Kedvenc helyek

War Child – Heroes

est.hu:
9/10
|
olvasói
6/10 (7)
(Parlophone / EMI)

Különféle nemzetközi segélyszervezetek gyakran trombitálnak össze neves zenészeket különféle segélylemezekhez, gondoljunk csak az AIDS ellen harcoló Red Hot Organization két évtizede futó Red Hot + sorozatára (lásd: Red Hot + Riot) vagy a könnyűzenei téren inkább koncertekre koncentráló Amnesty International legutóbbi Make Some Noise – The Amnesty International Campaign To Save Darfur kiadványára! A zeneileg legnívósabb széria azonban mind közül a háborús övezetekben élő gyermekeket segítő War Child alapítvány nevéhez kötődik: a 1995-ös Help, a 2002-es 1 Love, a 2003-as Hope és a 2005-ös Help! – A Day In The Life után 2009-es Heroes is csak ezt bizonyítja.
A War Child-segélylemezek zömében brit előadóktól kínálnak kiadatlan felvételeket: a Help album dalait a művészek egyazon hétfői napon rögzítették és már szombaton boltokban volt a végeredmény (a britpop és a triphop csúcselőadóinak munkáival), a New Musical Express által levezényelt 1 Love közreműködői listavezető slágereket dolgoztak fel más – gyakran igencsak eltérő stílusban alkotó – előadóktól (az amerikai kakukktojás, a Jimmy Eat World például a Prodigytől a Firestartert), a Daily Mirror bulvárlap által leszervezett Hope három héten belül reagált az iraki háborúra (itt Moby és a Bob Dylan-feldolgozással jelentkező Avril Lavigne volt a tengerentúli vendég), az eredeti Help album tízéves jubileumához időzített Help! – A Day In The Life pedig az internet korához igazodva egy hét helyett alig több mint egy napra csökkentette a felvételek és a piacra dobás közti időintervallumot (ezen két afrikai közreműködő is szerepelt, de később készült egy kanadai előadókkal kibővített verzió is). A Heroes című lemez összehozására most fél év volt, így nyilván ez a legfényesebb és a legkidolgozottabb az összes közül, koncepcióját tekintve is: a szóban forgó hősök legendás előadók a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekből (köztük a címadó dal gazdája, David Bowie), akik neves mai kedvenceiknek adták át feldolgozásra egy-egy híres szerzeményüket (ezen a gyűjteményen már kábé fele-fele arányban szerepelnek amerikaiak és britek, mind a kiválasztók, mind a kiválasztottak között). 
 
A választásokat – hogy ki kinek adja át a stafétabotot – a legtöbb esetben borítékolni lehetett volna: Bowie mostanában rendszeresen feltűnik TV On The Radio-produkciókban (Return To Cookie Mountain, Scarlett Johansson: Anywhere I Lay My Head), Iggy Pop már többször énekelt Peaches társaságában, sőt dolgozott is fel az énekesnőtől legutóbbi szólóalbumán (Skull Ring), a Kinks-főnök Ray Davies stúdiójának kedvenc kliense a Kooks (Konk), Dylan óta az amerikai zene legnagyobb hatású dalszerző-előadó géniusza a szólóelőadók közül Beck (Modern Guilt), a régi Bruce Springsteen-hangzás leghűségesebb mai követője pedig a Hold Steady (Stay Positive), és mindebből nagyrészt hűséges tisztelegések is születtek (élen a Kooks finom fúvósokkal díszített Victoria-verziójáig), bár Beck előadásában gyorsabb és torzabb lett a Leopard-Skin Pill-Box Hat, Peachestől viszont meglepően megpuhult a Search And Destroy
 
A Beach Boys-agy Brian Wilsonhoz fogható kamara-pop géniusz ma csak Rufus Wainwright lehet, aki a SMiLE két központi tételéből dolgozott (Wonderful/Song For Children), Paul McCartney viszont a Live And Let Die-t ezúttal Duffy-nak adta (aki ehhez a rengetegszer feldolgozott 1973-as csiricsáré James Bond-filmslágerhez is képes volt érdekesen – elegánsan visszafogottan – hozzányúlni, Bernard Bulter produceri segítségével, dobok nélkül, a szimfonikus hard rockot és a reggae betétet jótékonyan elfelejtve). Stevie Wonder a Superstition szuper funkját Estelle-lel énekeltette újra ugyanabban a stúdióban és ugyanannak a villanyorgonának a kíséretében, amit az 1972-es eredetihez használtak (a fekete zenét furamód csupán ez az egyetlen dal képviseli a válogatáson). 
 
A Roxy Music Do The Strand című 1973-as táncdalából a Scissor Sisters fejhangú elektro-diszkót csinált (ugyanúgy, mint annó a Pink Floyd Confortably Numbjából), míg az egymás után következő két Brian Eno-mániás zenekar közül a TV On The Radio a címadó Bowie/Eno-szerzeményt szintén falzettel és diszkóritmussal kezelte (az eredmény persze igencsak eltérő lett), míg a Joy Division-féle Transmissiont átalakító Hot Chip plusz tisztelgésként a Baby’s On Fire című 1973-as Eno-szólósláger fő motívumát is belecsempészte munkájába. A New York-i CBGB klubból 1974-ben startoló art-punk minimalista vonaláról a Ramones – pontosabban az egyedüliként életben lévő alapítótag, a nemrégiben az est.hu-nak is interjút adó Tommy Erdélyi – a Yeah Yeah Yeahst választotta (Karen O szájába illik is a Sheena Is A Punk Rocker), míg a new wave-diszkós Blondie a Franz Ferdinandnak adta ki a Call Me-t (Alex Kapranosék viszont nem voltak képesek stúdióba menni vele, így tőlük szégyenszemre egy koncertfelvétel szerepel a válogatás legvégén).  
 
Ahogy a legjellegtelenebb verzió családi kapcsolatból adódott (Elvis Costello a dobosa lányának zenekarát, a Like-ot bízta meg egy nem túl jelentős dalának, a You Belong To Me-nek az előadásával), úgy a legbriliánsabb is: a néhai Joe Strummer keresztlánya, Lily Allen a Clash másik gitáros-énekesének, Mick Jonesnak a közreműködésével egy Black Box Recorder-szerű csilingelő átiratot vezet elő a Straight To Hellből, ami amiatt is tökéletes választás erre a lemezre, mert egy war child – egy amerikai katonától született vietnámi gyerek – történetét meséli el. 
 
A másik legbriliánsabb szintén egy nyolcvanas évekbeli számnak, a U2 The Joshua Tree-jéről való Running To Stand Stillnek az átdolgozása az Elbow-tól, ami szépen megkoronázza a a Mercury Prize-t nyerő, platinalemezzé érő The Seldom Seen Kiddel a BRIT Awards gáláján is diadalmaskodó legjobb brit zenekar aktuális diadalmenetét. 
 
 
Déri Zsolt
2009.03.21
|


Játék
One-woman show egy utolsó felvonásban William Luce művéből a GK Társulat és a Manna produkciójában.
Ma este az Akvárium klubban Adam Naas. Nézzétek csak, ő az új Lenny Kravitz. #adamnaas #koncertajanlo#programajanlo #akvariumklub
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.