Kedvenc helyek

CSNY: Déja Vu Live

est.hu:
8/10
|
olvasói
8/10 (7)
(Reprise / Warner)

Neil Young a XXI. században is hiperaktív: az egy-másfél évente megjelentetett elsőrangú sorlemezek (Are You Passionate? – 2002, Greendale – 2003, Prairie Wind – 2005, Living With War – 2006, Chrome Dreams II – 2007) mellett 2006-ban elkezdte kiadni régóta ígérgetett archívumsorozatát (lásd: Live At Massey Hall), sőt az abban az évben zajló alkalmi Crosby, Stills, Nash & Young-turnéról is rendezett egy dokumentumfilmet, mely 2008-ban került CSNY Déja Vu címmel a mozikba – a filmzenelemez pedig Déja Vu Live címmel a boltokba.
Neil Young az 1966 és ’68 között működő Buffalo Springfield együttes rövid kalandjával és két szólólemezzel a háta mögött, 1969 nyarán – nem sokkal a legendás woodstocki fellépés előtt – csatlakozott a három nagynevű dalszerző-gitáros-énekes alkotta Crosby, Stills & Nash szupergrupphoz (David Crosby a Byrds, Stephen Stills a már említett Buffalo Springfield, Graham Nash pedig a brit Hollies tagja volt korábban), amiből így egy még szuperebb formáció született, továbbá egy Déja Vu című stúdióalbum (a harmóniagazdag kaliforniai folk-rock instant klasszikusa), annak 1970-es turnéján pedig még egy dupla koncertlemez is, melynek 1971-es megjelenésekor a négy tag már külön utakon járt, amint azt a 4 Way Street cím is jelezte. Crosby, Stills & Nash-produkciók persze később is születtek, de az igazi zseni Young volt, akinek viszont csak ritkán sikerült megbékélnie társai egójával és kábítószerek roncsolta kreativitásával: 1974-ben volt egy turné (de a közös stúdiómunka már kudarcba fulladt), 1988-ban egy American Dream című méltatlan lemez (de ahhoz már koncerteket sem szerveztek), így a CSNY igazi feltámadására már csak az ezredfordulón, az 1999-es visszafogott, folkos Looking Forward album, illetve a 2000-es és 2002-es turnék idején került sor.  
 
2006-ban Amerika kapott egy újabb Crosby, Stills, Nash & Young-turnét, amiről aztán film is készült, így a klasszikus Déja Vu albumcím a mozikba és egy (koncert)filmzenelemezre átkerült, de ezek alapján tévedés az 1970-es repertoár megidézésére számítanunk. Ez a 2006-os Freedom Of Speech Tour lényegében Neil Young turnéja volt, harcosan politikus Living With War albumának protest songjaival és kísérőzenészeivel (köztük Tom Bray trombitással) – a régi trubadúrtársak és régi dalaik csupán a nyomatékot adták az üzenethez: ezt már láttuk, átéltük egyszer, az Egyesült Államok újra a régi hibáiba esik, megint gázos az elnök stb. „Neil a főnök. Nem azért, mert megköveteli, hanem mert ő az, akinek ezeken a dolgokon jár az esze állandóan” – jegyzi meg Crosby a filmben, és a filmzenelemezen mindez még feltűnőbb: a 16 számos CD-n Young hét darab 2006-os dallal képviselteti magát (plusz a Living With War két instrumentális variációjával), míg a többiek fejenként két-három régi szerzeménnyel a hatvanas évek végéről és a hetvenes évek elejéről, vagyis a vietnámi háború és Nixon elnök idejéből (Crosby például a közönségénekeltetős, tapskíséretű a capella darabbá alakított What Are Their Names? fenyegető gospeljével, Stills a bluesosra vett For What It’s Worth című borzongató Buffalo Springfield-klasszikussal, illetve közös szerzeményükkel, az atomháborút vizionáló Wooden Shipsszel, Nash pedig a beszédes című Military Madness-szel, melyben The Man helyett George Bush-t énekel), és magáról a Déja Vu albumról is csak két örökzöld kerül elő mutatóba (a címadó epikus darab és a vége felé a Teach Your Children).  
 
A turné koncertjeinek harmincvalahány számos programjában persze kiegyenlítettebbek voltak az arányok, Neil Young is előszedett olyan régi slágereket, mint az Ohio, az Only Love Can Break Your Heart vagy a Rockin’ In The Free World, a többiek pedig újabb szerzeményeket is bemutathattak. Nyilván tanulságos lett volna, ha dupla album jelenik meg a teljes repertoárral, de a Déja Vu Live hangsúlyozottan nem koncertlemez (a dalok között szünet van), hanem egy filmhez és annak üzenetéhez igazított album az üzenetes dalokkal, melyek ilyen koncentrált szerkesztésben még nagyobbat ütnek. Ráadásul így a hatvan felett járó gitáros-énekesek közül a legtöbbet a legjobbtól kapjuk, aki a legjobban tartja magát és akinek géniusza – énekhangja, gitárjátéka stb. – a legkevésbé (sem) kopott meg.
Déri Zsolt
2008.08.12
|


Játék
A szürrealista mozgalom legismertebb alkotóinak munkáival találkozhatunk a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán
Ma este kilenckor Magyar Rhapsody Project a Mesterségek Ünnepén. A Bársony Bálint Sextett a magyar klasszikusokat modernizálja. . . . @mestersegekunnepe #magyarrhapsodyproject #barsonybalintsextett #klasszikusokjazzben #liszt #erkel #kodaly #bartok
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.