„Az igazi kérdés nem az, hogy van-e élet a halál után, hanem hogy van élet a halál előtt?” – szól a hazánkban és külhonban egyformán ismert pszichoterapeuta és szabadgondolkodó, Feldmár András címadó idézete. S a Van élet a halál előtt? teljesen magától értetődően alkot párt – és nemcsak a hasonló forma miatt – a Csillogással, hiszen míg a 2001-es mű a halál előtti, addig Fliegauf legújabb alkotása a halál utáni életet kutatja. 
 
Alapvetően pedig mindkét film halálról és újjászületésről beszél: míg Feldmár egyik legfontosabb alapvetése, hogy az élet halálok és újjászületések sorozata (a házasságkötéssel vagy a gyermekvállalással például meg kell halnia addigi énünknek, és „mi” formában újjászületnie), addig a Csillogásban három olyan embert ismerhetünk meg, akik a szó szoros értelmében is meghaltak (a klinikai halál állapotába kerültek), majd valóban újjászülettek, újra megszülettek. 
 
A Van élet a halál előtt?-nek már a felütése is rendkívül erőteljes – köszönhetően főszereplőjének: Feldmár András hihetetlenül szuggesztív, karizmatikus figura, akinek mélyen egyet lehet érteni bármely meredek állításával, olyan meggyőzősen adja elő, és olyan világosan vezeti le azokat. A film tulajdonképpen az ő előadásaiból és a vele való beszélgetésekből lett összevágva (a kettő igen sok hasonlóságot mutat egymással), a beszélő fejes formát Fliegauf pedig olyan szinten a végletekig viszi, hogy 110 percen keresztül tényleg nem látunk semmi mást, csak alanyunkat – általában ugyanolyan képkivágatban (premier plánban). 
 
A Van élet a halál előtt? mégsem válik egy percre sem unalmassá, olyan izgalmas kérdéseket (és főleg válaszokat) vet fel a pszichoterapeuta. Feldmár beszél lakószobában, vonaton ülve, pódiumon mikrofonba, különböző előadótermekben, s eközben olyan témákat érint, mint például az egyedüllét, a gyerekek és felnőttek közötti játszmák, a nevelés során ránk kényszerített szerepek, a depresszió, a kábítószerek, sőt több mélyen személyes vallomással is előhozakodik saját gyermekkoráról és édesanyjáról. Az anyag pedig olyan remekül van vágva, hogy az egyes előadásdarabok közt mindig megvan a koherencia (amit van, hogy a téma azonossága, van, hogy egy-egy szó, szókapcsolat teremt meg), így a film egyetlen hosszú gondolatfolyamként is értelmezhető. 
 
Nem kevésbé érdekfeszítő a Csillogás sem, melyben azonban nem egy, hanem három embert ismerhetünk meg (szintén beszélő fejes közelik segítségével) – igaz, csak egyetlen aspektusból: Nádas Péter író, Dobronay László tévés rendező-operatőr és Gesztelyi Nagy Judit fuvolaművész (és nem mellesleg egykori zen buddhista szerzetes, jelenleg tanító) személyében az a közös, hogy mindhárman megtapasztalták a klinikai halál állapotát, azaz az újjászületést. Feldmárhoz hasonlóan pedig szintén olyan dolgokról mesélnek, melyek hallatán tátva marad a néző szája. 
 
Míg Nádas Péter 1993-as infarktusáról számol be (erről szól egyébként Saját halál című műve és az az alapján készült, azonos című Forgács Péter-kísérleti film), addig Dobronay borzalmas autóbalesetet szenvedett, Gesztelyi pedig még 12 éves korában esett át egy csúnya baleseten (egy fűnyírógép sebezte meg úgy, hogy elvérzett). Halál(közeli)-élményeik ugyan több ponton eltérést mutatnak, de számos közös vonás is van bennük, melyek közül a legfontosabb, hogy mindhárman azt osztják meg velünk: csodálatos érzés volt, és nem akartak visszatérni (lásd: „Itthon vagyok, hazatértem. Benne vagyok a mindenben.” – Dobronay; „Semmi sem fájt, és azt éreztem, hogy mindenben benne vagyok én.” – Gesztelyi). Mindegyik beszámolóban előkerül ezenkívül a csillogás mint kulcsszó (Nádas opálos csillogást látott, Dobronay szürkés-ezüstös fényről mesél, a fuvolaművésznő esetében pedig a visszatérése utáni életében bekövetkezett megvilágosodáshoz kapcsolódik). Nem biztos, hogy a Csillogás minden pontját kristálytisztán fogjuk érteni (teljesen valószínűleg csak azok érthetik meg, akik ugyanezt már átélték), de talán nyújt némi vigaszt arra az időre, amikor majd egyszer valami nagyon hasonlón kell átesnünk. 8/10 (mindkét film egyaránt) 
 
 
Kiadás: 
Mindkét DVD-n sztereó a magyar hang, és angol felirat is jár hozzá. A Van élet... extrái néhány kimaradt gondolat Feldmártól 25 percben és egy 13 perces anyag, melyben a rendező beszél alanyáról. A Csillogásnál egy 10 perces interjút kapunk Fliegauffal. 6/10 
 
Van élet a halál előtt?/Csillogás, 2001/2008 * 110perc/60 perc * Mokép * (16/12) 

további cikkeink