Kedvenc helyek

Szerencse és láncreakció eredménye - The Unbending Trees

A Pesti Est kisinterjúja
Havasi Balázs és Hajós Kristóf közös projektjéről, a Gábor Andorral trióvá formálódott The Unbending Treesről kevesen mondanák meg, hogy magyar zenekar, főleg nem a Chemically Happy (Is The New Sad) című debütáló albumukra pillantva. A melankolikus-érfelvágós popzene legújabb hazai bajnokaival legközelebb június 20-án, a Múzeumok Éjszakáján találkozhatunk a Budavári Palota E épületében.
- Mikor és hogyan alakult a The Unbending Trees?  
 
Kristóf: A zenekar tulajdonképpen azért jött létre, mert Ben Watt pár, másnak szánt demo felvételen fellelkesülve lemezszerződést ajánlott nekünk úgy, arra a felállásra, ahogy a dalokat felvettük. Az első demók 2006 elején készültek, a lemezszerződést egy évre rá kaptuk. 
 
Balázs: Kristóf feldörmögött pár zongoradarabomra egy-két angol szöveget a szobájában, feltette a netre, és hopp, jött is az ajánlat. Ha zenélsz, bármi megtörténhet veled. Ezt szeretjük benne. 
 
- Balázs, a te zenei múltad jól ismert, a tied, Kristóf viszont kevésbé. Mivel foglalkoztál az Unbending Trees előtt? 
 
K: Tanárként végeztem, tanítottam is majd tíz évig. Most HR-esként dolgozom egy multinál, ezt csináltam akkor is, amikor az Unbendinget elkezdtük. És nem is tervezek felhagyni vele egyhamar. 
 
- Kik hatottak rátok, milyen zenei gyökerek, hatások lelhetők fel a zenétekben? 
 
K: Nekem szövegíró és előadó példaképeim vannak. Nina Persson a The Cardigansból, Jarvis Cocker a Pulpból például. Miután a zeneszerzésből én nem veszem ki a részem, csak a szövegekből, erről inkább Balázs tudna beszélni... 
 
B: Öt éve határoztam el, hogy kizárólag saját szerzeményeimet fogom zongorázni, a zenekar jellegzetes zenei világa is bizonyos szempontból ennek köszönhető. Egyszerre hatott rá Liszt, Bartók, a népi balladák puritánsága, a filmzenék különleges, elvont világa, vagy éppen a legújabb popzene... ettől más. 
 
- Egyre több magyar zenekar fut be külföldön és szerződik angol, illetve amerikai kiadókhoz a myspace-en keresztül. Rátok ez a karrierépítés mennyire igaz és milyen tapasztalataitok, benyomásaitok vannak az eddigi angliai koncertjeitekről?  
 
K: Ami eddig velünk történt, az részint a szerencse, részint egyfajta láncreakció eredménye. Nagyon fontos, hogy a The Unbending Trees nem karrier, hanem élvezet. Mi nem kaparunk azért, hogy fellépésünk legyen, persze nem várjuk a sült galambot, de nem bűzlünk az akarás izzadtságszagától sem. Hiszünk abban, hogyha valami kell, akkor az megtalál minket. Az angliai koncertek eddig mind nagyon jól sikerültek. Sokkal könnyebb a kommunikáció a közönséggel, sokkal közvetlenebbek, és talán gyakorlottabb koncertjárók. A zenénk fogadtatása...nos ez egy furcsa eset. A zenei médiumok (pl. NME) nem annyira szerették, viszont például az összes országos napilap jegyezte, nagyon pozitív kritikákat kaptunk. A BBC6 sokat játszott minket, session-t is vettünk fel nekik. A The Times zenekritikusa, Pete Paphides ide repült egy interjúért. Ez szerintem magáért beszél. 
 
B: Fontos pillanat volt. Rájöttem, hogy gyakorolnom kéne az angolt... 
 
- Miben más itthon zenésznek lenni, mint külföldön? Erről milyen tapasztalatokat szereztetek?  
 
K: Háát... Kinn sem könnyű, itthon sem. De szerintem mi, a magunk rétegében itt is, ott is jól érezzük magunkat. 
 
B: Semmi különbség. Kint azt mondjuk, hogy itthon vagyunk nagy sztárok, itthon meg azt, hogy kint. (nevet)
 
- Az Overture című számotok egy Tracey Thornnal közös duett. Hogyan kerültetek kapcsolatba vele és milyen volt a közös munka?  
 
K: Tracey több koncertünkre eljött kinn, és mindig nagyon lelkes volt. Aztán a megjelenésünk előtt a blogján is írt rólunk nagyon jókat. Gondoltunk egy merészet, és megkértük, hogy énekeljen velünk. 
 
B: Egyébként hihetetlenül természetes jelenség az életben. 
 
- A Szűcs Krisztiánnal (a Heaven Street Seven énekese - a szerk.) közös The Original nagyon pozitív fogadtatásra talált. Terveztek folytatást vagy ez a közös projekt egy dal erejéig szólt?  
 
K: Biztos, hogy nem lesz folytatása. Nagyon jó, nagyon vicces volt felénekelni azt az egy dalt, de mi más stílusban utazunk. 
 
- A hazai koncertjeitek egyik új vendégművésze Bocskor Bíborka (a Magashegyi Underground énekesnője - a szerk.) . Ő hogyan került képbe? 
 
K: Nem annyira új Ő már, október óta vissza-visszatér. A tavalyi Neoton MTV Iconon léptünk fel együtt és kezdtünk el beszélgetni. Jó érzés látni, hogy van olyan magyar énekesnő, akinek van egyénisége, csodaszép hangja, és emberileg is fantasztikus. 
 
B: Igazi színpadi ember, egyszerűen önmagát adja, és ez nagyon ritka. 
 
- Legközelebb a Múzeumok Éjszakáján láthatunk titeket. Hogyan készültök a fellépésre?  
 
K: Sok-sok pálinkával! (nevet) Igazából nemrég készre próbáltuk az idei műsorunkat, de annyi biztos, hogy egy olyan dalt is betettünk a műsorba, amit ott fogunk először játszani. 
 
B: Melyiket is? 
 
OIL
2009.06.10
|


Játék
Cinke igazán jó gyerek: nem zavarja a szüleit, akik nagyon elfoglaltak, és mindent megadnak neki ...
Még a héten látogatható a Holdmúzeum 1969 - Művészet és világűr című kiállítás, szerintünk #nemaradjle #holdmuzeum #muveszetesvilagur #muveszetestudomany #kiallitasajanlo #vasarelymuzeum
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.