Kedvenc helyek

U2: No Line On The Horizon

est.hu:
8/10
|
olvasói
7/10 (44)
(Island / Universal)

Az ír U2 a 2000-es években is megőrizte a legnépszerűbb kortárs rockzenekar címét sorlemezeivel (All That You Can't Leave Behind, How To Dismantle An Atomic Bomb), s azóta is ébren tartja rajongói figyelmét koncertfilmekkel (Vertigo 2005, U2 3D), karrieráttekintésekkel (18 Singles, 18 Videos, U2 by U2 könyv), újrakiadásokkal (Zoo TV Live From Sydney, PopMart Live From Mexico City, The Joshua Tree stb.). 2009-ben a Get On Your Boots kislemezdal nyomában aztán megérkezett a harmadik hosszúcímű stúdióalbum, mely izgalmasabb az előző kettőnél – igaz, hullámzóbb színvonalú is.
A hagyományosabb, gyökerekhez megtérő előző két album után most ismét kissé kísérletezőbb, kiszámíthatatlanabb lemezzel készült előrukkolni a U2, erre utalt az is, hogy Rick Rubinnal kezdték meg a lemezfelvételeket – igaz, aztán gyorsan visszatértek Brian Eno, Daniel Lanois és Steve Lillywhite jól bevált triójához. Az Eno-Lanois páros a dalszerzésbe is belefolyt, és Bonóékat újra a klasszikus U2-hangzástól való bátrabb elrugaszkodás felé lökdöste, ami közel 60 dal rögzítéséhez vezetett. A No Line On The Horizon – ezek után nem is meglepő módon – tartalmaz néhány ihletett szerzeményt, akad rajta friss ötlet, bár kissé szenved a fókusz keresésétől, nincs meg a határozott irányvonal. Többnyire lassú lemez és egyes számait tekintve kissé talán hosszabb a kelleténél, a lemezkészítés fázisában többször hangoztatott elektronikai befolyás pedig közel sem annyira hangsúlyos, mint az 1997-es Pop idején volt. 
 
A címadó nyitószám konkrétan úgy kezdődik, mintha a U2-hangzást legutóbbi lemezein (Because Of The Times, Only By The Night) magáévá tévő Kings Of Leonnak biccentenének oda Bonóék, de aztán a finom groove-okon lüktető dal kap egy-egy ironikus „nyávogós” gitáreffektet, és a jellegzetes meghatározók is nagyon sajátosak. Akárcsak a következő Magnificentben: The Edge visszhangos, éles, üveghangos pengetése, bontogatása, Adam Clayton masszív basszusa, Larry Mullen páratlan ütemei, Bono himnikus kórusai – a dal szintén a nagyon szolid, mégis hatásos ritmikai háttérszövetével jelent újdonságot. Az epikus Moment Of Surrender is majdnem olyan jó, mint a nyitány, de erősebb érzelmi bomba lehetne egy tömörebb formában, nincs benne hét percnyi izgalmas ötlet. Az Unknown Callerrel már végképp a túl ismerős terepre érünk, kár, hogy a himnikus dal vége felé felhangzó fúvósok nyúlfarknyi szerepet kaptak csak. A kissé széttartó ötletekkel megpakolt, vonósokkal, folkos dallammal spékelt I’ll Go Crazy If I Don’t Go Crazy Tonight után (melyben a Black Eyed Peas főnöke, Will.i.am is társproduceri kreditet kap) jön a lemez igazi hullámvölgye: a beharangozó kislemez- és klipdalnak választott energikus Get On Your Boots az 1991-es Even Better Than The Real Thing és az 1997-es Discotheque vonalára fűzhető, de azoknál gyengébb funkos dance-rock darab, míg a következő Stand Up Comedy inkább semmilyenségével tüntet (bár szövegében egész humoros). Szerencsére a marokkói Fezben történő lemezfelvételre címében is emlékező FEZ – Being Borntól kezdve újra felerősödik az anyag (ez minden korábbinál jobban idézi az 1984-es The Unforgettable Fire album hangzását), és bebizonyosodik, hogy The Edge-ék atmoszférateremtésben még mindig nagyon jók (a producereikkel egyetemben), tudnak még meglepni lassúval is (a népdalmotívumra épített White As Snow-val) és a záró Cedars Of Lebanon is az Eno-féle „nagyon szellős, mégis minden a helyén” textúrával épül fel. 
 
A No Line On The Horizon kissé felemás album, melyen Bono dalszövegei annak ellenére is tisztán mutatnak egyfajta meglepő sebezhetőséget, hogy ezúttal gyakran szereplőket , karaktereket (francia rendőr, Afganisztánban haldokló katona, kiégett haditudósító stb.) hozott létre mondanivalójához. Kissé felemás album, mely egy ideig javulni tud az egyes meghallgatásokkal, ugyanakkor újabb bizonyíték arra, hogy a U2 még mindig képes teljesen megosztani a kritikát és a rajongókat – és ez nem feltétlenül rossz jel. 
 
Dömötör Endre
2009.03.02
|


Játék
Roger Waters nagy sikerű 2017-18-as US + THEM világturnéjának amszterdami állomásán rögzített koncertfilm a világpremierrel egy időben, 2019 októberében, limitált vetítéssorozatban érkezik a hazai filmszínházakba.
Már a lelőhelyeken az új Pesti Est! Fotózkodj vele ha látod, használd a #pestiestles hashtaget, és mi belépőkkel ajándékozunk meg! #jatek #hashtagjáték #nyeremenyjatek #kulturalisjatek
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.