Kedvenc helyek

A Medallion az elmúlt tíz év kalandozásainak krónikája - Pásztor Anna, Anna and the Barbies

Mit tehet az ember, ha az Angliában elkezdett, majd New Yorkban folytatódott táncos karrierje egy sérülés miatt kettétörik? Némi kesergés és depresszió után zenekart alapít a testvérével, majdnem megnyeri a Survivort, angol szakos egyetemista lesz és Strindberg Julie-jét játssza az RS9 MoNOporno című darabjában. Ezt mind egyszerre. Igen, Pásztor Anna, az Anna and the Barbies frontembere igazi túlélő típus...
- 19 évesen hagytad el Magyarországot, majd egy évtizednyi világjárás után végül itthon lettél táncos helyett egy eklektikus zenét játszó zenekar frontembere? 
 
- Négy évvel ezelőtt, 2004 szeptemberében alakult az Anna and the Barbies, az első fellépésünk pedig novemberben volt. Minthogy annak idején a Survivor második helyezettje lettem, a Moulin Rouge felkért, hogy legyek a háziasszonya egy estére, így 2005 januárjában tető alá hoztam egy három órás punk-hiphop varietét gigantikus rokokó frizurákkal és kosztümökkel, valamint több mint két tucat fellépővel az akkori Megasztáros-októl kezdve Király Viktoron és Benjáminon át a Rémemberes Fibuláig. A buli nagyon jól sikerült, és felkarolt minket egy menedzser, akinek köszönhetően megjelent az első lemezünk, a Passionfruit egy amerikai online terjesztőnél. Közben lázas kiadókeresésbe fogtunk, aminek a következő évben tehettünk pontot a végére - 2007 szeptemberében elkészült (és 2008 februárjában jelent meg - a szerk.) a második albumunk is, a Medallion, és hozzá az első videoklipünk, a Tangó
 
- Az albumok stílusa nem korlátozódik egy műfajra és nem is lehet egy címkét ragasztani rájuk. Te hogyan jellemeznéd őket, milyen stílusok hatottak rátok?  
 
- A Passionfruit teljes egészében angol nyelvű és r’n’b, illetve hiphop stílusú lemez volt. A második albumunk már hatvan százalékban magyar nyelvű számokat tartalmaz, de ez így talán nem pontos, mert van, hogy egy számon belül keverjük a magyar, angol és spanyol szövegeket. Semmilyen korlátokat nem szabtunk magunknak, a lemez számunkra is egy óriási kísérletezés volt, bár a hiphop alapokat megtartottuk, és az r’n’b-vel és a rockzenével sem szakítottunk. Ha röviden kellene jellemeznem, azt mondanám, hogy a Medallion az elmúlt tíz év kalandozásainak krónikája, a minket ért - nem csak zenei - élmények lecsapódása. 
 
- Az imént említetted a Tangót, amit nem sokkal később egy újabb videoklip követett...  
 
- Így van, az Álmatlan, amitől eleinte nagyon tartott a kiadónk, a dal ugyanis egy rap- és énekbetétek váltakozására épülő meghatározhatatlan ambient valami. A klipet amúgy karácsony előtt egy héttel, a legnagyobb hidegben forgattuk le tavaly előtt a Párizsi udvarban és a Komjáthy uszodában két nap alatt. Márciusban rögtön a legnézettebb videók között nyitott a magyar MTV-n, és valójában ennek köszönhető az elmúlt néhány hónapban megugrott érdeklődés a zenekar iránt. Rengetegen írnak a klipről a youtube-on, és végre a klubok is felfedeztek minket maguknak. Korábban rendszerint azzal az indokkal utasították el az Anna and the Barbiest, hogy mi egy nem létező műfajt képviselünk, de ez szerencsére már nem így van. Elsőként a Fészek látott fantáziát bennünk - nagyon sokat koncertezünk itt -, nyáron pedig szinte az összes fesztivált végigjártuk, sőt még egy óriási, nem is remélt megtiszteltetésben is részesültünk: Lenny Kravitz előtt játszhattunk. Visítva rohangáltam fel-alá, amikor megtudtam, hogy minket választottak, majd három hétig lázas voltam, annyira izgatott lettem. Szerencsére a koncert napjára minden paránk elszállt, és nagyon jól sikerült a fellépés. Zseniális táncosaink voltak, és a közönség is jól vette azt a negyvenperces bemelegítő őrületet, amit Lenny Kravitz előtt nyomtunk le. 
 
- Ha már a táncosoknál tartunk, hogyan is kezdődött, illetve végződött a te táncos pályafutásod? 
 
- A tánc mindig jelen volt az életemben valamilyen formában, de csak miután kimentem Angliába 19 évesen, kezdtem el igazán komolyabban foglalkozni a tánccal, akkor viszont hihetetlen erőbedobással, gyakran napi 13 órán át gyakorolva. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen felvettek a New York-i Alvin Ailey Tánciskolába, ahol aztán tényleg teljesen féktelen tánctanulásba fogtam, de túl is erőltettem szervezetem, hiszen a suli mellett felszolgálóként dolgoztam. Ezt sajnos már nem bírták az ízületeim, így pont amikor már minden összejött, abba kellett hagynom a táncot. 
 
- És mikor váltotta fel a zene a táncot és lettél „bölcsész Barbi”? 
 
- A hiphop Londonban lépett be az életembe - bár persze korábban is képben voltam a műfajjal, de eszembe nem jutott, hogy rappeljek -, ott ugyanis nagyon sok zenésszel lógtam együtt. Verseket már gyerekkorom óta írok, és amikor az öcsémnek saját együttese lett, elkezdtem magyar, illetve angol dalszövegeket írni nekik. Miután a tánckarrierem a térdsérülésem miatt kettétört, hazaköltöztem, és beiratkoztam az egyetemre, mert a tánc - valljuk be - nem igazán dolgoztatta meg a kis szürke agysejteket. Bár a Survivor és Gór Nagy Mária Színitanodája - amit időközben szintén elkezdtem - miatt összesen két évet halasztanom kellett, úgy néz ki, már a finishben vagyok ahhoz, hogy angol bölcsész legyek. 
 
 
 
Nina
2009.01.29
|


Játék
Digitálisan felújított filmklasszikusokat bemutató sorozata keretében 2017. szeptember 14-től a Pannonia Entertainment bemutatja James Cameron kultikus akció-scifije, a Terminator 2. 3D változatát, restaurált képpel és hanggal, az eredeti ’91-es magyar szinkronnal.
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.