Diamant 13

„Régebben a bűnözők bűnözőknek, a rendőrök rendőröknek látszottak. / Változnak az idők” - szól a Diamant 13 nagy igazsága. Ennek megfelelően itt senki és semmi nem fekete vagy fehér, hanem csak és kizárólag fekete, legjobb esetben szürke. Főhősünk, Mat, a kiábrándult zsaru (Gérard Depardieu), aki profin végzi a dolgát, ám a múltban ő is hibázott - ha nem is akkorát, mint egyik barátja és kollégája, Franck (Olivier Marchal), aki csúnyán belekeveredett egy nagyszabású drogbalhéba, és próbálja Matot is belekeverni. A nagy kérdés pedig, hogy sikerül-e hősünknek kívülmaradnia és kiderítenie, kik állnak az egész mocskos ügylet mögött. 
 
A Diamant 13 a régi jó hetvenes évekbeli zsarufilmek világát próbálja feleleveníteni - az atmoszféra rendben is lenne, csak sajnos a cselekmény kidolgozottságára nem fordítottak elég gondot az alkotók. Emiatt nemcsak a film ellenségképe maradt meglehetősen vázlatos és fordulatai homályosak, de a végső nagy csavar is motiválatlannak és hiteltelennek tűnik. Tovább rontja a helyzetet Depardieu, aki ugyan színészileg hozza a megszokott minőséget, de olyan komikusan kövér, hogy inkább emlékeztet totyogó mackóra, mint kemény zsarura. Van viszont a Diamantban abból a megható szentimentalizmusból, ami az MR 73-at is jellemezte, így többek szemében végeredményben mégis vonzónak tűnhet.