Kedvenc helyek

127 Hours Soundtrack

est.hu:
8/10
|
olvasói
8/10 (1)
"Kell, hogy legyen valami kémiai anyag az agyunkban, ami megkülönböztet minket az állatoktól." - hangzik el a filmzene első dalában, és ezzel a felütéssel valamennyire a film felfejtését is elkezdhetjük, mivel egy csapdába került ember történetét látjuk, akinek át kell értékelnie az életét, és ott kell hagynia valamit magából a kelepcében, hogy tovább élhessen. Danny Boyle új filmje hatalmas kritikai siker, a soundtrack pedig rendkívül változatos hallgatnivaló.

Linkek

Danny Boyle a többszörös Oscar-díjas "hollywoodi Bollywood-tündérmese", a Gettó milliomos után megint egy fesztivál-, közönség- és sajtókedvenc filmet tett le az asztalra, amit az előzetes híresztelések hallatán mindenki csak úgy emlegetett, mint a "film, amiben James Franco levágja a saját kezét".   Az igaz történeten alapuló mozi arról a fiatal sziklamászóról mesél, akinek egy hatalmas kő zuhant a karjára, és több napi rabság után kénytelen volt bicskájával megcsonkítani magát, hogy ne vesszen ott a szurdokban. Boyle pontosan látta, hogy sokkal több van ebben a sztoriban, mint egy megrázó történet: igazi "az akarat diadala"-filmet forgatott, melyben korunk fásult hősét durván megleckézteti a sors, hogy később élete minden pillanatát maximálisan élvezhesse.  
Az eredeti filmzenével ezúttal is a Gettó milliomos soundtrack-ért Oscar-díjat nyert A. R. Rahmant bízta meg a direktor, aki nyolc tételnyi remek muzsikát készített hozzá. A lemezen azonban nem csak a score-rész hallható, hanem a mozgóképben felcsendülő popszámok is, amelyek ráadásul Rahman szerzeményeivel keverednek, így egy igazán eklektikus felhozatalt kapunk. A már említett címadó szám például a Free Blood összetett Never Hear Surf Music Againje, mely - bár furcsa kezdés - okosan helyezi társadalmi kontextusba a munkát.
 
A The Canyon kellemes hangjaival már az érintetlen sivatag nyugtató sivárságát idézi, majd jön a Liberation Begins, amelyben elhangzik a főtéma, mely két másik Liberation számmal együtt a munka gerincét adja. Ezen kívül hallhatunk még ismert francia popslágert (Plastic Bertrand: Ça plane pour moi), soul/funk slágert (Bill Withers: Lovely Day), a záró If I Rise-ban maga Rahman énekel Dido-val, a csúcspont azonban a Sigur Rós diadalittas Festival című szerzeménye: a film elképesztő zárójelenetében végletekig fokozza a katarzist.
 
A 127 Hours Soundtrack jó kis hallgatnivaló, talán még jobb, ha a Rahman-tételeket egymás után hallgatjuk meg, mert szép ívet írnak le, a többi dal pedig majd segít felidézni a kiváló film kulcsjeleneteit.
fejes
2011.01.16
|


Játék
A látványos kiállításon a látogatók egy képzeletbeli űrutazásra indulnak, ahol tudásukat és bátorságukat próbára téve egy galaktikus kaland részesei lehetnek.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.