Minden alakul – Mucsi Zoltán

Merész témához nyúlt Tasnádi István: egy swingerklubban játszódik legújabb darabja, a Kupidó. A tulajt, Oberont, Mucsi Zoltán játssza. Vele beszélgettünk a darabról és a színházról általában.

Kapcsolódó cikkek

- A próbaidőszakban még eléggé a „keresési fázisban” voltatok, ma már tudjuk, hogy a darab zseniális lett.
 
- Tasi még a próbák alatt is bőszen dolgozott az anyagon, próba közben mindig előkerülnek új ötletek. A történet alapja, gerince nagyon erős: egy swingerklub mocskos világába bekerül két ember, akiket elsodor, bedarál az egész. Az csak az egyik vetület, hogy az egymáshoz való viszonyuk nem javul, pedig ezzel a céllal jöttek ide. Sokkal rosszabb, hogy erkölcsileg is zuhannak egy nagyot. A próba elején a keresési fázisban voltunk, hiszen akkor még nincsenek lerakva a cölöpök, igyekszünk megtalálni azokat a helyeket, ahová ezeket le lehet és le kell tenni. Azt hiszem, sikerült.  
 
- Gondolom, a témán és a helyszínen nem lepődtél meg, hiszen nem először találkozol Tasnádi Istvánnal. 
 
- Olyannyira nem, hogy Tasival már tizenöt éve szoros kapcsolatban vagyunk, jó néhány darabban dolgoztunk együtt, kezdve a Bárka alapításától egészen a Krétakörig. Az évadban lesz egy másik közös munkánk is. 
 
- Mi foglalkoztatott leginkább a Kupidóban? 
 
- Talán az, hogy ezt a mocskos, görény világot hogyan lehetne finoman és decensen megmutatni. Úgy, mintha ez teljesen természetes lenne. Mert ebben a közegben ez a rendjén való. Őrület, nem is tudjuk felfogni, hogy néhány évvel ezelőtt tőlünk 200 kilométerre Szerbiában emberfejjel fociztak, teljesen belefeledkezve a játékba. Erre az ember döbbenten, kitágult szemmel néz el a semmibe, mert sokkoló. Vannak bizonyos elfogadott társadalmi normák, amelynek vannak határai. És ha ezt valaki átlépi, és még teljesen normálisnak is véli, az bizony zavarba ejtő. A swingerezés Magyarországon ebbe a kategóriába tartozik. Viszont a lehető legtermészetesebb módon kell kezelnünk a témát és a párbeszédeket, hiszen a darab szerint ebben a közegben társalgássá válhat például ez: „kérsz te is egy kávét, vagy inkább k…k egyet? Á, ne, inkább utána. Vagy előtte?” Nyilván nem véletlenül született meg ez a téma Tasi fejében, valamit nagyon el akar sikítani.  
 
- Az általad játszott Oberon-figura a legnagyobb machinátor, az ő kezében futnak össze a szálak, de nyilván az ő lépéseit, indokait is teljesen természetesen és magától értetődően kell kezelned a magad számára. 
 
- Ellene kell játszani, mert ott lesz a szövegben az a borzadály. Ez épp olyan, mint amikor halljuk a hírekben, hogy valakiről, aki kinyírta a családját, azt mondják a szomszédok: pedig olyan rendes, kedves és segítőkész volt! Itt olyan emberekről van szó, akik a társadalom által fölállított kereteket feszegetik, esetleg át is lépik, de amikor kimennek, élik a rendes életüket. Van családjuk, elviszik a gyerekeiket az iskolába, ülnek a szülői értekezleten, elmennek a munkahelyükre; a környezetük nyilván csak ezt az oldalukat ismeri. Ebből kell kiindulnom. 
 
- Amióta tavaly átalakult a Krétakör, most dolgozol újra először Csákányi Eszterrel, Katona Lászlóval és Scherer Péterrel? 
 
- Mint új munka, igen, mert a Fédra Fitnessben nem voltam benne. De folyamatosan játsszuk A jeget, a Nézőművészeti Főiskolát, a Mulatságot… Nem úgy szakadtunk el egymástól, hogy évente csak néhányszor találkozunk. Tehát nincs olyan érzésem, mintha két-három év kihagyással újra összejött volna ez a csapat. Jó velük dolgozni, mert jó volt a Krétakörben, nyilván ezért is keressük egymást. És ha van rá mód, miért ne csinálnánk valamit közösen? 
Rick Zsófi
2010.02.04
|


Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.