A pécsi 30Y egy szerzői kiadású koncertlemez (Egy perccel tovább – 2004) és két stúdióalbum (Csészényi tér – 2006, Semmi szédítő magasság – 2007) után negyedik hivatalos CD-kiadványát nemes egyszerűséggel No. 4 címre keresztelte. Már a 2007 legjobb lemezei közé tartozó Semmi szédítő magasság megjelenéséhhez is időzítettünk egy kétrészes karrieráttekintő est.hu-nagyinterjút (az első rész itt, a második itt olvasható), most pedig az új album – és a 2008. november 7-ére meghirdetett lemezbemutató PeCsa-koncert – apropóján a zenekar földije és régi barátja, Gróf Balázs, az Est Lapok képregényrajzolója beszélgetett Beck Zoltán frontemberrel.
Linkek
Kapcsolódó cikkek
A pécsi rockkoncertek állandó bútordarabjaként mázlim van: az első percektől kezdve figyelhetem a 30Y történetét. Néztem, ahogy éveken át mérsékelten ujjongó, batikolt arcú egyetemistáknak játszottak úgy, ahogy azt a kezdő zenekarok szokták tenni egyetemisták jelenlétében (hegedűvel kiegészítve, jó hogy!). Aztán kettőt pislogok, és máris fan clubok követik őket hegyen-völgyön, erdőn-mezőn át, miközben egyre jobb, letisztultabb 30Y-lemezek jelennek meg. Most éppen a negyedik, a rajongók meg a Petőfi Csarnokba érkeznek november 7-én. Pislogó pécsiként szerencsére nem kell messzire gyalogolnom, ha Beck Zolival akarok beszélgetni. Csak egészen a számítógépig.
- Nekem mindig gyanús egy olyan zenekar, amelyik évente jelentet meg új anyagot, legalább annyira, mint amikor egy előadónak 5-10 éves hallgatás után jelenik meg albuma. Ti 2006 óta már a harmadik stúdiólemeznél tartotok.
- Akkor mindenképpen gyanús alak vagyok: volt, hogy hallgattam jó néhány évet, most meg jövünk ezzel a lemezdömpinggel. Azt hiszem, nem nagyon érdekelte a 30Y-t sose, hogy a dolgok, amiket teszünk – legyen ez egy lemez, egy koncert vagy egy dal –, mennyire felelnek meg aktuális elvárásoknak. Nem zenekar az, amelyik magát ilyen külső szempontok szerint méri. Egyébként nekem sokszor így is lassúnak tűnik ez a menet: leginkább azért, mert azt érzem, hogy nagyon sok dalt még nem írtam meg vagy elhallgattam az évek során. Mégis, kitörünk a gyanúsak kelepcéjéből: 2009-ben nem valószínű, hogy jelenik meg lemezünk.
- Amellett, hogy a No. 4 hangzása, hangszerelése minden eddiginél heterogénebb lett (például hangsúlyosabb fúvósok megjelenése), ezzel egyidejűleg a gitárcentrikus számok egy egyre szikárabb rockzenekarnak mutatják a 30Y-t. Hasonlóan érett, trendek felett álló „felnőtt rock” lett a tiétek, mint amilyet egyik „respekt” kedvencetek, a Pearl Jam is játszik, úgy 1996 óta. Éreztem, hogy nem fogom megúszni most sem Eddie Vedderék felemlegetését, de talán ezt nem bánod.
- A Pearl Jam kedves analógia. És sok szempontból talán igaz. Azt a szabadságot szerettük volna meghagyni magunknak, hogy ne egy zárt zenei közegben kelljen mozognunk; éppen eléggé zárt világban élünk ahhoz, hogy ezt ne akard a dalok írásakor újraélni. Mi csak hagyjuk, hogy hassanak ránk dolgok, néha ezek előtt meg is hajolunk.
- A pécsi Park Mozi épületében közel tíz éve nincsenek vetítések, koncertek viszont annál inkább. Na persze nem füstös punk klub lett a helyből, hanem komoly- és világzenei centrum. Ugye a következő turnét nem frakkban és cilinderben fogjátok lebonyolítani, csak mert itt vettétek fel az új anyagot?
- A Park Mozi varázsos, de korántsem nevezném elegáns helynek. Szeretem kitalálni az ilyen helyeket, szóval nem megismerni, hanem valamit mesélni róla magamnak. Másfél hónapot töltöttünk ott, és ha nincs ez a tér, sosem engedjük el a dalokat, nem tudtak volna szellősek lenni. Talán az volt a legkülönösebb, hogy ebben a számunkra tényleg nagy próbatérben intimebb dalokat tudtunk csinálni, mint eddig valaha. És közben több időt töltöttem a széksorokban, vagy a bejárati kövezeten ülve, mint bekábelezve a színpadon.
- Anélkül, hogy címeket mondanék, feltűnően sok a fülbemászó, slágergyanús dal a No. 4 albumon. Neked személy szerint mi jut eszedbe a sláger szó hallatán?
- A sláger egy dal státusza, állapota – nem a dal maga. Van úgy, hogy éppen ez a slágernek nevezettség nyírja ki a dalt, mert felfüggeszti az addigi jelentéseit, és csak ezek a hozzárendelések maradnak meg. A slágereket nem lehet megkerülni, rögzülnek: egy adott időszakhoz, az első csókhoz, egy mozifilmhez, vagy az esőhöz, vagy egy Balaton-parti házhoz. Írni kellene olyan önéletrajzokat, amik ezekre a dalokra szerveződnek, nem évszámokra, iskolai végzettségekre, munkahelyekre. És könnyen lehet, hogy az inkább mesélné el egy ember tényleges élettörténetét, mint ezek a mindig ismételt, túlértékelt és unalmas tények. Meg a slágerek általában tényleg nagyon jó dalok, itt van mondjuk az Imitation Of Life, a Losing My Religion, az Everybody Hurts, a Supernatural Superserious – csak néhány sláger az újra-nagy-kedvencemtől. Na, szerintem rossz reflex a slágereket anyázni.
- „A kezével nézi, megvan-e még a fasza” – énekelted az előző lemezen, most meg azt, hogy „ugyanaz a mondat minden lépcsőházban / előbb mész el, minthogy elővenni tudnád”. Azt gondolhatnánk, hogy ezeket a sorokat is személyes élmények inspirálják, mint a lemezről lemezre visszatérő „anyám-apám” tematikát. Mikor csajoztál utoljára lépcsőházban?
- Nincs férfias tekintélyt parancsoló hasam, nem kell a kéz bizonyosságnak, a korai örömről meg régen megtanultam, hogy a korai inkább igaz, mint az öröm. A család dolog meg foglalkoztat, mert ez a viszonyrendszer – az, amiben felnősz és az, amit aztán létrehozol – határozza meg az életedet: az értékeidet, gondolataidat, vágyaidat mind ebbe írod bele, eszerint lesznek helyes vagy helytelen tetteid. Az meg a legkeményebb tapasztalat, hogy vannak emberek, akik jobban hisznek benned, mint te magadban – amikor ilyeneket mondok, látszik, hogy szentimentális lányos apa vagyok: képzeld el, csak csajokkal vagyok egy lakásban! Egyébként most is újra meg újra felszedem az Epit (Beck Zoltán feleségének beceneve Eper – a szerk.), a lépcsőházunk előtt van kis feljáró, kis árkáddal, akkor se para, ha zuhog, de akármi van, most már a lakásban fejezzük be, felnőttünk, tudod.
- A budapesti lemezbemutató koncert 2008. november 7-én a Petőfi Csarnokban lesz. A Gödör és az A38 kipipálva, jöhet egy „csarnok”?
- A Gödör nincs kipipálva – persze a Csészényi tér budapesti bemutatójára sarokba állhattunk – , sosem játszottunk a nagyteremben. Nem nagyon kapacitáltak bennünket, és ennek legalább annyi köze van az én frusztrációimhoz, mint a klub szájhúzó sznobizmusához – szóval valahogy nem sikerült összetalálkozni az akaratoknak. Az A38-on remélem, koncertezünk még jó néhányszor, főleg azért, mert az a terem még nem hallott igazán jól játszani minket. Hasonló talán ez, mint a Sziget-koncertek: 2003 óta zenélünk ott, és idén éreztük azt először, hogy jól játszottunk végre. A Petőfi Csarnok meg… szeptember végén elkezdtük az új lemez dalainak próbáit, kitalálni, hogyan is legyen az az este. Nem szeretjük a hype-ot, a 30Y zenélni szokott, nem kötéltáncol, nem öltözünk át színpadi flitteresbe – szegecsesbe se nagyon –, nem hívunk vendégeket a színpadra. De nyilván valami egyszeri és megismételhetetlen történik ott, abban a néhány órában.
- Az új lemez feketébe van öltöztetve. Állandó hangmérnökötök, a zenekar „hatodik” tagja, Bóra Dávid – vagy ahogy sokan ismerték: Bálna – sajnos nem érhette meg a stúdiómunka végét sem. Hangos rockzenével lehet gyászolni egy kollégát, egy jó barátot?
- Dáviddal együtt lenni, hallgatni a buszban, vagy kávézni csak egyet teraszokon, szóval ezek a teljesen hétköznapi történések az egész életünket meghatározó élményekké váltak. Nehéz erről többet, vagy bármit mondani. Dávidnak volt egy 30Y-ja, és nagyon jó volt az ő 30Y-jának lenni.
- A 30Y jelenlegi népszerűségét minimális médiatámogatással és nonstop koncertezéssel érte el. Tavaly azt mondtad nekem, egy másik beszélgetés során: nem egy jó zenekar akartok lenni, hanem a legjobb zenekar. Ma már ti vagytok a legjobbak?
- A legjobb, így önmagában, ridegen egy elképzelt kategória. Nincs is olyan, hogy legjobb. De ha nem hiszed, hogy van ilyen, akkor jó se nagyon tudsz lenni. Sose leszünk a legjobb zenekar, én mégis a legjobb zenekarban zenélek. És talán a legjobb itt azt jelenti: az egyetlen zenekarban, amit csak el tudok képzelni.
- Nekem mindig gyanús egy olyan zenekar, amelyik évente jelentet meg új anyagot, legalább annyira, mint amikor egy előadónak 5-10 éves hallgatás után jelenik meg albuma. Ti 2006 óta már a harmadik stúdiólemeznél tartotok.
- Akkor mindenképpen gyanús alak vagyok: volt, hogy hallgattam jó néhány évet, most meg jövünk ezzel a lemezdömpinggel. Azt hiszem, nem nagyon érdekelte a 30Y-t sose, hogy a dolgok, amiket teszünk – legyen ez egy lemez, egy koncert vagy egy dal –, mennyire felelnek meg aktuális elvárásoknak. Nem zenekar az, amelyik magát ilyen külső szempontok szerint méri. Egyébként nekem sokszor így is lassúnak tűnik ez a menet: leginkább azért, mert azt érzem, hogy nagyon sok dalt még nem írtam meg vagy elhallgattam az évek során. Mégis, kitörünk a gyanúsak kelepcéjéből: 2009-ben nem valószínű, hogy jelenik meg lemezünk.
- Amellett, hogy a No. 4 hangzása, hangszerelése minden eddiginél heterogénebb lett (például hangsúlyosabb fúvósok megjelenése), ezzel egyidejűleg a gitárcentrikus számok egy egyre szikárabb rockzenekarnak mutatják a 30Y-t. Hasonlóan érett, trendek felett álló „felnőtt rock” lett a tiétek, mint amilyet egyik „respekt” kedvencetek, a Pearl Jam is játszik, úgy 1996 óta. Éreztem, hogy nem fogom megúszni most sem Eddie Vedderék felemlegetését, de talán ezt nem bánod.
- A Pearl Jam kedves analógia. És sok szempontból talán igaz. Azt a szabadságot szerettük volna meghagyni magunknak, hogy ne egy zárt zenei közegben kelljen mozognunk; éppen eléggé zárt világban élünk ahhoz, hogy ezt ne akard a dalok írásakor újraélni. Mi csak hagyjuk, hogy hassanak ránk dolgok, néha ezek előtt meg is hajolunk.
- A pécsi Park Mozi épületében közel tíz éve nincsenek vetítések, koncertek viszont annál inkább. Na persze nem füstös punk klub lett a helyből, hanem komoly- és világzenei centrum. Ugye a következő turnét nem frakkban és cilinderben fogjátok lebonyolítani, csak mert itt vettétek fel az új anyagot?
- A Park Mozi varázsos, de korántsem nevezném elegáns helynek. Szeretem kitalálni az ilyen helyeket, szóval nem megismerni, hanem valamit mesélni róla magamnak. Másfél hónapot töltöttünk ott, és ha nincs ez a tér, sosem engedjük el a dalokat, nem tudtak volna szellősek lenni. Talán az volt a legkülönösebb, hogy ebben a számunkra tényleg nagy próbatérben intimebb dalokat tudtunk csinálni, mint eddig valaha. És közben több időt töltöttem a széksorokban, vagy a bejárati kövezeten ülve, mint bekábelezve a színpadon.
- Anélkül, hogy címeket mondanék, feltűnően sok a fülbemászó, slágergyanús dal a No. 4 albumon. Neked személy szerint mi jut eszedbe a sláger szó hallatán?
- A sláger egy dal státusza, állapota – nem a dal maga. Van úgy, hogy éppen ez a slágernek nevezettség nyírja ki a dalt, mert felfüggeszti az addigi jelentéseit, és csak ezek a hozzárendelések maradnak meg. A slágereket nem lehet megkerülni, rögzülnek: egy adott időszakhoz, az első csókhoz, egy mozifilmhez, vagy az esőhöz, vagy egy Balaton-parti házhoz. Írni kellene olyan önéletrajzokat, amik ezekre a dalokra szerveződnek, nem évszámokra, iskolai végzettségekre, munkahelyekre. És könnyen lehet, hogy az inkább mesélné el egy ember tényleges élettörténetét, mint ezek a mindig ismételt, túlértékelt és unalmas tények. Meg a slágerek általában tényleg nagyon jó dalok, itt van mondjuk az Imitation Of Life, a Losing My Religion, az Everybody Hurts, a Supernatural Superserious – csak néhány sláger az újra-nagy-kedvencemtől. Na, szerintem rossz reflex a slágereket anyázni.
- „A kezével nézi, megvan-e még a fasza” – énekelted az előző lemezen, most meg azt, hogy „ugyanaz a mondat minden lépcsőházban / előbb mész el, minthogy elővenni tudnád”. Azt gondolhatnánk, hogy ezeket a sorokat is személyes élmények inspirálják, mint a lemezről lemezre visszatérő „anyám-apám” tematikát. Mikor csajoztál utoljára lépcsőházban?
- Nincs férfias tekintélyt parancsoló hasam, nem kell a kéz bizonyosságnak, a korai örömről meg régen megtanultam, hogy a korai inkább igaz, mint az öröm. A család dolog meg foglalkoztat, mert ez a viszonyrendszer – az, amiben felnősz és az, amit aztán létrehozol – határozza meg az életedet: az értékeidet, gondolataidat, vágyaidat mind ebbe írod bele, eszerint lesznek helyes vagy helytelen tetteid. Az meg a legkeményebb tapasztalat, hogy vannak emberek, akik jobban hisznek benned, mint te magadban – amikor ilyeneket mondok, látszik, hogy szentimentális lányos apa vagyok: képzeld el, csak csajokkal vagyok egy lakásban! Egyébként most is újra meg újra felszedem az Epit (Beck Zoltán feleségének beceneve Eper – a szerk.), a lépcsőházunk előtt van kis feljáró, kis árkáddal, akkor se para, ha zuhog, de akármi van, most már a lakásban fejezzük be, felnőttünk, tudod.
- A budapesti lemezbemutató koncert 2008. november 7-én a Petőfi Csarnokban lesz. A Gödör és az A38 kipipálva, jöhet egy „csarnok”?
- A Gödör nincs kipipálva – persze a Csészényi tér budapesti bemutatójára sarokba állhattunk – , sosem játszottunk a nagyteremben. Nem nagyon kapacitáltak bennünket, és ennek legalább annyi köze van az én frusztrációimhoz, mint a klub szájhúzó sznobizmusához – szóval valahogy nem sikerült összetalálkozni az akaratoknak. Az A38-on remélem, koncertezünk még jó néhányszor, főleg azért, mert az a terem még nem hallott igazán jól játszani minket. Hasonló talán ez, mint a Sziget-koncertek: 2003 óta zenélünk ott, és idén éreztük azt először, hogy jól játszottunk végre. A Petőfi Csarnok meg… szeptember végén elkezdtük az új lemez dalainak próbáit, kitalálni, hogyan is legyen az az este. Nem szeretjük a hype-ot, a 30Y zenélni szokott, nem kötéltáncol, nem öltözünk át színpadi flitteresbe – szegecsesbe se nagyon –, nem hívunk vendégeket a színpadra. De nyilván valami egyszeri és megismételhetetlen történik ott, abban a néhány órában.
- Az új lemez feketébe van öltöztetve. Állandó hangmérnökötök, a zenekar „hatodik” tagja, Bóra Dávid – vagy ahogy sokan ismerték: Bálna – sajnos nem érhette meg a stúdiómunka végét sem. Hangos rockzenével lehet gyászolni egy kollégát, egy jó barátot?
- Dáviddal együtt lenni, hallgatni a buszban, vagy kávézni csak egyet teraszokon, szóval ezek a teljesen hétköznapi történések az egész életünket meghatározó élményekké váltak. Nehéz erről többet, vagy bármit mondani. Dávidnak volt egy 30Y-ja, és nagyon jó volt az ő 30Y-jának lenni.
- A 30Y jelenlegi népszerűségét minimális médiatámogatással és nonstop koncertezéssel érte el. Tavaly azt mondtad nekem, egy másik beszélgetés során: nem egy jó zenekar akartok lenni, hanem a legjobb zenekar. Ma már ti vagytok a legjobbak?
- A legjobb, így önmagában, ridegen egy elképzelt kategória. Nincs is olyan, hogy legjobb. De ha nem hiszed, hogy van ilyen, akkor jó se nagyon tudsz lenni. Sose leszünk a legjobb zenekar, én mégis a legjobb zenekarban zenélek. És talán a legjobb itt azt jelenti: az egyetlen zenekarban, amit csak el tudok képzelni.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek