Agora

A vágóként és zeneszerzőként is előszeretettel tevékenykedő direktor ezúttal megmaradt a rendezés és az írás mellett, hiszen az i. sz. IV–V. század fordulóján játszódó történet gigantikus látványvilágának vászonra vitele számos derék (film)iparos segítségét kívánja meg. Történetünk hőse a legendás matematikusnő, Alexandriai Hüpatia (Rachel Weisz), aki a kereszténység és pogányság viszálya idején hű maradt a hellenizmushoz, és akinek meggyilkolása tulajdonképpen a középkori boszorkányüldözés korai előképének tekinthető. Pedig nem boszorkány volt a drága, hanem bizony tudós, aki a városi elöljárók gyűlésének is megbecsült látogatója volt, és brutális halála valószínűleg egy politikai játszma eredménye volt a hellén világ hanyatlásának idejében.
 
A számtalan műfajban gyakorlott Amenábar ügyesen ötvözi a vérzivataros történelmi háttérből (a keresztények nem ismertek kegyelmet, ha térítésről volt szó) és a személyes drámából (Hüpatia kegyeiért két legény is küzdött) adódó izgalmakat, Alexandria látványos újraálmodása és a máig izgalmas tudományos-teológiai kérdések mellett azonban eltörpülnek a szereplők, így az Agora sajnos meg sem közelítheti a Rettegett Iván vagy az Andrej Rubljov magasságait.