A Lanu művésznéven futó fiatalembernek jót tett a levegőváltozás és a zenei látókör kibővítése, mert egy rendkívül színes és imádnivaló albumot hozott össze, mindenféle csinnadratta nélkül.   Itt van rögtön a klipes, latin gitártémára épülő, dream poposan laza Beautiful Trash, mely a kenguruk földjén hatalmas rádiósláger lett. Itt találkozunk először Megan Washington, a szintén óceániai (ausztrál) énekesnő kellemes hangjával, aki összesen öt friss szerzeményt dobott fel énekével, ezzel pedig nagyon sokat tett azért, hogy ilyen kellemes legyen a végeredmény.   A következő Hold Me Down is remek darab, van benne valami az ötvenes évek bájából, aztán jön a Der Hotel Blume, ami úgy kacérkodik az elektronikával, hogy az egyszer sem kerül előtérbe, végig a dal van a középpontban, ami egyébként az Anima Sound System Aquanistan korszakát is "megidézi": hasonlóan szeretetteljes, keleti hangokkal feltuningolt poszt-hippi sláger.  
A továbbiakban olyan hangulatos tételek kötik össze a kiváló énekes dalokat, mint a gravitációt legyőző Portrait In 50Hz vagy az 1988, melynek metsző szintihangjai a címben is megnevezett évtizedet idézik. És csak nem fogynak el a kényeztető trackek: a The Coral Route például egy triphop-elszállás egy hawaii tengerparton, míg a Her 12 Faces egy nu jazzes darab; a More Than This a Roxy Music hasonló című számának feldolgozása francia szöveggel, a The Roosevelt Blues pedig egy bájos akusztikus szösszenet.
 
Ferguson kiváló dalszerző kivételes dallamérzékenységgel - ez minden egyes hangon érződik, és az egész albumot kellemes aura veszi körül. A Her 12 Faces-nél kevés üdítőbb tavaszi lemezt találunk.