„Megpróbálom meghódítani Amerikát”- Erdei Zsolt

Második amerikai meccsére készül Erdei Zsolt. A mérkőzés kapcsán beszélgettünk a 36 éves, kétszeres profi világbajnok ökölvívóval arról, mennyiben más új amerikai promótere, ki lenne álmai ellenfele, miért nem félti 32-szeres veretlenségét, és megtudtuk azt is, mik Madár tervei a visszavonulás utánra.
- Már hetek óta tudni lehet, hogy április környékén ismét ringbe szállsz Amerikában, arról viszont csak találgatásokat olvasni, mikor lesz a meccs és ki lesz az ellenfeled. Lehet már valami konkrétumot tudni a mérkőzésről?
 
- Jelen pillanatban is azon dolgozik a menedzserem, Christof Hawerkamp és Lou DiBella csapata, hogy fixálják a következő ellenfelet és a lehetséges mérkőzés időpontját, amelyet még nem tudunk. Persze variácók és lehetőségek vannak. Ez függ az ellenfél igényeitől, a közvetítő televíziós társaság elvárásaitól, és a promóterek céljaitól is, de még sorolhatnám. Amikor úgy döntöttem, hogy elindítom az amerikai karrierem, az volt a célom, hogy olyan „álomellenfél” ellen léphessek ringbe, mint Bernard Hopkins, Jean Pascal vagy Chad Dawson. Mivel Hopkins Jean Pascal ellen visszavágót szeretett volna, ezért a mi összecsapásunk még várat magára, de bízom benne, hamarosan megvalósulhat. Mindenképpen az a cél, hogy a közeljövőben az említett bokszolók közül valakivel megmérettessek, valamely szervezet világbajnoki övéért megküzdhessek. 
 
- Itthon láthatjuk majd az összecsapást valamelyik csatornán? 
 
- Természetesen jelenleg is folynak tárgyalások a közvetítéssel kapcsolatban, így bízom benne, hogy a mérkőzésemet élőben láthatják majd a nézők idehaza is, és hogy sokan szurkolnak majd a televízión keresztül.  
 
- Tavaly októberben szerződtél a DiBella Entertainmenthez, és az első amerikai meccsedet a kenyai Samson Onyango ellen pontozással nyerted. A novemberi mérkőzés után azt nyilatkoztad, hogy nem voltál teljesen elégedett ezzel az eredménnyel. Utólag is így gondolod?  
 
- Ezt a kérdést több oldalról kell nézni. Nyilván azért szálltam ringbe Onyango ellen, hogy mindent megtegyek a győzelemért. Persze, hogy a kiütésre törekedtem. Ugyanakkor egy kellemetlen ellenfél volt, nyiklett-nyaklott és a feje is nagyon kemény volt. A kezem úgy bedagadt a végére, hogy hónapokig kellett kezelni a porcsérülésemet. Amikor Onyango eltalált engem, a fejem búbjától egészen a lábam ujjáig szaladt végig a villámcsapásszerű érzés. Vigyáznom kellett, hiszen Lou DiBella és az amerikai közönség előtt egy biztos győzelemmel kellett bemutatkoznom, mert a hosszú távú célokat ez szolgálta, ezért nem hibázhattam. DiBella a végén megdicsért, és azt mondta, hogy szükségem volt erre a nyolc menetre, hiszen előtte jó egy évig nem léptem ringbe. Győztem, ráadásul mind a közönségnek, mind a promóteremnek tetszett, amit látott, és ez volt a cél.  
 
- Tavaly, amikor nem hosszabbította meg a szerződésed az Universum Box Promotion – ahol ifj. Balzsay Károly utolsó magyarként szintén elég nehéz helyzetben van mostanság –, még azt is fontolgattad, hogy visszavonulsz. Mennyiben más az amerikai promóter hozzáállása? Milyen élményeid vannak a tengerentúli bokszról? 
 
- DiBella nagyon hisz bennem, és mindent megtesz, hogy Amerikában egy sikeres bokszolónak építsen fel. Már az első találkozásunk alkalmával látszott, hogy szeretné az együttműködést, és lát bennem fantáziát. Ez nagyon jó érzés, és hihetetlen motiválttá tesz. Teljesen más, mint az Universumnál volt. Amikor lejárt a szerződésem, valóban megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a bokszot és a civil életre koncentrálok. Ugyanakkor adódott egy lehetőség, és Amerika egyik legnagyobb promótere, Lou DiBella pedig tárt karokkal és szép ígéretekkel fogadott. Mivel álmom volt, hogy Amerikában a legnagyobbak ellen megküzdhessek, és erre jó esély van, ezért nem volt kérdés számomra, hogy belevágok ebbe a kalandba, és megpróbálom meghódítani Amerikát. 
 
- Nem félsz a vereségtől, illetve attól, hogy esetleg nem tudsz veretlenül visszavonulni? 
 
- Tisztelem az ellenfelem, de nem félek tőle, viszont félek a vereségtől. Ugyanakkor a ringben az a dolgom, hogy a legjobb tudásom szerint küzdjek, és győzzek. Többen kérdezték tőlem, hogy miért kockáztatom a veretlenségemet. A bunyóban azonban mindig ott van az a lehetőség, hogy kikap az ember. De nem szabad így ringbe szállni. Kérdezem én, az nem gyávaság, ha valaki azért nem mer kiállni egy meccsen, mert fél, hogy kikap? Dehogynem! Én harcos vagyok, és nem tartom gyávának magam. Fel sem merült bennem, hogy „biztonsági” lépésként azért ne vállaljam az amerikai karrieremet, hogy védjem a veretlenségemet. Ez csak nálunk, Európában ilyen misztikum. Amerikában úgy néztek rám, mint egy csodabogárra, amikor látták az anyagomban, hogy nincs vereségem. Ott kint ez nem számít. Attól még lehet jó és eladható bokszoló valaki, mert kikapott valakitől. Persze remélem, hogy győztesként sikerül majd visszavonulnom. 
 
- Ki az, akivel nagyon szeretnél ringbe szállni, ahhoz, hogy teljes legyen a karriered? 
 
- Egyértelműen Bernard Hopkins álmaim ellenfele. De hatalmas meccs lenne Jean Pascal vagy Chad Dawsont ellen is egy összecsapás. 
 
- Februárban három hétig edzettél Tirolban régi trénereddel, Fritz Sdunekkel. Egy újságban láttam a felkészülésről képeket, az egyiken éppen farönköket hasogattál. Ennyire szokatlan feladatokat talált ki neked?  
 
- Az a kép igazából a fotózás kedvéért készült. Az edzések hagyományos edzésmódszerrel zajlottak. Volt benne szabadtéri futás, illetve edzőtermi súlyzós erősítés, valamint kesztyűs edzések, iskolázás és sparringolás. Klink Zoltán erőnléti edzőmmel pedig egy más szemléletű felkészítéssel, nagyon kemény munkában vagyunk, hogy a kondíciómon javítsunk. Úgy érzem, a felkészülés ezen szakaszában még soha nem éreztem ilyen jó formában magam. 
 
- Március közepén a WBO félnehézsúlyú világranglistájának első helyére kerültél vissza. Ha úgy alakulna, ringbe szállnál a világbajnoki öv visszaszerzéséért?  
 
- Szeretnék világbajnoki övért küzdeni, de nem feltétlen a WBO övéért. Szeretnék újabb kihívásokat, akár más szervezetnél is, mint a WBC. Az, hogy milyen lehetőségek adódnak majd, még a jövő zenéje.  
 
- Amerikai szerződésed három mérkőzésre (plusz két opcionális meccsre) szól. Gondolkozol azon, hogy mi lesz utána? 
 
- Természetesen. A PR-csapatommal, Pálfai Károllyal és Ferencz Róberttel közösen kitaláltuk, hogy a civil életben majd hogyan boldoguljak. Már most, az aktív pályafutásom idején szeretnénk megalapozni azokat a vállalkozásokat, lehetőségeket, amelyekkel az aktív sportpályafutásom után foglalkozom majd. Mivel a boksz az életem, ezért a BVSC-ben lesz egy utánpótlás ökölvívó szakosztályom, ahol gyerekekkel edzősködöm majd. Ezen kívül létrehoztuk az „Arc az Egészségért Programot”, amellyel a fiatalok számára példát szeretnénk mutatni az egészséges életmód, sport, környezet- és egészségvédelem területein. Ezen kívül nagykövete vagyok a HEGYEM (Harcművészek az egészséges gyermekekért mozgalomnak) is, akikkel a hátrányos helyzetű fiatalokat segítjük. Saját termékekkel is szeretnék előrukkolni, amely szintén köthető a sportoláshoz, a mindennapi kiegyensúlyozott táplálkozáshoz. Ilyen elsőnek az áprilistól induló ásványvíz-vállalkozásom is, amelyet feleségemről, Arabelláról neveztem el. Vízre szükségünk van a mindennapi élethez, a sportoláshoz is, így úgy gondoltam, hogy ezzel a természetes jód- és vastartalmú vízzel valami hasznosat adhatok az embereknek. 
 
- Végül, most, hogy már elmúlt négyéves a kisfiad, hogy látod, belőle is bokszoló lesz? 
 
- Semmi esetre sem fogom erőltetni. Ha szeretne bokszolni, akkor nem beszélem le róla, de nem is erőltetem. Jelenleg cselgáncsozni jár, és nagyon szereti. Az a lényeg, hogy sportoljon, és szeresse, amit csinál, boldog legyen tőle, és egészséges. 
Molnár Ágnes
2011.03.30
|


Játék
A Budapest Borfesztivál 28. alkalommal várja a borozni, kikapcsolódni, szórakozni vágyókat a főváros egyik legimpozánsabb helyszínén, a megújuló Budai Várban.
Ma 15:00-től Zurgó együttes a Mesterségek Ünnepén, 21:00-től meg táncház velük! @mestersegekunnepe #mestersegekunnepe #zurgoegyuttes #programajanlo
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.