Klarinéttal a hagyományok szolgálatában - Interjú Fritz Józseffel

Fritz József jazzklarinét-művész gyermekkora óta a jazz klasszikus iskolái iránt érdeklődik, s maga is szívesen játszik ötven-hatvan évvel ezelőtti, vagy még régebbi standard darabokat. Eddig két CD-t szentelt egy-egy régi kedvenc mester életművének, karácsonyra időzítette harmadik „salute”-lemezét. Ennek kapcsán beszélgettünk vele.
- Haladjunk időrendben. Hangszered, a klarinét, illetve a jazzklarinétozás legnagyobb alakjainak tiszteletére néhány éve lemezsorozat felvételébe kezdtél. A magyar zenei piacon egyedülálló vállalkozásról van szó. Az első CD-t Benny Goodman munkásságának szentelted. Miért?
 
- Amikor a Goodman-CD felvételei készültek, még nem gondolkoztam lemezsorozatban. Egyszerűen arról volt szó, hogy életművével sokszor találkoztam az életben, meghatározó zenész volt számomra. Miatta kezdtem jazzt hallgatni. Először egy Fred Astaire-albumon hallottam klarinétozni, tizenkét éves koromban. Édesapám látta-hallotta játszani Goodmant az Erkel Színházban, ez volt élete nagy jazzkoncert-élménye. Magam pedig – még abban az időben, amikor klasszikus zenét tanultam – találkoztam a Kontrasztok című Bartók-művel, melyet a zeneszerző Goodman felkérésére írt. Vagy, hogy egy későbbi élményemet meséljem el, Martonosi György dobos egyszer azt mondta nekem: „Úgyis hasonlítasz Benny Goodmanre, miért nem alapítasz egy Benny Goodman-emlékzenekart?” 
 
- Mind gyakrabban látni a nevedet angolosan leírva, így: Joe Fritz. Miért döntöttél az angol névváltozat mellett? 
 
- Nem valamiféle anglománia az oka. A barátaim régóta „Joenak” neveznek, s úgy gondoltam, Horváth Charlie és Zámbó Jimmy mellett elfér egy Joe Fritz is. 
 
- Eljutottak a CD-id külföldre is? S ha igen, kaptál már valamilyen szakmai vagy hallgatói visszajelzést? 
 
- Igen. Néhány általam tisztelt pályatársnak el szoktam küldeni a lemezeimet, ők pedig mindig válaszolnak. Nagyon büszke vagyok például Buddy DeFranco kitüntető figyelmére: postai levélben érkező válaszaiban mindig ad néhány hasznos szakmai tanácsot is. Miután első CD-met (még a Goodman-gyűjtemény előttit) elküldtem neki, doboznyi válasz érkezett Floridából. A levélen kívül kottákat, a mester klarinétiskoláját és néhány CD-jét tartalmazta. Ugyancsak nagyon jól esett, amikor az Idahói Egyetem arról értesített, az én Szomorú vasárnap-felvételemet használja a killer diller játékstílus (klarinét-dob párbaj) illusztrálására. 2006-ban Ausztriában adtam a lemezemből egy-egy példányt az ott koncertező New York Voices tagjainak. 2007-ben veszprémi hangversenyük alkalmából találkoztam velük ismét, gratuláltak a zenémhez, s az egyikük elmesélte, hogy CD-m a lánya kedvenc lemeze lett, mindig azt hallgatja az autójában. Végül, de nem utolsó sorban: Dudás Lajos, a Németországban élő kiváló klarinétos mindig felkeres, amikor Magyarországon jár, utána pedig éles, megbízható kritikát mond az épp aktuális lemezemről. 
 
- A Joe Fritz Band nem panaszkodhat: koncertjeiteken akár kétszer-háromszor annyi ember is összegyűlik, mint sok más jazzhangversenyen. Mégsem látni benneteket fesztiválok és bizonyos jazzklubok műsorán... 
 
- Mindkét észrevétel helyes. A helyzet az, hogy a jazzközönség igénye és a klubok műsorait szervezők érdekei nem mindig esnek egybe. Hazánkban jelenleg csúcspontjára jutott ez az ellentét. Akik a nagyon modern jazznél régebbi jazzstílusokat szeretnek, vendéglőkbe szorulnak és az élő zene alatt kénytelenek a kanál- és villacsörgést hallgatni. 
 
- Mancini-lemezeden altfuvolán is játszol. Milyen kihívást jelentett a hangszer a klarinét után? 
 
- Nem volt időm rá, hogy átérezzem a kihívást, mivel csupán néhány nappal a lemezfelvételek előtt jutottam hozzá egy hangszerhez. Eredeti terveim szerint négy altfuvola szerepelt volna a lemezen, akár Mancini eredeti hangszereléseiben. De sem négy altfuvolát, sem négy, jazzben járatos altfuvolást nem találtam. Egy altfuvola azonban elengedhetetlenül kellett, mivel ez a hangszer integráns része Mancini zenei világának. 
 
- Mi a témája következő tribute-lemezednek? 
 
- A címe ennyi: Salute to the Norman Granz Jam Sessions. A lemezen közreműködik Fekete István (trombita), Szeverényi Mátyás (gitár), Molnár Péter (bőgő) és Adamecz József (dob), én pedig ismét fuvolán és klarinéton játszom. A repertoár a dixieland-slágerektől Charlie Parkerig ível... 
 
Forrás: Fidelio Súgó
Máté J. György
2008.12.22
|


Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.