Kedvenc helyek

R.E.M.: Collapse Into Now

est.hu:
8/10
|
olvasói
10/10 (13)
[ alternative / rock ] Úgy tűnik, nem csak Peter Buck kapta el a fonalat, aki az előző R.E.M. album, az Accelerate után összehozott egy kiváló lemezt a Tired Pony country projekttel, most pedig újabb jól eltalált számokat játszott fel anyazenekarával, hanem Stipe és Mills is. A Collapse Into Now ismét egy remek R.E.M. album, vagyis nincs új nap alatt. Szerencsére.
Az R.E.M.-nél továbbra sincs midlife crisis a láthatáron, vagy ha megvolt, akkor olyan gyorsan hagyták maguk mögött, hogy senki sem vette észre. Az energikus Accelerate című albumot követő friss munka immár a zenekar tizenötödik stúdiólemeze - kevés csapat van, amely ennyi színvonalas munkát tett volna le az asztalra ilyen egyenletes tempóban (na jó, apróbb megbicsaklásokat leszámítva).

A Collapse Into Now picit visszafogottabb elődjénél, megvan benne annak lendülete, de többször is visszaváltunk középtempóba, vagyis alapvetően mindekét olyan daltípusból kapunk, amelyekért Stipe-ékat szeretni szokás: akadnak férfisiratók és virgonc rockszámok is.


A producer ezúttal is az Accelerate mögött álló Garret "Jacknife" Lee, aki dolgozott már a U2-val, a Crystal Castles-szel és a Tired Pony-val is. A felvételek három különböző stúdióban készültek, melyek közül kettő (Nashville, New Orleans) az Egyesült Államokban található, a lemez szempontjából legizgalmasabb helyszín azonban a legendás berlini Hansa. A dalok hangulatán is érezni a különbséget, de szó sincs arról, hogy szétesne az anyag, inkább sokszínű a felhozatal, a szó legjobb értelmében.

 
A borítóval most sem vacakoltak sokat, ahogy azt már megszokhattuk, és a dalok is hozzák a jól ismert színvonalat, ez egyértelműen jobb hír. A Discoverer és az All The Best olyan karcos rockszámok, melyek mintha csak az előző LP-ről maradtak volna le. Az ÜBerlinnél torpanunk meg először, a középtempós szám remekül fogja meg a multikulti metropolisz hangulatát, ahogy a klip is a maga egyszerűségével, és mindenképp a német fővárosról íródott legjobb dalok közt a helye.

Az Oh My Heart egy folkos beütésű, harmonikával megdobott darab, és egy kis politizálás is van benne, ami nem új a triótól, bár most azt ígérték, hogy inkább személyes, univerzális dolgokról szólnak. Az It Happened Today különösebben nem megrázó track, pedig ez Mills kedvence, és megjelennek az első neves közreműködők: ezúttal Joel Gibb, a kanadai The Hidden Cameras góréja és a Pearl James Eddie Vedder tűnik fel.

 
Egy kis ásítozás után jön a pörgős Mine Smell Like Honey, majd az idétlen című Alligator_Aviator_Autopilot_Antimatter, melyben Patti Smith állandó bútordarabja, Lenny Kaye is felüti a fejét, valamint Peaches, aki... hát mi sem értjük, de örülünk neki. Aztán van még posztpunk múltra visszakacsintó, alig több mint másfél perces szösszenet (That Somebody Is You), és a fináléra is marad meglepi: a Blue egy izgalmas szerzemény, melyben az a Patti Smith szól a hívekhez, aki az utóbbi időben leginkább bajuszt növesztett. A track végén visszaköszön a nyitó Discoverer témája, az album címe is elhangzik a szövegben, ezzel keretbe fogva a lemezt, ami ekképpen valamiféle körforgásra utal, és - az ígéretnek megfelelően - valóban általános dolgokról mesél.

Szép munka!

fejes
2011.03.11
|


Játék
A Still Corners olyan mozis élményeket piszkál fel bennünk, mint amilyeneket Morricone filmkockái alatt élhetünk át.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.