„...tárgyként kezelnek minket.” - Interjú Feldmár Andrással

Feldmár András pszichoterapeuta 1956-ban hagyta el Magyarországot. Kanadában matematikusként végzett, majd megismerkedett R. D. Laing skót pszichiáterrel, és tanítványaként Londonba költözött. 1975-ben visszatért Kanadába, hogy magánpraxist nyisson. Tagadja a modern pszichiátria diagnózisait és kezelési módszereit. Előadásaiból több könyv is született, a nevével fémjelzett intézetben pedig Nők Iskolája címmel önismereti tanfolyam indul. A világszerte ismert, különutas terapeutával őszi, budapesti előadás-sorozata alkalmából beszélgettünk.

Kapcsolódó cikkek

- Ön 1956-ban elhagyta Magyarországot. Hogyan került ismét kapcsolatba magyar szakemberekkel? 
 
- 1956 és 1992 között is sokszor voltam itthon, de csak a barátaimat látogattam meg. Aztán egyszer megkértem Buda Bélát (dr. Buda Béla pszichiáter - a szerk.), hogy küldjön nekem magyar pszichológiai folyóiratokat. Elolvastam őket, és pontosan olyan unalmasak voltak, mint az amerikai és a kanadai értekezések. Az egyetlen kivétel Bagdi Emőke írása volt. Fiatalkorom óta, amikor valami jót olvasok, megpróbálom felvenni a kapcsolatot a szerzővel, ha ez lehetséges. Emőkével sikerült is, és ő 1992-ben meghívott, hogy előadásokat tartsak a debreceni egyetemen. 
 
- Miből erednek a problémáink a modern korban? 
 
- A mai idők fő szimptómája az elidegenedés. Már gyerekkorunktól kezdve tárgyként kezelnek minket, és nem személyekként. Minél inkább tárgyként kezelnek minket, annál inkább deprimáltak leszünk. Lesz egy hamis énünk, ami arra való, hogy megfeleljünk a környezetünk elvárásainak. A depresszió akkor jelentkezik, amikor nem tudjuk, hogyan lépjünk le a színpadról, mert már azt sem tudjuk, kik vagyunk valójában. Egy jól működő közösségben viszont nem kell szerepet játszanunk, mivel megengedik nekünk, hogy önmagunk lehessünk. 
 
- A ma megfigyelt természetes kis közösségekben, törzsekben hogyan kezelik a mentális problémákkal küszködőket? 
 
- Egy kísérlet során hasonlóan rossz állapotban levő beteg embereket hagyományos, illetve kórházi kezeléssel igyekeztek meggyógyítani. Kiderült, hogy egy sámán módszerei hatásosabbak lehetnek, mint a pszichiátereké. Ha például Srí Lankán élnék, és megzavarodnék, akkor a sámán három napra összehívná az egész rokonságot. Úgy tekintik, hogy ha én meghibbantam, akkor valami feszültség van a családban. A sámán kiderítené, hogy ki tett valami olyat valakivel, amiről korábban senki sem tudott. Megoldanák a szituációt, a sámán pedig odajönne hozzám, és kihívna a házból, de én már amúgy is jobban érezném magam attól, hogy harminc ember három napot töltött együtt azért, hogy én jobban legyek. A pszichiátereket azonban nem érdeklik az antropológusok megfigyelései. 
 
- Hogyan lehetséges ez? Hisz ugyanaz a vizsgálatuk tárgya. 
 
- Egyszerűen nem érdekli őket. Az antropológusok általában bátrak. A pszichiáterek általában nem. A tanítómesterem, R. D. Laing azt mondta, hogy az megy pszichiáternek, aki rettenetesen fél a saját lelkétől és mások lelkétől. 
 
- Mitől félnek? 
 
- Attól, hogy jaj, mi lenne akkor, ha ők is megőrülnének. Persze erről egy pszichiáter nem akar gondolkodni. Azt gondolják, hogy vannak ők, és vannak betegek. Én pedig úgy gondolom, hogy nincsenek „ŐK”, csak „MI” vagyunk. Ez a különbség a többi pszichiáter és én köztem. 
 
- Vannak tanítványai? 
 
- Kanadában, Vancouverben dolgoznak velem terapeuták. Remélem, hogy az én módszereimet is továbbviszi valaki. A szeretetteli odafigyelésben hiszek, ez az, ami segít. Minél elfoglaltabbak vagyunk azonban, és minél jobban rohanunk, annál kevesebb időnk jut erre. 
 
- Ha egy betegével nem érnek el teljes sikert, hogyan tudja feldolgozni a kudarcot? 
 
- A gyors felelet erre a kérdésre az, hogy a jó terapeutának nincsenek ambíciói. Ha nem vágyom a sikerre, akkor nincsenek kudarcaim sem. Különben is pesszimista vagyok. Ha valami nem sikerül, az természetes. 
 
- De nyilván mégiscsak az a cél, hogy segítsen. 
 
- Nem. Nincs cél. Rossz terapeuta az, akinek célja van. A jó terapeuta csak odafigyel a betegére. Rendületlenül figyel rá és kíséri őt. Nem akarja akarattal, hogy meggyógyuljon a paciense, de nem akarja azt sem, hogy ne gyógyuljon meg. 
Szter
2008.11.06
|


Filmek a TV-ben
18:10
Három pici és egy nagyobb
német vígjáték, 2013
18:15
18:15
A csodálatos Pókember 2.
amerikai akciófilm, 2014
18:25
A setét torony
amerikai fantáziawestern, 2017
18:30
Hawaii
román film, 2017 (feliratos)
Ifjúsági/gyerek műsorok a TV-ben
15:15
Maggie és Bianca - Divatból jeles
II. évad, 3. rész: Ellentétes pólusok
15:19
Bing
I. évad, 22. rész
15:20
Tini titánok, harcra fel!
2013, 392. rész: Forró szemét
15:20
Mr. Bean
2002, 221. rész: A világ legnagyobb tévéje
15:20
Tündéri keresztszülők
IX. évad, 148. rész: Mesék Dimmsdale-ből
Játék
Csinos lányok, színes ruhák, látványos mozdulatok, karneváli hangulat március első napjaiban a Tüskecsarnokban!
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.