Kedvenc helyek

30Y: No. 4

est.hu:
9/10
|
olvasói
8/10 (70)
(CLS)

A pécsi 30Y nemcsak az egyik legnépszerűbb magyar rockzenekar az utóbbi években, de a legtermékenyebb is: a 2004 legvégén megjelent Egy perccel tovább című koncertlemez után 2006 elején megérkezett a Csészényi tér stúdióalbum, 2007 tavaszán a Semmi szédítő magasság, és még 2008-ban elkészült a harmadik stúdióanyag, a kvintett negyedik hivatalos kiadványának számító és e sorszámát címében is jelző No. 4. Ahogy az előző albumhoz is időzítettünk egy karrieráttekintő beszélgetést (az első rész itt, a második itt található), úgy ezúttal is készült egy interjú – és az első lemezkritika is itt az est.hu-n olvasható.
A Semmi szédítő magasság a 2007-es év legerősebb magyar rocklemeze volt, koncepciózus szerkesztéssel, hangsúlyosan A és B oldalra osztott, egymásba érő kompozíciókkal. A No. 4 (mely ugyanúgy billentyűs témával indul, mint az első két stúdióalbum) nem folytatja ezt az utat: különálló dalokat tartalmaz, ahogy a két évvel ezelőtti Csészényi tér is, de annak kábé egyforma súlyú, négyperces átlaghosszú számaival szemben itt a három perc körüli darabok uralkodnak, csak a két katartikus „családi dal”, az Azt hittem érdemes és a Kex-minősségel mérhető Rubikernő közelíti meg az öt percet, illetve a legvégén van némi arányborulás a – legutolsó körben lemezre került – Kifelé nem befelé nem csaknem nyolc percig nyúló pszichedelikus elszállásával, illetve a másfél percnél is rövidebb Kerti csap csupán nagybőgővel, trombitával és zongorával kísért búcsújával.  
 
A rövidebb dalhosszok feszesebb, letisztultabb formákkal járnak, de ez a strukturális változatosságnak és kidolgozottságnak nem megy a kárára, a tiszta hangzás pedig mindkét korábbi albumot veri, és a korábban oly látványosan érezhető hatások (Pearl Jam, RATM, Blur, Kispál stb.) is beolvadtak és feloldódtak. Az albumot egy már használaton kívüli pécsi mozi egykori vetítőtermében rögzítő együttes bevallása szerint a két zenei sarokpont a hatvanas-hetvenes évtizedforduló beatzenéje (ez főleg a remek vokálokban és a néhol mosolyogtató billentyűs hangszínekben) és a kilencvenes évek eleji grunge-os rock (ez meg a dinamikában, vagy például a Kutyák és emberek nirvanás riffjében és záró effektezett szólójában), de a legizgalmasabb, ahol ez a két zenei világ ütközik (a legjobb példa erre a Karambol azokkal a lemezjátszókínzó váltásokkal, amelyek mellé még fütyörészést és bohém trombitafutamokat is kapunk). 
 
A példként említett két legzúzósabb rockszám közé beékelve – az aranymetszés aránya szerint a lemeznek amúgy is kiemelt pontján – egy régi szerzemény is felbukkan, a már említett Azt hittem érdemes, Beck Zoltán frontember 2004-es Szentimentálé szólódemójáról egy akusztikus gitáros, súlyosan önéletrajzi darab, mely most is csak utolsó percében kap teljes zenekari kísértetet. Ez a múltból előtörő szövegömleny abból a szempontból is kivétel, hogy az új számokban a gitáros-énekes szövegíróként is hozzájárul a dalforma-feszesítéshez, rövid sorokkal dolgozik. Szokásos témái persze visszatérnek, elvesztett gyermekkor utáni nosztalgia („olajos magvak meccsen az apámnak / Nyilasi előre, Törőék hátrálnak” – Dajkák meséje), vidéki nyomorúság („kannás bor, bazársor / szombat van, piacnap / kempinggázt is árul / munkásnak, parasztnak” – Gyújtósnak jó), civilizációs rosszérzés („altatók, csak altatók / kávéval veszem be” – Hajóra szállt), és a többi, és a többi, de mindezek ellenére ennek a 30Y-albumnak a korábbiaknál valahogy mégis jóval pozitívabb a kicsengése (a klipdalnak választott Felhő ábrándosabbik felében tücsökcirip vokálokat hallunk!), miközben az első blikkre különállónak tűnő dalok szövegei közti kis interakciók is segítenek végül megteremteni a lemez egységét a nyitódal „szállj hajóra!” csatakiáltásától a Kerti csap zárásáig („van egy új / történetem / elmondjam? / kezdhetem?”). 
 
A kiváló lemez fölötti örömöt beárnyékolja, hogy a zenekar által „hatodik tagnak” tekintett Bóra Dávid hangmérnök, az album producere a felvételek elkészülte után, de néhány nappal a keverés végleges befejezése előtt, harmincéves korában elhunyt. A lemez ajánlása és az orsós magnószalagot ábrázoló fekete borító előtte tiszteleg. 
Déri Zsolt
2008.10.13
|


Játék
A PanyolaFeszt arra törekszik, hogy a vidék hagyományait, értékeit csokorba gyűjtve megmutassa a helybélieknek és a faluba érkezőknek egyaránt.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.