Interjú Balázs Zoltánnal

A közönség és a szakma részéről gyakran elhangzik, hogy a fiatalok között kevés az igazán tehetséges színész, rendező. Beszélgetőpartnerem, Balázs Zoltán, a Bárka Színház tagja üdítő kivétel, hiszen mind a két területen maradandót alkot. A munka számít.
Súgó: A főiskolán színész szakon végeztél. Hova szerződtél a diploma után?

Balázs Zoltán: Még csak „gyakorlatos” színész voltam a Radnótiban (Athéni Timon) és Szolnokon (Vásott kölykök, Pillantás a hídról), amikor Csányi János, a Bárka akkori igazgatója olyan ajánlattal állt elő, amely egy fiatal színész-rendező számára az alkotás hosszú távú szabadságát jelentette.

S.: Játszol és rendezel egyszerre. Okoz gondot a „váltott műszak”?

B. Z.: Valahogy a főiskolán összecsiszolódtak bennem a különböző feladatok és nagyon sok öröm volt a kétpólusú életmódban. Ha nem lennének egyensúlyban, nem provokálnák és nem izgatnák egymást, képtelen lennék megfogalmazni magam Hamletként, Maxiként vagy az Empedoklész rendezőjeként, és esélytelen lenne egy tíz színészből álló társulatot irányítanom.

S.: Maladype néven létrehoztál egy sikeres csapatot. Hogy történt az alapítás? Van jövője a társulatnak, vagy beleolvad a Bárkába?

B. Z.: Anélkül, hogy megkerülném a választ (már ami az alapítást illeti), valójában a színészek kíváncsisága egymás iránt és irántam hozta létre és tartja azóta is életben e fejlődőképes társulatot. Szó sincs semmiféle beolvadásról, inkább egyfajta párhuzamos, független és másfajta utakat kereső közösségről, így egyik félnek sem kell lemondania igényeiről, ízléséről, terveiről. Olyannyira fontos a Maladype további sorsa, hogy az idén már sikerült színészeinknek állandó képzést (mozgás, ének és beszéd) biztosítanunk, hogy az eddig csak lopott időkben és a túlcsorduló energiáktól zsúfolt próbafolyamatokat végre felváltsa egy állandóan változó együttlét. Ebben egyeztünk meg Alföldi Róberttel, egy év elteltével levonjuk a tanulságokat és újragondoljuk a közös munka lehetőségét.

S.: Az elmúlt szezonban Tim Caroll rendezésében a hagyományostól teljesen eltérő Hamlet- produkcióval álltatok elő.

B. Z.: Egy színész életében ritkán adódik ilyen lehetőség, ilyen szereppel, ilyen rendezővel, ilyen koncepcióban, ezért ez az egyik legnagyobb ajándék-ha nem a legnagyobb-amit csak kaphattam. Boldog vagyok, hogy játszhatom és nem került le a műsorról tíz előadás után, ahogy a Hamlet-előadások többsége szokott, sőt most kezdjük el a második évadot.

S.: A Koldusoperának-ez igazi kuriózum-három különböző időpontban is volt/lesz premierje. Mennyit változott az előadás az első bemutatóhoz képest?

B. Z.: Különös erővonalak találkozásában született a produkció (évadvég, igazgatóváltás, gyulai koprodukció), és ezért még nem tudta visszaigazolni önmagát. A mostani, a hivatalos bemutató már egészen más lesz, mint a június eleji. Az évad végén és a Gyulán szerzett tapasztalatok biztos, hogy formálták, formálják majd a darab végleges arculatát.

S.: Tudom, nem szereted a témát, mégis megkerülhetetlen. Az elmúlt évadban rengeteg kitüntetést kaptál. Fontos ez, vagy csak a munka számít?

B. Z.: Természetesen fontos, de senki sem lesz tehetségesebb a díjaktól. Így marad a munka.

S.: Milyen feladatok várnak rád az előttünk álló évadban?

B. Z.: A 2006/2007-es évadban amellett, hogy továbbra is játszom a Hamletet és a Koldusoperát, főleg rendezői feladatokat vállaltam: Sullivan: A Mikádó - Színművészeti Egyetem; Rostand: A sasfiók - Debrecen; Kleist: Heilbronni katica-Bárka. A legizgalmasabb a Maladype számára készülő Wyspianski-darab, az Akropolisz, melyet Zsótér Sándorral közösen rendezünk.
Gaál Tamás
2006.09.20
|


Játék
A törvény embere, Luke Hobbs és a kitaszított Deckard Shaw szövetségre lépnek, amikor egy kibernetikailag felturbózott ellenség fenyegeti az emberiség jövőjét.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.