Kedvenc helyek

I Am Kloot: Sky At Night

est.hu:
8/10
|
olvasói
9/10 (4)
[ acoustic / indie / pop ] Az éjszaka titokzatos, az éjszaka nyugalmas, az éjszaka látomásokkal teli, az éjszaka meghitt. Az I Am Kloot szerint pedig leginkább mindez egyszerre. Kis éji zene Manchesterből.
Épp egy évtizede, hogy az orrtúrós nu metállal szemben létrejött egy jól körülhatárolható, több együttest tömörítő színtér, mely a New Acoustic Movement gyűjtőnév alatt került be a köztudatba. A bandák közül talán a Turin Brakes vitte a legtöbbre, de pár lépéssel mögöttük olyanok lépkedtek a sorban, mint a Kings Of Convenience, vagy épp recenziónk tárgya, az I Am Kloot. A zenekarok leginkább a Simon & Garfunkel és a The Beatles melodikusságát követték, hangszerelésben pedig leginkább az akusztikus gitárt, a zongorát és a vonósokat preferálták.
 
Az 1999-ben alapított, John Bramwell (gitár/ének), Peter Jobson (basszus) és Andy Hargreaves (dob) alkotta I Am Kloot 2001-ben jelentkezett először. A Guy Garvey (Elbow) produceri irányításával összehozott, epikus Natural History elragadtatott kritikákat kapott. A 2003-as I Am Kloot pedig ezt is felülírta. Az Ian Broudie (Echo & the Bunnymen, The Coral) bábáskodása mellett készült hangzón időtlen textúrák fonódtak. Egyszerre volt nosztalgikus és instant klasszikus.
 
Az öt évvel ezelőtt közkincsét tett Gods And Monsters épp egy hajszálnyival sikerült gyengébbre, ugyanakkor az Avenue Of Hope című szám felkerült Danny Boyle 2007-es kult sci-fije, a Napfény soundtrackjére is. Azóta, 2006-ban kijött egy a BBC-ben elhangzott számokból szemezgető CD (BBC Radio 1 John Peel Sessions), 2007-re egy vegyes fogadtatású korong jutott (I Am Kloot Play Moolah Rouge), míg tavaly egy B-oldalas válogatással (B) kellett beérnünk.
 
I Am Kloot
I Am Kloot
Egyelőre nagyon úgy fest, hogy a Sky At Night az I Am Kloot eddigi legsikeresebb albuma lesz. A lemez telis-tele van, leginkább Nick Drake modorú csillogó, meleg tónusú hangokkal. A folk(pop) dominál, de a blues (Lately, It's Just The Night, To The Brink) és a pszichedelia is bekukkant. A dalpark búskomor és napfényes, tűnődő és érzékeny, bájos, intelligens és intellektuális, rusztikus és elegáns egyszerre. A prímet az akusztikus gitár viszi, melyre imitt-amott nagyszabású kórusok, jelzésértékű orgona, szordínós trombita, fájdalmas szaxofon (Same Shoes), csengő-bongó zongorafutamok és mézédes vonósok (To The Brink) feleselnek. Bramwell nazális éneke Bob Dylant idézi.
 
A csúcs egyértelműen a pazar, hatperces Radiation, mely vékonyka vonósokból indulva monumentális, már-már nagyzenekari támogatást kap, majd az Oasis korai himnuszait (Champagne Supernova, All Around The World) idéző grandiózus befejezésbe torkollik.
 
Megkockáztatjuk, hogy ha ezek a számok nem 2010-ben születnek, hanem a hatvanas években, mára klasszikusokká váltak volna.
Radics Gábor
2010.07.19
|


Játék
A látványos kiállításon a látogatók egy képzeletbeli űrutazásra indulnak, ahol tudásukat és bátorságukat próbára téve egy galaktikus kaland részesei lehetnek.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.