Kedvenc helyek

N.E.R.D.: Seeing Sounds

est.hu:
9/10
|
olvasói
9/10 (6)
(Interscope / Universal)

Pharrell Williams a kissé eltaktikázott 2006-os In My Mind szólóalbum után újra a Chad Hugóval közös Neptunes produkciós team neve alatt – bár már leginkább egyedül – dolgozott, kisebb-nagyobb alkalmi munkákban (Clipse: Hell Hath No Fury, Gwen Stefani: The Sweet Escape, The Hives: The Black And White Album, Jay-Z: American Gangster, Madonna: Hard Candy stb.), de nem alkotott semmi igazán figyelemfelkeltőt. Most azonban rockos funkzenekara, a – Hugo mellett egy Shay Haley nevű régi havert is soraiban tudó – N.E.R.D. trió élén bizonyíthatja, hogy nem apadt el életerős dalszerzői vénája. Ugyan a Seeing Sounds már nem akkora agybomba, mint a korábbi N.E.R.D.-albumok (In Search Of…, Fly Or Die), de így is igen szórakoztató, ügyes, laza bulilemez.
A 2004-es Fly Or Die után olyan hangok is hallatszottak a N.E.R.D. projekt felől, hogy Hugóék jegelik ezt rockos felállást, ám szerencsére Pharrell mostanra ismét kiéhezett egy fékevesztett bulizásra, ami együttesével kapcsolatban neki leginkább az élő koncertezést jelenti. Kanye West egyik előzenekari pozíciójában le is tudtak egy album előtti turnét, majd kiadták ezt a címében a szinesztézia csodája előtt tisztelgő harmadik sorlemezt. A Seeing Sounds albumon a dalokat három kivétellel Pharrell már egyedül jegyzi szerzőként, producerként a Neptunes neve szerepel. A szokásos Neptunes-produkciókkal ellentétben a N.E.R.D.-nél az élő megszólalás varázsa, a fehér rockzene feketék általi fenékbebillentése körül forog a dolog, ám ezúttal az analóg hangzást többnyire jótékony elektronika, vagy effektparádé is „színezi”.  
 
A változatosság, a még több összetevő (doo-wop, surf-rock, ska, dzsessz, heavy metal stb.) sikeres megkeverése, a váratlan váltások zökkenősmentesítése jelenti a fő csapásirányt, no és az előző album gyomron vágó pszichedelikus rock-funk-soul-beat attakja helyett egy kicsit visszafogottabb, dzsemmelősebb, lazább bulizás és buliztatás. Persze akad hajszás roham is: az Everyone Nose (All The Girls Standing In The Line For The Bathroom) baszott jó klubsláger, az Anti Matter heves nő-férfi évődés, a Spaz nem túl eredeti drum’n’bass roham, a záró Laugh About It pedig amolyan klasszikus Neptunes-sláger lélegző hangszerekre átültetve. A dalok többsége azonban leginkább egy ellazult kertipartira kalibrálható be: föl-le kalandozó basszus a Time For Some Action alatt, a Police- és Prince-féle vokálok közti ugrándozás a Windowsban, aztán lötyögés közbeni szemezgetés a Yeah You-val, funkos – akár a Fun Lovin’ Criminalst is eszünkbe juttató – együttbólogatás a You Know Whattal és egy „ereszd el a hajamat!” menet a sűrű ritmusú Kill Joy-jal. Na persze lassúzni is lehet: a soulos-vonós Love Bomb egy modern crooner ballada, a N.E.R.D.-katalógus egyik csúcsának is tekinthető Sooner Or Later pedig egy csaknem hét percig fokozódó bánatkiéneklő dal, a végén egy véget érni nem akaró (aztán három perc után csak elhalkuló) gitárszólóval.  
Dömötör Endre
2008.08.30
|


Játék
Vitális Ivánék új albuma stílusában kissé eltér az eddigiektől, és a punk, a hard rock és a pszichedélia irányába mozdul el.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.