Sas-hegy után a Himalájára - Pelsőczy Réka

Egy elegáns társaság valami furcsa, külső erő hatására nem tud kimenni egy szobából. És nem is akar. Napokig? Hetekig? Buńuel Öldöklő angyal című filmje ezúttal a Károlyi-palota dísztermében kel életre. A színpadi adaptációt (Magyarországon először) Pelsőczy Réka rendezi.
Fidelio Súgó: Miért ez és miért itt?

Pelsőczy Réka: Imrei Andrea keresett meg az ötlettel, ő fordította a forgatókönyvet, ami nemrég jelent meg magyarul. Persze láttam a filmet, de most maga a szövegkönyv ragadott meg, nagyon szellemes párbeszédek és szituációk vannak benne. Tetszik az alaphelyzet, az a gunyorosság és irónia, ahogy Buńuel eljátszik a gondolattal, hogy mi történne, ha ezeket a gazdag és magukról sokat gondoló embereket bezárnák egy szobába. De ha egy kicsit tágabb értelemben nézzük, rólunk is szól ez a sztori: legtöbbször az ember kapaszkodik a bajaiba, mert retteg a változástól. Mindenféle bűnbakokat keres, hibáztatja a körülményeket vagy konkrétan valakit, de legkevésbé saját magát. A tér pedig szinte adta magát. Egy fogadáson voltam itt, és rögtön az jutott eszembe, hogy - mivel egy elegáns szalonban játszódik - miért ne lehetne ez a helyszín? Egyébként is izgat az, ha egy előadás élő térben van, nem pedig színpadon.

FS: Az alaphelyzet valóban alkalmas színházi formára, de ez mégiscsak egy film, ahol vannak közelik, vágások, visszavágások, zárt jelenetek szinte kétmondatonként...

PR: Hát, ebbe belepusztulok... Amikor átírtuk a forgatókönyvet, éreztem, hogy az egyszerre futó zárt beszélgetéseket valahogy meg kell oldani. De érzékeltetni az idő múlását...! Olvasva magától értetődőnek, természetesnek tűnt, éreztem az egész folyamatot, nem is készültem arra, hogy ez ekkora gond lesz. Most ott tartunk, hogy az első reggelig majdnem hogy reális lesz az idő, és utána kezdünk stilizált időmúlásokkal dolgozni, a végén pedig már végképp nem lehet majd tudni, hány nap telt el. A másik buktató, hogy itt nincs kamera, ami vezeti a szemet. Bár, még abban a próbaszakaszban tartunk, hogy sok ember csak „kétdimenziós”. Mindenki egyszerre van bent, és előfordul, hogy valaki hat oldalon keresztül gyakorlatilag nem létezik, nem csinál semmit, egyszerűen csak ott van. Nem tudok bevágni senkiről egy közelit, csak formákat tudok arra kitalálni, hogy a néző szeme szinte kameraként mozogjon. A harmadik, ami rémesen nehéz, hogy tizenöt embert kell irányítanom. Egyelőre azt érzem, hogy mást sem csinálok, mint közlekedésrendészetet. Életem legnehezebb dolga most ez.

FS: Pedig a próbán, amit láttam, egészen elképesztően működtél, a legapróbb és legváratlanabb kérdésre is azonnal magyarázatot, megoldást adtál.

PR: Belül meglehetősen bizonytalan vagyok, főleg ebben a munkában. Úgy érzem magam, mint aki kirándult kettőt a Sas-hegyre, és most jöhet a Himalája. És már nem lehet abbahagyni. Valóban ott állnak az emberek, elkezdődött az egész, és ez már van, létezik. Ilyen még életemben nem történt velem! Boldog vagyok, hogy nem hagytam abba, mert biztos, hogy nagy élmény lesz, és nagyon hálás vagyok a színészeknek is. Szinte hihetetlen, hogy még mindig itt vannak! Mindenki mondja, hogy magabiztosnak tűnök. Pedig sokszor vagyok ideges, sokszor kell fegyelmeznem. Most szembesülök azzal, hogy milyen a színész egy próbán, és én magam milyen vagyok, amikor a Katonában próbálok. Nagyon tanulságos.

FS: A színészek hogy fogadták az ötletet?

PR: Tetszett nekik, érdekli őket, hogy egy ennyire filmszerű dologban hogyan lehet részt venni: följönni a lépcsőn, bemenni az étkezőbe, átmenni a szalonba a közönséggel mint érkező vendégekkel együtt. Azt viszont egyáltalán nem értem, hogy miért nem idegesebbek. Én nagyon az vagyok! Ők úgy érzik, ez meglesz.

FS: Lehet, hogy ha tényleg össze lennétek zárva, idegesebbek lennének...

PR: Szerettem volna kísérletezni azzal, hogy egy napig nem mondok semmit, csak ott vagyunk bent, és egyáltalán nem lehet kimenni. De ilyenfajta kísérletezésre nem volt lehetőségem: három premier is volt a próbafolyamatunk alatt.

FS: Szeretnéd, hogy a nézőknek eszébe jusson a film, vagy inkább eltartanád az előadástól?

PR: Nyugodtan eszükbe juthat. Ha azt akartam volna, hogy ne jusson eszükbe, sokkal szabadabban kezeltem volna az egészet. Nyilván hozzányúlhattam volna úgy is, hogy adott tizenöt színész, megvannak az alaphelyzetek, és gyerünk, improvizáljunk, találjuk ki! Bízom benne, hogy a főpróbahéten majd engedik a körülmények is, hogy finomítsunk, pontosítsunk a karaktereken. Akkor azért össze leszünk zárva - kíváncsi vagyok, ez kiből mit hoz ki. A kottát már mindenki lejátssza, a hátralévő rövid idő alatt kell hozzátenni azt a bizonyos pluszt, amitől életre kel.


Forrás: Fidelio Súgó
Rick Zsófi
2008.03.26
|


Játék
A törvény embere, Luke Hobbs és a kitaszított Deckard Shaw szövetségre lépnek, amikor egy kibernetikailag felturbózott ellenség fenyegeti az emberiség jövőjét.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.