Vicces dolog az a retrojövő, amellyel oly sok japán anime operál: egy alternatív valóság a múlt hátrahagyott elemeiből összeállítva, ahol például a második világháború pilótáit idéző fiatal hősök vívják harcukat egy futurisztikus társadalomban.
Mamoru Oshii, a legendás Páncélba zárt szellem rendezője nem háborús eposzt készített: a mindennapos, vérre menő légi összecsapások a jövő szerves részei, így kerülik majd el a fegyveres konfliktusokat, a harc pedig két, profitorientált cég között zajlik. A legfurcsább az egészben, hogy egy egyszerre futurisztikus, mégis régimódi, légcsavaros gépeken örökifjú gyerekemberek száguldoznak, vagy éppen zuhannak a halálba, génkezelt, múlt és jövő nélküli hősök, akikben nem az ölésvágy tombol, hanem egy furcsa melankólia izzik. Mindez tökéletes kiindulópont egy látványos, mégis szívszorítóan melankolikus történethez, amely hallatán minden animerajongónak megindulhat a nyálelválasztása, de az eredmény felemás.
Míg a légi harcok leírhatatlanul izgalmasak – ami annyi gagyi próbálkozás után nagy szó! –, ami a földön történik, az gyakran tempótlan, esetleges és logikátlan, és még a két „világ” képi megjelenítése között is szakadék tátong. Az ifjú japán pilóták magyarázat nélkül egy kelet-európai kisváros közelében állomásoznak, bevetéseikben sincs sok logika, emlékeikből jókora darabok hiányoznak, érzelmi életük pedig túlfokozott, mégsem szenvedélyes. És ha valaki a rendező védjegyére kíváncsi, a minden filmjében feltűnő basset houndra – itt is rohangál egy belőlük.
Míg a légi harcok leírhatatlanul izgalmasak – ami annyi gagyi próbálkozás után nagy szó! –, ami a földön történik, az gyakran tempótlan, esetleges és logikátlan, és még a két „világ” képi megjelenítése között is szakadék tátong. Az ifjú japán pilóták magyarázat nélkül egy kelet-európai kisváros közelében állomásoznak, bevetéseikben sincs sok logika, emlékeikből jókora darabok hiányoznak, érzelmi életük pedig túlfokozott, mégsem szenvedélyes. És ha valaki a rendező védjegyére kíváncsi, a minden filmjében feltűnő basset houndra – itt is rohangál egy belőlük.
Sukai kurora
japán animációs film, 122 perc, 2008
A Páncélba zárt szellem rendezője ismét ember és gép viszonyát vizsgálja.
rendező:
Forgalmazza: Corner Film
Bemutató: 2010. február 25.
Bemutató: 2010. február 25.
Linkek
2 komment|Szólj hozzá!
Nos én is úgy gondolom, nem sok értelme van egy filmet lehúzni, csak mert nem szájbarágós cselekménye és végtelen egyszerű karakterei vannak (mint manapság a hollywoodi "termelésnek", amik /mily meglepő/ általában nagyobb pontszámot kapnak az Est-ben). Nem kell mindig mindenben a tökéletes, hibátlan logikát keresni és lehúzni egy olyan alkotást, amely nem igazodik a sablonokhoz és a lineáris történetvezetéshez. Az érzelmek kifejeződése pedig nem mindig a túlcsordult szenvedélyességgel azonos.
Számomra ez a film nagyon szép, látványos, izgalmas és mély mondanivalóval rendelkező alkotás volt. Még szerencse, hogy nem a filmkritika alapján járok moziba, de sajnos az ilyen ismertetők, csak elijesztik az embereket ettől, a maga módján, gyönyörű animétől.
Számomra ez a film nagyon szép, látványos, izgalmas és mély mondanivalóval rendelkező alkotás volt. Még szerencse, hogy nem a filmkritika alapján járok moziba, de sajnos az ilyen ismertetők, csak elijesztik az embereket ettől, a maga módján, gyönyörű animétől.
|
2010-02-28 19:32:18
a kritika utolsó bekezdése gyakorlatilag a film teljes meg nem értéséről tanúskodik, ami ezesetben távolról sem a készítők hibája, javaslom az újabb, ezúttal (egy kritikustól jogosan elvárt) figyelmes megtekintést és akkor talán fény derülhet a számon kért logikátlanságok rejtélyére,
a két világ képi megjelenítése közötti tátongó szakadék okának felderítésére pedig melegen ajánlom a rendező korábbi animéinek némiképp elmélyültebb (újra)nézését, meglehet, a bassethound szerepletetésén túl tartalmasabb szerzői kézjegyek is szembe ötlenek majd,
ha már egyszer ilyen tekintélyes méretű olvasótábornak tartozunk felelősséggel értékítéletünkben. tisztelettel:
v.attila
a két világ képi megjelenítése közötti tátongó szakadék okának felderítésére pedig melegen ajánlom a rendező korábbi animéinek némiképp elmélyültebb (újra)nézését, meglehet, a bassethound szerepletetésén túl tartalmasabb szerzői kézjegyek is szembe ötlenek majd,
ha már egyszer ilyen tekintélyes méretű olvasótábornak tartozunk felelősséggel értékítéletünkben. tisztelettel:
v.attila
|
2010-02-26 02:50:02
Új hozzászólás
2010. augusztus 19 - 25.
A Letz Zep a tribute zenekarok közül az, amelyik a kritikák és a rajongók szerint is a leghitelesebben adja vissza a Led Zeppelin egyedülálló stílusát és életérzését.
