„Azt gondolom, hogy képviselek valamit” - Petrik Andrea

Petrik Andrea az utóbbi évek egyik legnagyobb felfedezettje. 2009 óta a Radnóti Színház társulatának tagja, de egyre-másra feltűnik más színpadokon is. Láthattuk Learként, Antigonéként, Psychéként, az Édentől keletre Kate-jeként, ...

Kapcsolódó cikkek

...valamint a Boldogtalanok Rózájaként. Legközelebb Lars Von Trier a Főfőnök című film adaptációjában, és Iszaak Babel Alkonyában, valamint Eliza Dolittle-ként is bizonyíthatja, tökéletesen mindegy, milyen szerepet osztanak rá. Ahol egészen biztosan nem látjuk majd, az egy szappanopera vagy egy reklám. 
 
– Az előző évad legjobb színésznőjének választottak a Radnótiban. Mit jelent ez számodra? 
 
– Én ebben a díjban abszolút a társulat bizalmát érzem. Számomra példaértékű a Radnóti társulata. Amikor 2009-ben az egyetem után leszerződtettek – úgy, hogy nem is voltam ott gyakorlaton –, mindenki szeretettel és pozitívan fogadott, amitől már az első próbán az összes olyan félelmem elmúlt, ami természetesen van az emberben, amikor egy új helyre kerül.  
 
– A színház bizalmát az is jól mutatja, hogy az elmúlt évadban bemutatott négy darabból háromban szerepeltél, kettőben főszerepet kaptál. Melyik szerep volt a legnagyobb kihívás? 
 
– A Boldogtalanok, ami egy olyan előadás, amiben nincs olyan pont, ahol az ember azt mondhatja, „igen, ezt megcsináltam”, mert mindig lehet még mélyebbre ásni benne. Nem egy olyan darab, amit bepróbálsz, aztán valahogy végigcsinálod az előadáson. Pedig korábban is ismertem a darabot, mert az egyetemen Székely Gáborral, aki nagy Boldogtalanok-szakértő, dolgoztunk már néhány jeleneten. 
 
– Miben volt más Szász Jánossal dolgozni a darabon? 
 
– Én nagyon szeretem, hogy ő sosem elégedett. Mindig többet vár, amikor esetleg elégedett, akkor sem mondja ki, ráadásul néha olyan dolgokat kér, amiket képtelenség megcsinálni. Elvárja a lehetetlent. 
 
– Elég sok darabban játszol párhuzamosan, közben újakat próbálsz, könnyen átmész egyik szerepből a másikba? 
 
– Amikor az ember egy darabot próbál, akkor abban él, mindenről arra asszociál. A bepróbált darabok már valamelyest rutinszerűen működnek. Ettől függetlenül van néhány szerep, amit ha tudom, hogy másnap játszom, akkor azzal kell felkelnem, mert fejben készülnöm kell rá. De például a Naftalin című bohózat nem ilyen előadás, az örömből jön. Bemegyek, és próbálom jól érezni magam a színpadon. 
 
– Ez azt jelenti, hogy könnyebbek a könnyedebb darabok? 
 
– Nekem egyáltalán nem. A Naftalinban egy kisebb szerepet játszom, de még az is nagyon nehéz. Egyáltalán nem könnyű viccesnek lenni és megnevettetni az embereket. Az utóbbi időben nem szerepeltem vígjátékban, és már féltem tőle, hogy elveszítettem a humoromat. Pedig szerintem nekem van. 
 
– Sosem fáradsz el? Nyáron sem pihentél sokat. 
 
– Úgy terveztem, hogy nyáron hazamegyek és pihenek, de aztán jött a Psyché című előadás, és úgy gondoltam, 25 évesen nem mondhatok nemet egy ilyen gyönyörű szerepre, egyszerűen nincs jogom. Ki tudja, mikor lehetek én még egyszer Psyché. Lehet, hogy soha többé.  
 
– Két bemutatótok lesz még idén a Radnótiban: Lars von Trier Főfőnökje, Anger Zsolt rendezésében majd Iszaak Babel Alkonya, amit Valló Péter visz színre. 
 
– Jelenleg a Főfőnököt próbáljuk, ami egy filmadaptáció. Keresem a kulcsot a szerephez, és most azon vacillálok, hogy megnézzem-e a filmet vagy sem. Nem tudom eldönteni, hogy segítene-e. Egy nagyon érdekes szerepem van benne, néma szerep, amit azért szeretek, mert nagyon nehéz úgy jelen lenni a színpadon, hogy közben nem beszélsz. 
 
– Volt már ilyen szereped. 
 
– Igen, a Rubensben [Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok -- a szerk.]. Az volt az első külső színházi munkám. A legendás… 
 
– Így utólag nem bántad meg? Bár elég ostoba dolog, szinte mindenhol megemlítik, hogy többször levetkőztél, illetve ebben a darabban gyakorlatilag végig meztelen voltál. 
 
– Azt gondolom, hogy egy színésznek kutyakötelessége teljesíteni, amit a rendező kér tőle. Eddig akárhányszor levetkőztem, mindig úgy éreztem, hogy indokolt volt, és mivel egyetértettem a rendezővel, nem mondtam nemet. Ez egyszerűen alázat a részemről. Egyetlen előadásban találtam én ki, hogy levetkőzöm, a Fájban, [Ágota Kristóf: Fáj; Ódry Színpad] amiben egy fogyatékos kislányt játszottam, aki nem tud a saját testiségéről, és annyira szeretetéhes, hogy fizikailag próbál meg közel kerülni az emberekhez, de nem tudatosan. Pont nem a vetkőzésnek az esztétikáját szolgálta, hanem valami mélyebbet próbált megmutatni. De az igazság az, hogy tényleg egymás után találnak meg engem ezek a szerepek, és most már lehet, hogy meg kell tanulnom nemet mondani, mert nem akarok bekategorizálódni. 
 
– Van valami, amit sohasem vállalnál el? 
 
– Soha nem mennék el reklámba vagy szappanoperába. Amit én erről a szakmáról gondolok, az nem egyeztethető össze ezekkel a műfajokkal. Azt gondolom, hogy képviselek valamit. Ez a hitelesség. Ez egy gyönyörű hivatás! Nem kell mindenáron színésznek lenni, ha az élet úgy alakul, hogy nem jönnek a szerepek. Csak azért nem vállalnék szerepet egy szappanoperában, hogy játszhassak. Akkor inkább elmennék fagyit árulni. 
 
– De szerencsére erről szó nincs. Az Alkonyon és a Főfőnökön kívül, milyen darabban láthatunk még a közeljövőben? 
 
–- G. B. Shaw Pygmalionjában leszek Eliza Doolittle. Ennek nagyon örülök, mert ez egy álomszerep. A Katona József Színházban is játszom Calderón Az élet álom című darabjában, Kovács Dani rendezésében. Ebben Rosaura szerepét vettem át, ami szintén egy nagyon szép szerep. Ugyanezt elmondhatom az Új Színházban játszott Édentől keletre c. előadásról, amiben Kate-t játszom. 
 
– Mindig is színésznőnek készültél? Már gyerekként is? 
 
– A vajdasági Temerinben születtem, és a mai napig szerb állampolgár vagyok. Nem színházi közegben nőttem fel, senki sem művész a családban. Egyszer hatodikban elvittek minket az iskolával színházba, megnéztünk egy musicalt, és akkor belém hasított, hogy nekem ott kell állnom a színpadon. 
 
– De nem vettek fel elsőre a színművészetire… 
 
– Nem, mert nagyon rossz voltam. 
 
– Akkor egy évre elmentél az Új Színházhoz. Nem volt nehéz feljönni Budapestre, és bekerülni színházi körökbe? 
 
– Utólag már egy vicces sztori, hogy a felvételin az Új Színházban mindenki bent volt vagy húsz percet, én meg bementem, és két mondat után mondták, hogy köszönjük. Nagyon kész voltam. Mentem haza a metrón, és akkor hívtak, hogy továbbjutottam a második fordulóba, akkor már tudtam, hogy felvettek, valamit mégis láttak bennem.  
 
– Mit gondolsz a KÖR színházi vetélkedőről, amit színházad, a Radnóti Miklós Színház, közösen a Katona József és az Örkény István Színházzal rendez meg középiskolások számára? Ez egy hatalmas lehetőség a fiatalok számára? 
 
– Azt várjuk ettől a vetélkedőtől, hogy a fiatalabb generáció is aktív színházba járóvá válik, és az életük részévé válik a színház. Bárki jelentkezhet, aki érdeklődik az irodalom, a színház iránt. 
 
– Azt tudod, hogy milyen feladatokat kapnak majd a jelentkezők? 
 
– Mindhárom színháztól kapnak majd egy-egy feladatsort, amiben lesznek elméleti kérdések, amik olvasást igényelnek, és gyakorlati kérdések, amik kreativitást. A három legjobb csapat pedig részt vehet majd 2011 áprilisában a döntőn, ami a Radnóti Színházban kerül megrendezésre. A döntőn a színházak színészei, köztük én is, fognak kérdéseket feltenni a csapatoknak, tehát mi is aktív részesei leszünk ennek a vetélkedőnek, nem csak a középiskolások.  
 
– Jársz színházba? Megnézel más darabokat? 
 
– Természetesen igen, bár tény, hogy néha csömöröm van, és úgy érzem, bárhova, csak színházba ne kelljen menni. Szerintem nagyon fontos, hogy egy színésznek ne csak kollégák legyenek a barátai, hogy legyen egy kis magánélete. Igyekszem olyan emberekkel kommunikálni, akik más területen dolgoznak, és minél több olyan dolgot csinálni, aminek semmi köze a színházhoz. Ha nem tudjuk, milyen az élet, akkor hogy tudnánk azt megmutatni a színpadon? 

KÖR SZÍNHÁZI VETÉLKEDŐ 
 

A Katona József Színház, az Örkény István Színház és a Radnóti Miklós Színház közös színházi vetélkedőt hirdet, melyet budapesti, vidéki és határon túli középiskolások számára rendeznek. A vetélkedőre 3–6 fős csapatok jelentkezését várják, olyan fiatalokét, akik érdeklődnek a színház és a drámairodalom iránt.  
Jelentkezni a vetelkedo@radnotiszinhaz.hu címen, illetve postai úton, a Radnóti Miklós Színház Titkárságán, a 1065 Budapest, Nagymező u. 11. címen. 
Mindkét esetben mellékelni kell a kitöltött nevezési lapot, ami a www.radnotiszinhaz.hu, www.katonajozsefszinhaz.hu, www.orkenyszinhaz.hu oldalakról letölthető. 
Jelentkezési határidő: 2010. október 18. 
2010.10.15
|


Játék
AZ A BAAAJ... …hogy Kiki nem szeret kirándulni. És hogy anya mindig sokat dolgozik. És hogy a nagyi háza teli van pókokkal. És még annyi minden más is!
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.