Kedvenc helyek

Nem gondolom azt, hogy vége az életnek ezzel - Lovasi András

Augusztus 9-én, a Szigeten pont kerül a Kispál és a Borz huszonhárom éves történetének végére. Ennek okairól, és sok minden másról is beszélgettünk Lovasi Andrással.
Úgy éreztem, miközben mindenki arra vár, hogy én csináljak valamit, az én zenei ötleteim nem valósulnak meg a Kispál és a Borzban, nem olyan lesz, amit én hallok belülről, rosszabb lesz. Márpedig azt mondtuk annak idején, ha rosszabb számokat írunk együtt, mint külön-külön, akkor abba kell hagyni. Amúgy is azt gondolom, hogy az utolsó pár évben felfutott zenekarok, főleg ebben a szcénában, a Quimby, az Irie Maffia, és még sorolhatnám, több frontemberes vagy legalábbis több lábon álló zenekarok. Ezzel szemben a mi zenekarunk egyre inkább egy lábon állt, egyre kevésbé lehetett mondjuk a Kispire számítani, mint másik láb, egyre inkább rólam szólt a dolog, és ez egyre jobban zavart. Nem véletlen, hogy a Kiscsillag úgy van kitalálva, hogy két frontemberes inkább. Egyszerűen azt gondolom, nem annyira érdekes, ha egy emberre kell csak figyelni a produkcióban. Akkor az nem egy közösségi alkotás, hanem egy szólóprodukció. Tervezek ilyet, de egy zenekar ne legyen ilyen. 
 
- Mondjuk, kívülről nézve, az elmúlt 5-6 évben a Quimby sem csinált sokkal több új dolgot, mint ti…
 
- Igen, de a Quimbyben most sokkal erőteljesebb a Tibi jelenléte, mint korábban, tervez, odafigyel a plakátra, borítóra, kitalálja, hogy ki mit csináljon… Pontosan az a fajta vezéregyéniség, amilyen én voltam valamikor a Kispálban. Plusz a Quimby kifelé egy erőteljes, jól összetartó, jól húzó zenekar imidzsét mutatja, a Kispálról meg évek óta mást sem lehet olvasni, mint, hogy miért nincs lemez? Ők ezt sosem mondták, nem csináltak ebből olyan nagy problémát, tulajdonképpen még lemezük is lehetne, a Tibi szokott mutogatni számokat nekem… Mi meg sok válságjelet produkáltunk, interjúkat, satöbbi, ami jól jött volna ki, ha két-három év után előjövünk egy kurva jó lemezzel, és azt mondjuk, „Na, itt van, nesztek, válság!”, és én nyilván titokban ebben bíztam, de úgy tűnik, ez már nem fog összejönni… 
 
- Így visszanézve, hogy viszonyulsz az egész Kispál-sztorihoz?  
 
- Azt gondolom, András is, én is látjuk, hogy soha, egyikünk sem fog ilyen jelentős dolgot csinálni, egyszerűen időhiány miatt, hiszen erről is, mire kiderült, hogy jelentős dolog, eltelt huszonvalahány év. Valószínűleg minket már mindig a Kispálhoz fognak kötni, én ezt tudomásul vettem, szerintem ő is. Ettől függetlenül nekem nagyon fontos, hogy letehessem ezt a Kispál-nevű hátizsákot. Nem a Kispál Andrást, hanem ezt a repertoárt, ezeket a dalokat, ne kelljen ezeket minden koncerten eljátszanom. Nekem többet ér ez a fajta szabadság, mint az, hogy nagyon sokan szeretik ezeket a dalokat. Ez nem azt jelenti, hogy ne szeretném ezeket játszani, de nem gondolom azt, hogy vége az életnek ezzel. 
 
- A szigetes búcsúkoncertről lehet már tudni valamit? 
 
- A nyári turné koncertjeihez képest annyiban lesz más, hogy itt egy órával többet játszunk, és persze egy-két extrát is belerakunk a műsorba. A fesztiválokon nem feltétlenül rólunk szól az adott napi program, óhatatlanul is alkalmazkodnunk kell a többi fellépőhöz, augusztus 9-én viszont mi leszünk a főszereplők. Lesznek persze vendégeink is, Németh Juci, aztán Tibi és Líviusz a Quimbyből, meg a Csík zenekar, akik lehet, hogy erre az alkalomra megcsinálnak még egy Kispál-feldolgozást, bár ez még nem biztos. És lesz egy meglepetésvendégünk is, de azt nem mondom meg, hogy ki. Most ott tartunk, hogy próbálgatjuk, milyen legyen a kezdés, milyen legyen a befejezés... Vannak bizonyos részek a számokon belül, amik általában spontán alakulnak, de itt, a színpad mérete miatt főleg, sokkal kisebb a lehetőség a non-verbális kommunikációra, úgyhogy jobb előre begyakorolni néhány dolgot. A múlt héten Londonban játszottunk, egy régi, hetvenes évekbeli klubban, magyar srácok szervezték a bulit, volt vagy hatszáz ember, szóval büszkén jelenthetem, világsztárok lettünk, na, ott már kipróbáltunk egy-két zenei ötletet, amit a búcsúkoncerten be akarunk vetni. Azt semmiképpen sem akarjuk, hogy a koreográfia a spontaenitás ellen dolgozzon, szeretnénk, ha olyan lenne ez az este, amitől egy Kispál-koncert jó, úgyhogy nem akarjuk a kelleténél jobban pörgetni a dolgokat, próbálunk teret hagyni a szabad kommunikációnak. Egy biztos: nem kell ünneplőben jönni. Nekünk sem. 
 
- Hogy látod egyébként a magyar zenék helyzetét mostanság? 
 
- A popzenei piac az elmúlt években annyit változott, hogy belépett 2007-ben az MR2, és innentől kezdve ez a műfaj is slágerekre épül. Az MR2-nek van egyfajta történelmi érdeme, hogy ezt a műfajt helyzetbe hozta, mainstreamizálta, ugyanakkor a zeneiparban kialakult egyfajta szelekció, amit most már a zenekarok szinte mesterségesen alkalmaznak, és amely nekik is óhatatlanul a lakodalmas énjüket hozza elő. Hiszen ezeknek a zenekaroknak is van azért egy-két olyan dala, amelyik nem sokkal bonyolultabb zenei struktúrákat tartalmaz, mint a lakodalmas pop. Kicsit viccesebbek a szövegek, intelligensebb a hangszerelés, de azért ez alapvetően szórakoztató popzene. És ezt válogatja ki tudatosan az MR2, hiszen ez az a rész, amit a legkönnyebben el lehet adni. Ezzel a politikával viszont ezt a műfajt is elkommercializálja, illetve a slágerek felé terelgeti, nem az összetett gondolkodás irányába, így az „alternatív” mostanra egy kvázi szitokszó lett. Úgyhogy megint ott tartunk, mint mondjuk a nyolcvanas években: ami igazán alternatív, az nem a 30Y vagy a Kispál és a Borz, hanem mondjuk a Napra zenekar, még ha róluk senki sem gondolja azt, hogy alternatívak. Pedig igen, valamilyen népzenei fősodorhoz vagy popzenei fősodorhoz képest alternatívát jelentenek. Na, azt nem játssza az MR2, és nem is fogja.  
 
- Mi újság a Kiscsillaggal mostanság? 
 
- Volt egy januári jó időszak, amikor egy pár napos, nem túl komoly alkotótábor alatt összeraktunk pár dalkezdeményt improvizációkból. Ezeket nem tartom még kész daloknak, de valószínűleg megcsinálunk közülük egyet-kettőt, hátha játsszák a rádiók. De az a terv, hogy ősszel lesz lemez, nem valószínű, hogy megvalósulna. 
 
- Sok idődet viszi el a többi produkció, amiben részt veszel? 
 
- A Budapest Bárnál szerencsére már elég nagy a repertoár ahhoz, hogy ne kelljen mindenkinek mindenhol ott lennie, ugyanígy a Csík zenekarnál is eléggé a háttérbe húztam magam. Volt egy időszak, amikor elég intenzíven, évi 30-40 koncertjükön is részt vettem, idén nagyjából már csak 2-3 alkalommal vagyok velük. Így van a Lackfi-műsorral is, de egyenként nem jelentenek olyan nagy elfoglaltságot. Inkább az a fajta idő hiányzik, hogy az ember igazából elmerüljön abban a közegben, amiben dalt lehet írni. Nem lehet úgy dalt írni vagy legalábbis nagyon belemélyedni a munkába, ha délelőtt még fel kell ásni a kertet, utána mosni kell, el kell vinni a gyereket iskolába, aztán most írunk egy órában dalt.  
 
Nagy Győző
2010.08.05
|


Játék
A Budapest Borfesztivál 28. alkalommal várja a borozni, kikapcsolódni, szórakozni vágyókat a főváros egyik legimpozánsabb helyszínén, a megújuló Budai Várban.
Ma 15:00-től Zurgó együttes a Mesterségek Ünnepén, 21:00-től meg táncház velük! @mestersegekunnepe #mestersegekunnepe #zurgoegyuttes #programajanlo
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.