, és a különböző formákban (a hagyományos egyes szám első személyű elbeszélés mellett korábban publikálatlan interjúkban és naplórészletekben) közreadott vallomások mögött az első pillanattól eltéveszthetetlenül jelen van Brian Warner valódi, sebezhető arca is. A kis féregből tekintélyes szörnyeteggé váló Manson terjengős eszmefuttatásai, gyerekkori emlékei, korai szexuális élményei és rémálmai az elejétől a végéig nyomasztó közeget teremtenek. A gusztustalansági faktor időnként megközelíti az elviselhetőség határait (lásd rögtön az első lapokon felbukkanó perverz nagypapa titkos pincéjét, vagy a Nine Inch Nails és a Danzig mellett végigcsinált turné backstage-ében zajló jeleneteket!), de egyben mégis kerekké és tökéletessé, zavarba ejtő és letehetetlen olvasmánnyá teszi a mocskos és sötét történetet. 
 
A Manson-memoár nyújtotta perverz élményt a – többek között gyerekkori fényképekből és az első két lemez idején készült promoképekből álló – gazdag fotóanyag mellett Brian Warner korai újságcikkei, versei, keresztény szervezetek propagandaanyagai, plusz a fejezetek elé választott odavágó idézetek és különböző emberi szerveket precízen bemutató orvosi metszetek teszik tökéletessé. 
 
A magyar kiadás mindössze egy moralizáló fordítói jegyzettel „gazdagodott” („Brian karrierje tökéletesen példázza azt, hogyan lehet árucikké változtatni az emberben megbúvó ösztönök kihasználását…” stb.), pedig a könyv megírása óta eltelt tíz év történéseire és az időközben megjelent lemezekre (Mechanical Animals – 1998, Holy Wood – 2000The Golden Age Of Grotesque – 2003,  Eat Me, Drink Me – 2007) tekintettel inkább egy karrieráttekintő utószóra lett volna szükség. 
 
 
( Cartaphilus Könyvkiadó, 320 oldal, 3900 Ft
Katona Eszter
2008.07.19
|


Játék
One-woman show egy utolsó felvonásban William Luce művéből a GK Társulat és a Manna produkciójában.
Ma meg holnap látogatható még a World Press Photo kiállítás. Nézzetek meg mindent a világról! #worldpressphoto2019 #kiallitas #foto #fotokiallitas #kiallitasajanlo #nemaradjle
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.