Az öreg Lars távoli norvég rokonának első nagyjátékfilmjében életre kel a képzelet és megismerjük mindazt, amit Norvégiáról soha nem gondoltunk volna: hogy a helyi huszonévesek hatvannyolcas párizsi hévvel élik életüket, és mindenáron meg akarják ujjazni a miniszterelnököt.

A francia újhullámosok, mindenekelőtt Truffaut és Godard stílusában szól hozzánk Joachim Trier rendező és két hőse, a kezdő oslói írók: a kissé neurotikus Phillip és a jóval kiegyensúlyozottabb Erik. A két régi barát élete nagy dobására készül, amikor a kiadónak címezve postára adják kézirataikat, de elsőre csak Phillip fut be - igaz, hamarosan bele is kattan a sikerbe, és pár hónapot egy kellemes intézetben tölt. „Szabadulása” után Erik és többi punkzenekedvelő barátja egyengeti Phillip útját, aki lassan újra ráérez az írás és régi barátnője ízére, és közben bizony Eriknek is megjelenik egy könyve. 
 
Trier filmje nem egyenes vonalú karrier- és barátságtörténet, hanem mozaikos, játékosan felépített korkép néhány olyan fiatal világáról, akik úgy szeretnék kerekké tenni életüket, hogy csak keveset konyítanak a geometriához. A Szerzők távol áll a Dogmától, a skandináv horrortól és úgy általában napjaink európai filmjeitől, de sokkal közelebb van a valósághoz, mint kényszeresen újítani akaró kortársai. Kezdő íróknak erősen ajánlott, Párizsban randizgató huszonéves norvég útkeresőknek pedig egyenesen kötelező!