Kedvenc helyek

Vad Fruttik: Egy éjszaka Bohémiában

est.hu:
7/10
|
olvasói
5/10 (15)
(CLS)

A kilencvenes évek közepén Várpalotán alakult Vad Fruttik lassan veterán zenekarnak számít a maga tizenegynéhány éves múltjával (lásd interjúnkat!), mindazonáltal még csupán a második lemezénél tart. Likó Marcell és zenésztársai a Sárga Zsiguli és Nekem senkim sincsen című sikerdalokat tartalmazó 2006-os bemutatkozó album, a Rózsikámnak digitálisan után (melyet lemezcégük sajtóanyagában „dzsessz, tánczene és Máté Péter elektronikus reinkarnációjának elegye” stílusmeghatározással illettek) 2008 végére elkészültek a folytatással, amely kiforrottabb és egységesebb lett a debütálásnál, és hangzását tekintve is közelebb jár egy rendes poplemezhez.
A Vad Fruttik együttes nem siette el bemutatkozó albuma elkészítését, s mire 2006 végén lehetőséget kapott annak megjelentetésére, már túl volt tizedik születésnapján és sokadik megnyert tehetségkutatóján. A debütálás szép sikereket hozott, a Fruttikat felkapták a rádiók és a tévék, a kvintett (Likó Marcell – ének, gitár, Kerekes Gergely – gitár, Győrffy Gyula – billentyű, Kaszás Gábor – basszusgitár, Józsa Zoltán – dob) egy csapásra a legkeresettebb hazai előadók közé lépett. A népszerűség egyik oka a jó pozícionálás volt: miközben az együttes a mainstream felé nyitott és kellően rádióbarát dalokat írt, a zenéje alternatív körökben sem számított még cikinek, így mindkét fronton felkapottak lettek a slágerszámai. Az első korong legnagyobb hibája az volt, hogy az együttes sokat akart markolni, de keveset fogott: csapongó, széteső volt az album, a különféle stílusok nem igazán állták meg a helyüket egymás mellett, és persze a szűkös lehetőségek, a szegényes hangszerelés sem vált az anyag hasznára. 
 
A második lemez felvételei előtt már nem kellett fájdalmas kompromisszumokat kötni, a lehetőség adott volt az ötletek megvalósítására: a stúdióban is valódi hangszerek vették át a programozott alapok helyét, és az élő hangzás nagyságrendekkel jobban áll ehhez a zenéhez (a lemez nagy részét még a zenekarból 2008 tavaszán távozó Józsa Zoltán dobolta fel, de két számban már utódját, a veszpémi EasyLifeNatural csapatából érkező Hock Attilát is hallhatjuk). A hangszerelést végző és a stúdiómunkát producerként is irányító Győrffy Gyula igyekezett kihasználni a rendelkezésre álló forrásokat, a normális dobhangzás mellett két dalban (Mi ez a jó jazz, Forradalom) fúvósokat is bevetett, és általánosságban véve is összeszedettebb lett a megszólalás. 
 
A Vad Fruttik stílusának meghatározására az új album tükrében sem könnyű vállalkozni: a lemez elején dzsessz alapok dominálnak, később képbe kerülnek különböző latin ritmusok, szamba és bossa nova is, miközben az elektronikához való túlzott vonzódást még nem sikerült teljesen levetkőzni – így jutunk el a hatodik számra a „mindent bele” hozzáállás netovábbjához, a Máté Péter-i szomorkás énekkel, lalázó kórussal ellátott, orgonás, sűrűn effektekzett Bús szamba című szerzeményhez. A színvonal erősen hullámzó, míg például a Kemikáliák című dalban a Fruttik átestek a ló túloldalára az elektronikus megoldások túlzsúfolásával, addig például az Úgy fáj esetében sikerült belőni az arányokat. 
 
Likó Marcell szövegeiről a példás prozódián és a rendes rímelésen túl sok jót nem lehet elmondani, a frontember gyakran esik a felszínesség csapdájába, az olyan sorokkal pedig, mint a „kérlek ne légy szégyenlős / tudod, hogy nem vagyok nős / lágy édes ég vár rád / mikor csókra nyílik a szád” nehéz bármit is kezdeni. Hibái ellenére persze az Egy éjszaka Bohémiában átlagszínvonala felülmúlja a debütáló lemezét, de a Vad Fruttik zenéje továbbra is inkább koncerteken működik igazán.
Bokor Péter
2009.02.10
|


Játék
Alig egy éve annak, hogy a rockklasszikusok feldolgozásában utazó belga hetesfogat először hallatott magáról.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.