Kontratenor a színen - Interjú Philippe Jarousskyval

Philippe Jarousskyval, az orosz származású francia kontratenor énekessel Bécsben találkoztunk egy sajtóbeszélgetésen, egy héttel azután, hogy a MIDEM-en két díjat is átvehetett: az év művészének választották, valamint a Carestini - The Story of a Castrato című lemeze lett a legjobb barokk zene kategóriában.
- Mi indította arra, hogy elkezdjen a komolyzenével foglalkozni?  
 
- A szüleim nem voltak kifejezetten zenerajongók, ahhoz a generációhoz tartoztak, akik mindenféle zenét hallgattak a rádióban. Akkoriban a rádiók még nem s p e c i a l i z á l ó d t a k különféle zenei stílusokra, mint ma, így az első komolyzenei élményeim onnan származnak. A következő fontos tényező a felső tagozatos énektanárom volt, aki a heti egy énekóránkon megpróbálta minél jobban megszerettetni és megismertetni velünk a zenét, még kis zenedarabok írására is bátorított. Ő volt az, aki aztán rábeszélte a szüleimet, hogy írassanak be zeneiskolába. Így lett tízévesen az első nagy szenvedélyem a hegedülés, majd később a zongorázás. 
 
- Mikor jött rá, hogy magas, kontratenor hangon is tud énekelni?  
 
- Szerepe volt ebben talán már a hegedülésnek és annak is, hogy sokszor hallgattuk énekórán Maria Callas felvételeit, de a reveláció 18 éves koromban történt. Véletlenül elmentem egy kontratenor koncertjére, és őt hallgatva éreztem meg, hogy nekem is hasonló küldetésem van. A hangom addigra már megváltozott, átestem a mutáláson - ez is bizonyítja, hogy a falzett technika minden férfi által megtanulható. Azoknak, akik gyerekkorukban énekeltek, a mutálás után újra kell tanulniuk a helyes hangképzést. Én korábban nem énekeltem, ezért is mondhatom magam szerencsésnek, hogy Nicole Fallien személyében rögtön jó tanárt találtam. 
 
- Ezzel az énektechnikával minden előadható, amit a kasztrált énekesek számára írtak?  
 
- Sajnos csak elméletileg. Gyakorlatilag nem tudom elénekelni az egész kasztrált repertoárt, azon egyszerű oknál fogva, hogy minden egyes kasztrált énekesnek megvoltak a maga jellegzetességei, amelyeket én egy személyben nem birtokolok. Nagyon alázatosnak kell lennünk a kasztráltakkal szemben. Tudjuk, hogy az eljárásból kifolyólag a tesztoszteronszintjük csökkent, ezért alacsonyabbak voltak, vékonyabbak voltak a hangszálaik, nagyobb, szélesebb volt a mellkasuk. Más fizikai adottságokkal rendelkeztek. Emiatt néha komoly erőfeszítéseket kell tennem azért, hogy életben maradjak egy-egy olyan szerep végére, amit kasztráltaknak írtak. Ez minden mezzoszoprán énekesnőnek vagy kasztrált szerepet éneklő kontratenornak állandó technikai kihívást jelent. 
 
- Milyen technikai elemek segítenek ezeknek a nehézségeknek a leküzdésében?  
 
- Rendkívül sokat segít, hogy továbbra is órákat veszek, így megadom magamnak a lehetőséget a továbbfejlődésre és a technika gyakorlására. Annak érdekében pedig, hogy minden koncerten a legjobb formában legyek, a koncert előtt sokat alszom, a koncert napján pedig megpróbálok minél kevesebb energiát használni más dolgokra. Néha olyan, mintha hibernált állapotban lennék. Persze velem is előfordul, hogy nincs jó napom, olyankor a technika az, ami átsegít a nehézségeken. 
 
- Ezeket is figyelembe véve milyen tanáccsal szolgálna a fiatal énekeseknek?  
 
- Nagyon fontos, hogy mindig a saját hangjukat adják, ne próbáljanak többnek látszani, mint amilyen formában éppen érzik magukat, és semmiképpen se akarjanak más hangjával énekelni, másra hasonlítani. Legyenek önmaguk. 
 
- Milyen műsorral készül a Budapesti Tavaszi Fesztiválra?  
 
- Olyannal, amivel én már régebb óta bensőséges kapcsolatban vagyok zongoristaként, de a kontratenorok számára új repertoár. Az operákon és a koncertáriákon kívül mindig is közel álltak hozzám a bensőségesebb hangulatú, zongorakísérettel előadott dalok. Ami a műveket illeti, olyanokat próbáltam választani, amik hangilag közel állnak hozzám, tehát számára megfelelőek egy kontratenor. Emellett természetesen a közönség számára ismert dalok, Reynaldo Hahn, Gabriel Fauré, Ernest Chausson művei is szerepelnek a műsoron. Igyekeztem ezek rendkívüli gazdagságára helyezni a hangsúlyt, a zene és a szöveg közötti nagyon rafinált kapcsolatra. Az operában sokszor nehéz nagyon szélsőséges, néha karikatúraszerű érzelmeket közvetíteni, míg ezek a dalok sokkal árnyaltabbak, költőiek, álomszerűek. Ez énekesi szempontból is nagyon érdekes lehetőségeket kínál, amiket a budapesti fellépés alkalmával is megpróbálok majd minél jobban bemutatni. 

Forrás: FidelioEst
Hajdú Lívia
2009.03.05
|


Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.