Toy Story 3.

Minden elismerésünk a készítőké, mivel megállták, hogy 15 év alatt mindössze három részt hozzanak ki, így maradt még abból az eredetiségből bőven.
  
Az idő múlása magukra a játékokra, a cowboy Woodyra, az űrzsaru Buzzra, a rugókutyára, a szétesett krumplifejekre, a tökfej dínóra és társaikra ugyan alig volt hatással, kis gazdájuk, Andy azonban nagyfiú lett. Főiskolára készül, így a díszes társaság joggal tarthat attól, hogy jobbik esetben a padláson, de jó eséllyel a szemetesben végzi. Némi fejvesztett rohangálás után azonban mindenki egy csodás napköziben találja magát, ami első blikkre maga a paradicsom – ám amint leszáll az éj, a hely inkább egy náci fogolytáborra kezd hasonlítani.
 
A korábban érkezett játékok egy nagy mackó és egy óriás baba vezetésével ugyanis zsarnoki uralmat építettek ki, az újonnan érkezetteket pedig a barbár bölcsődések elé vetnék. Az izgalom adott, a sztori jó, az új karakterek kipipálva – egyszerű, mégis zseniális húzásként Barbie kap egy igazi pojáca Kent, aki aztán kiapadhatatlan poénforrás lesz – , a humor szokás szerint a felnőtteknek is szól, és mivel Pixar-filmről van szó, a minőség minden szinten garantált, a 3D verzió pedig pazar. Nem is tudom, mivel fényezhetnénk még ennél is jobban az egészet, de a magyar betétdal azért elég bénán szól!