Kedvenc helyek

VA: Gainsbourg (Vie Heroique) Original Soundtrack

est.hu:
8/10
|
olvasói
(0)
[ soundtrack ] Az év elején mutatták be a párizsi filmszínházak Joann Sfar rendező Serge Gainsbourg életéről készült, Gainsbourg (Vie Heroique) című filmjét. A mozihoz rendelt soundtrack a mondén zseni és Olivier Daviaud zeneszerző-hangszerelő közös érdeme.
Az orosz zsidó származású művész legalább annyit konyított a popzenéhez, mint az irodalomhoz, a festészethez, vagy épp a filmhez: nem keveset. A család a bolsik elől Párizsba emigrált. Az SS üldözés elöli kiutat a művészetekben megtaláló srác katona korában ízlelte meg először az alkoholt, hogy aztán haláláig legjobb barátja legyen. Élt ebből, abból, ami jött, aztán szövetséget kötött az író, költő, muzsikus Boris Viannal, akinek provokatív stílusa, szövegvilága egészében határozta meg világfelfogását. Az ötvenes évek egyre nagyobb sikereket hoztak, a jeje (beat)-korszak pedig tovább emelte a nimbuszt. Aztán egyre több lett a pia.
 
Nők jöttek, mentek. Az elátkozott költő és provokátor olyan hölgyeknek tette a szépet, mint Brigitte Bardot vagy Jane Birkin. Szűkebb, szélesebb baráti körébe olyanok tartoztak, mint Juliette Gréco, meg persze Párizs valamennyi bohémje, züllött alakja és exhibicionistája. A hatvanas évek vége, hetvenes évek eleje megannyi sikeres albumot (Jane Birkin/Serge Gainsbourg, 1968, Histoire De Melody Nelson, 1971) hozott. Szívroham, még több pia. Filmzenék, még több pia. Tabukat döngető rendezések, még több pia. Botrányok, még több pia. Válás Jane Birkintől, még több pia. Újabb múzsák. Beszívások, kijózanodások. Menny és pokol. 1991. március 7.: szívroham, az ötödik, az utolsó. Temetésén Mitterrand akkori köztársasági elnök nemzedéke Baudelaire-ének és Apollinaire-ének nevezte.
 
A Gainsbourg (Vie Heroique) Original Soundtrack Gainsbourg-darabjait Olivier Daviaud hangszerelte át. A felvételek kevés kitüntetett számtól eltekintve a szereplők hangján szólalnak meg. Gainsbourgot csupán három dalban (Je T'aime... Moi Non Plus, L'hippopodame, Valse De Melody) halljuk a dupla korongon. A vén kujont megszemélyesítő Eric Elmosnino, a Juliette Gréco-t játszó Anna Mouglalis és a Brigitte Bardot adó Laetitia Casta minden pillanatban a legnagyobb átéléssel és érzékenységgel hozzák szerepüket, és éneklik a piás zseni dalait. Az album végigvezet az életművön. Az első nagy sikertől (Le Poinçonneur Des Lilas) a Jane Birkin-korszak számain át (69, Année Érotique, Je T'aime... Moi Non Plus) a Bardot-val készült Bonnie And Clyde-ig itt van valamennyi sanzon.
 
Persze nem sanzonok ezek, hiszen Gainsbourg ugyanúgy gondolkodott jazzben, mint reggaeben, french rockban és popban, new wave-ben vagy épp beatben. Daviaud alázattal és pontos műfajismerettel értelmezte át a darabokat. Sikerült megmenteni a szívet. A zenei rendezőnek nyilván az lehetett a stratégiája, hogy szereplői a lehető legjobban "vegyék le" az eredetit, anélkül, hogy banális utánzásba sodródnának. Eric Elmosnino nem koppint, helyette elegáns hozza a törékeny, megrendült, de mégis megzabolázhatatlan Gainsbourgot. A csitri France Gall-t alakító Sara Forestier imádnivalóan együgyű és naiv (Baby Pop), Laetitia Casta pedig új élettel tölt meg olyan Bardot-klasszikusokat, mint a Comic Strip.
 
Akárhogy is, épp ideje volt, hogy vászonra vigyék ennek a ronda, rossz modorú, mégis ellenállhatatlanul sármos férfinek az életét, aki nélkül nemcsak a francia pop, de a világ könnyűzenéje is kevesebb volna - legalábbis egy zsenivel.
Radics Gábor
2010.06.21
|


Játék
A látványos kiállításon a látogatók egy képzeletbeli űrutazásra indulnak, ahol tudásukat és bátorságukat próbára téve egy galaktikus kaland részesei lehetnek.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.