Madlib a kétezres évek underground hiphopjának egyszemélyes intézménye. Producer, rapper, DJ, énekes, multi-instrumentalista, minden szinten szinte minden. Absztrakt, amennyire csak absztrakt lehet valaki DJ Shadow után. Madlib nem az a kapucnis, edzőcipős fajta, nem fuxos hiphopot állít elő, inkább a határok kitolásában és a határtalanságban gondolkodik, oszt' vagy kajálod, vagy nem, de ezt kapod. Mindenesetre sokan kajálják.
 
A kétezres évek elején még csak pár százan voltak tisztában azzal, hogy ki is ez a nyugati parti figura. Elsősorban is a Los Angeles-i Tha Alkaholiks fanjai favorizálták. A Quasimoto név alatt kihozott 2000-es The Unseenre aztán a mindenható allmusic.com is rányomta a "kiváló" plecsnit. A Spin ugyanakkor az év legjobbjának avatta, és ezzel egyszer és mindenkorra legitimálta Madlibet.
 
A 2001-ben egyik oldalprojektjével (Yesterdays New Quintet) kiadott Angels Without Edges album már a jazzt, a hiphopot és az elektronikát keverte, 2003-ban pedig megérkezett a Blue Note Records hangmintáiból összelegózott Shades Of Blue. Madlib időközben közösködött J Dilla-val is. A 2003-as Champion Soundon Detroit és Kalifornia kelt egybe, és egy amolyan hiphop ellenforradalmat indított el.
 
2004-ben felpakolta élete csúcsművét, az MF Doom közreműködésével készült Madvillainy-t. A mozis és indiás Beat Konducta lemezek mellett arra is volt ideje, hogy ütemeket gyártson Erykah Badu New Amerykah Part One (4th World War)-jára, tető alá hozza a Madvillainy remixváltozatát, meg még a jó ég tudja, miket csináljon. Az mindenesetre tény, hogy a legnagyobb vállalás idénre maradt.
 
A munkamániás DJ-producer tizenkét korongot ígért erre az évre. A Medicine Show-sorozat hat új albumból és hat remixből épül fel. Az első rész, a Guilty Simpsonnal készült Before The Verdict februárban jelent meg, melyet nem sokkal később követett a Flight To Brazil alcímű, brazil zenéket áttekintő kiadvány, ill. a Beat Konducta In Africa. A független Stones Throw kiadó ikonikus figurája jelenleg épp a hatodik Medicine Show-t gyűri. Egy biztos: a Brain Wreck Show sem csinál emberünkből mainstream hiphop sztárt. Az album minden bizonnyal két joint között tud a legjobban működni.
 
Nagyvárosi, atmoszférikus hangkollázs szól, olyan, mintha folyamatosan egy rádió keresőjét tekergetnénk. Hangjáték mix. Mintha a The Beatles Revolution #9-nak a 21. századi variációját hallgatnánk. Szabad ötletek jegyzéke egy órában, tíz tételben. Sosem hallott minták folynak egybe a soul, a (free) jazz, a funk és a rock vidékéről. Filmes dialógusok, utópisztikus életbölcsességek hangzanak el.
 
A szép új világ vezetői már létrehozták a gondolatrendőrséget (World Leaders Plan Centralized Power Remote Brain Control), hogy aztán végül az Új Rend Törvényét is megalkothassák (The Real New Order). Rendőrautók, mentők szirénáznak, működik a gépnarancs. Egy megbolydult elmében csücsülünk, retinánkon az álom tudománya pereg. Törött üvegeken sétálunk, tört ütemre. A héliumhangú rapper hallgat, csak konstatálja, hogy vele őrülünk mi is. Édes hangú soul dívák búgnak, rekedt torkú férfiak óbégatnak, körhinta forog, pszichedelikus sejtések szüremkednek be. Máskor horrorisztikus a hangulat, de hirtelen édes, csicsergő gyermekek csacsogása tölt el jó érzéssel.
 
Madlib mára túllépett a szubkúlturán, de továbbra is antihős maradt.