Kedvenc helyek

108: 18.61

est.hu:
6/10
|
olvasói
(0)
[ hardcore / metal / punk ] Bármilyen bizarrul is hangzik, van olyan, hogy krisnás hardcore, illetve legalább egy ilyen zenekar biztosan létezik. A 108 nagy nevet vívott ki magának a színtéren, a 18.61 azonban az utolsó lemez az együttes énekesével, Robert Fish-sel, aki elhagyja cimboráit. Hogy mi lesz utána, az egyelőre titok, addig viszont itt ez a meglehetősen tömény album.
A New York-i 108 Krisna-hívő tagjai nem most kezdték a hőbörgést. A zenekar 1991-ben alakult, amikor Zack De La Rocha akkori Inside Out nevű együtteséből kiszállt zenészek saját projektbe fogtak. Pár kiadott lemez után azonban a gitáros Vic DiCara Indiába ment, hogy szerzetes legyen, így a zenekar egy időre felfüggesztette működését. A nem szokványos szünetet 2005-ben követte a reunion.  
Az új lemez az első, amelyen Michael Justian (Trap Them, Unearth) dobol, és az utolsó, amin Robert Fish énekel. A srácok először egy négyszámos EP-t akartak összehozni, de olyan jól ment a dalgyártás, hogy nagylemez lett a dologból, igaz a 23 perces kiadvány sosem kerül fel a világ leghosszabb lemezeinek listájára. A négyes nagyon titokzatos, amikor a folytatásról faggatják őket. Azt mondják, Fish pótolhatatlan, de továbbra is zenélni fognak, csak teljesen más dolgokat csinálnak majd, mint eddig.
 
A 18.61 nem csak a hardcore közönségnek, hanem a számmisztikusoknak is jó csemege, mivel a címben szereplő kód és a zenekar neve is visszakereshető, ha valaki ismeri a hinduk szent könyvét, a Bhagavad Gitát. A 61 például egy rímpárra utal, a 18 pedig arra a fejezetre, ahol ez az idézet olvasható.
 
A friss albumon egyetlen ötperces szám kapott helyet, a többi mind három perc alatt van, vagyis inkább beszélhetünk zenei kirohanásokról, melyek hallatán rendesen beindul a közönség a koncerteken. A rövid dalok miatt a lemez játékideje sem éri el a fél órát, ami azt jelenti, hogy igazából észbe sem kapunk, máris az album felénél járunk, és mire a kezdeti sokk után ráállnánk a 108 hullámhosszára, vége is a mókának.
 
Többszöri hallgatás után azonban kiszúrunk néhány különleges pillanatot, zenei megoldást, és rájövünk, hogy nem is olyan egyhangú ez a kőkemény muzsika. A Relentless Masters, a Fallen Angel vagy a pszichedelikus Early Funeral például a jobb pillanatok közé tartoznak, ezek is azt bizonyítják, hogy a srácok akkor a legjobbak, amikor a monoton vadulás mellett teret engednek a kreativitásnak is. Bár a The Dillinger Escape Plantől, akik idén minden bizonnyal a legjobb hc lemezt tették le az asztalra, még így is messze járnak.
 
A 18.61 egyébként praktikus szempontból sem elhanyagolható munka. Elég csak feltenni, és máris elűztünk magunk mellől mindenkit, úgy, hogy egy szót sem kellett szólnunk. Szóval ha szeretnénk picit egyedül maradni, akkor kimondottan jó választás a lemez.
fejes
2010.08.31
|


Játék
Négy évet kellett várniuk a rajongóknak az Ivan & The Parazol legújabb lemezére.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.