A Cascada nevű német formáció az idei Viva Comet sztárfellépője volt. A show indulása előtt beszélgettünk a csapat énekesnőjével, Natalie Horlerrel, aki tökéletes angolsággal válaszolgatott az újságírók kérdéseire.
Tette mindezt mosolyogva, pedig ő az a lány, aki nem kamuból mondja, hogy izgul. Elmondhatjuk, nem volt rá semmi oka, a hangja élőben talán még varázslatosabban csengett, mint a rádiókban.
- Volt egy kis időtök körülnézni? Mit hallottál eddig Magyarországról?
- Őszintén szólva csak bepattantunk a reptéren a kocsiba, és rögtön a szállodába hajtottunk. Ez szerencsére 20 perc volt, így útközben tudtunk egy kicsit nézelődni, a hotel pedig a Duna-parton van, szóval a kilátás lélegzetelállító. Egyébként az egyik barátom magyar, úgyhogy hallottam már őt magyarul beszélni, amikor a szüleivel telefonál.
- Terveztek Magyarországon nagykoncertet?
- Jó lenne. Ez az első alkalom, hogy itt járunk, nagyon izgulok, hiszen nem találkoztunk még a magyar közönséggel, remélem, ismerik a dalainkat, és jó buli lesz!
- Európai előadóként nem egyszerű befutni Amerikában, ennek ellenére a Cascada beverekedte magát a Top10-be, hogyan lehetséges ez?
- Nincs erre megfelelő válasz, mi sem tudjuk pontosan. Pár éve felfigyeltek az Everytime We Touch című dalunkra, később pedig a nyár slágereként aposztrofálták Az emberek ismerik a nevünket, tehát a későbbi számainkat is hallgatják. Azt hiszem, szerencsénk volt.
- Ebben a popos-electrós-dance-es műfajban a csapatok folyamatosan rotálódnak, Ti viszont már 6 éve a pályán vagytok, mi a titok?
- Én sem tudom pontosan, de ha tudnám, a többi csapat lenyúlná a receptet, és feltörne, mint a talajvíz [nevet]. Rengeteg szerencse, és még több kemény munka kellett hozzá. Az elmúlt 6 évben alig voltunk otthon, nem igazán van magánéletünk, ezt be kellett áldoznunk a siker érdekében. A jó helyen kell lenni a jó időben.
- Az első számotok, az Everytime We Touch egy feldolgozás volt. Mi kellett ahhoz, hogy ismét sláger lehessen belőle, és ne váljon unalmassá – hiszen maga a dal már senkinek nem volt új...
- Van néhány olyan klasszikus, amit az ember nem tud megunni: jó választás volt. Szerintem sokan, akik már ismerték az eredeti számot, ahogy hallgatták, összekapcsolták egy szép emlékkel: ez volt az esküvői dalunk vagy a nyár slágere, ilyesmik.
- Komolyabban 16 évesen kezdtél el énekelni klubokban, bárokban, ami egy elég felnőttes környezetet feltételez. Szerinted hogyan befolyásolta ez a karrieredet?
- Az előadói műfajban minden tapasztalat pozitív. Ha sosem állsz színpadon, nagyon nehéz, én még ma is izgulok a fellépések előtt. Emlékszem, amikor először álltam a világot jelentő deszkákon, szívem szerint elfutottam volna. Aki ezzel akar foglalkozni, jó, ha minél előbb belerázódik. Arról nem is beszélve, hogy ha otthon maradsz, senki nem fog meghallani...
- Mi a véleményed a tehetségkutatókról?
- Egyfelől nem értek egyet az eszmeiségével, mert megbántják az embereket, lelkileg ez nagyon megterhelő egy művésznek. Másfelől viszont a tehetségek esélyt kapnak arra, hogy megmutathassák magukat, így ha megvannak a képességeid, felfedeznek.
- Hogyan dobjátok fel a fellépéseiteket?
- Imádok együtt dolgozni táncosokkal, mindig velünk vannak a turnékon, a magánéletben pedig mindnyájan kitűnő barátaim.
- A Cascadát általában veled azonosítják, Te reprezentálod a csapatot. A többiek terveznek belépni a rivaldafénybe, vagy ez távol áll tőlük?
- Ők jobban szeretnek megbújni a háttérben, pedig mindig nyaggatom őket, hogy tartsanak velem. Ha szeretnének, bármikor előléphetnének. Egyetlen videóban szerepelnek, melyet karácsonyra adtunk ki (Last Christmas – a szerk.), ezért ez az egyik kedvencem!
- Volt egy kis időtök körülnézni? Mit hallottál eddig Magyarországról?
- Őszintén szólva csak bepattantunk a reptéren a kocsiba, és rögtön a szállodába hajtottunk. Ez szerencsére 20 perc volt, így útközben tudtunk egy kicsit nézelődni, a hotel pedig a Duna-parton van, szóval a kilátás lélegzetelállító. Egyébként az egyik barátom magyar, úgyhogy hallottam már őt magyarul beszélni, amikor a szüleivel telefonál.
- Terveztek Magyarországon nagykoncertet?
- Jó lenne. Ez az első alkalom, hogy itt járunk, nagyon izgulok, hiszen nem találkoztunk még a magyar közönséggel, remélem, ismerik a dalainkat, és jó buli lesz!
- Európai előadóként nem egyszerű befutni Amerikában, ennek ellenére a Cascada beverekedte magát a Top10-be, hogyan lehetséges ez?
- Nincs erre megfelelő válasz, mi sem tudjuk pontosan. Pár éve felfigyeltek az Everytime We Touch című dalunkra, később pedig a nyár slágereként aposztrofálták Az emberek ismerik a nevünket, tehát a későbbi számainkat is hallgatják. Azt hiszem, szerencsénk volt.
- Ebben a popos-electrós-dance-es műfajban a csapatok folyamatosan rotálódnak, Ti viszont már 6 éve a pályán vagytok, mi a titok?
- Én sem tudom pontosan, de ha tudnám, a többi csapat lenyúlná a receptet, és feltörne, mint a talajvíz [nevet]. Rengeteg szerencse, és még több kemény munka kellett hozzá. Az elmúlt 6 évben alig voltunk otthon, nem igazán van magánéletünk, ezt be kellett áldoznunk a siker érdekében. A jó helyen kell lenni a jó időben.
- Az első számotok, az Everytime We Touch egy feldolgozás volt. Mi kellett ahhoz, hogy ismét sláger lehessen belőle, és ne váljon unalmassá – hiszen maga a dal már senkinek nem volt új...
- Van néhány olyan klasszikus, amit az ember nem tud megunni: jó választás volt. Szerintem sokan, akik már ismerték az eredeti számot, ahogy hallgatták, összekapcsolták egy szép emlékkel: ez volt az esküvői dalunk vagy a nyár slágere, ilyesmik.
- Komolyabban 16 évesen kezdtél el énekelni klubokban, bárokban, ami egy elég felnőttes környezetet feltételez. Szerinted hogyan befolyásolta ez a karrieredet?
- Az előadói műfajban minden tapasztalat pozitív. Ha sosem állsz színpadon, nagyon nehéz, én még ma is izgulok a fellépések előtt. Emlékszem, amikor először álltam a világot jelentő deszkákon, szívem szerint elfutottam volna. Aki ezzel akar foglalkozni, jó, ha minél előbb belerázódik. Arról nem is beszélve, hogy ha otthon maradsz, senki nem fog meghallani...
- Mi a véleményed a tehetségkutatókról?
- Egyfelől nem értek egyet az eszmeiségével, mert megbántják az embereket, lelkileg ez nagyon megterhelő egy művésznek. Másfelől viszont a tehetségek esélyt kapnak arra, hogy megmutathassák magukat, így ha megvannak a képességeid, felfedeznek.
- Hogyan dobjátok fel a fellépéseiteket?
- Imádok együtt dolgozni táncosokkal, mindig velünk vannak a turnékon, a magánéletben pedig mindnyájan kitűnő barátaim.
- A Cascadát általában veled azonosítják, Te reprezentálod a csapatot. A többiek terveznek belépni a rivaldafénybe, vagy ez távol áll tőlük?
- Ők jobban szeretnek megbújni a háttérben, pedig mindig nyaggatom őket, hogy tartsanak velem. Ha szeretnének, bármikor előléphetnének. Egyetlen videóban szerepelnek, melyet karácsonyra adtunk ki (Last Christmas – a szerk.), ezért ez az egyik kedvencem!
Egy sokoldalú művész (festő, író, költő, filmes, filozófus) végre megkaphatja az őt megillető figyelmet a szakmától és a műkedvelőktől.
A Letz Zep a tribute zenekarok közül az, amelyik a kritikák és a rajongók szerint is a leghitelesebben adja vissza a Led Zeppelin egyedülálló stílusát és életérzését.
