Bibio: Mind Bokeh
est.hu:
|
olvasói
9/10 (1)
[ electronica / funk / psychedelic ]
Stephen Wilkinson, azaz Bibio a kitartó művészek táborát erősíti. Neve - minden bizonnyal önhibáján kívül - csupán az utóbbi pár évben vált ismertté, pedig a brit zenész/producer immár hatodik nagylemezét jelentette meg.
Wilkinson már fi című 2005-ös debütáló albumán is kerülte a sablonokat, akkoriban elsősorban az elektronikus, indie és angol népzenei hatások elegyítésével kísérletezett. Egyes vájtfülű hallgatók ugyanakkor joggal gyanították, hogy stúdiója mélyén szigorú Aphex Twin- és Boards Of Canada-diétán él.
A kilencvenes évek experimentális elektronikus formációinak hatása továbbra is nyilvánvalónak tűnik, a Mind Bokeh azonban jobbára kategorizálhatatlan mű. A töredezett ritmusokból, disszonáns hangokból és mainstream tánczenei elemekből egyaránt táplálkozó lemez befogadása ennek ellenére sem okoz különösebb nehézséget. Már csak azért sem, mert a Mind Bokeh egy ízig-vérig nyári hangulatú anyag.
A Light Sleep pl. egy igazi trapéznadrágos, Thomas Magnum-inges funky, még ha a pszichedelikus billentyűfutamok némi progresszív ízt is kölcsönöznek neki. A Pretentious is kísértetiesen hasonló szerzemény, melyet az effektezett ének tesz különlegessé. A Femine Eye-ban némi acid jazz hatás is felfedezhető, míg a Saint Christopher ismét a pszchiedelia felé hajlik el. Bibio a kelleténél hajszálnyival butább K Is For Kelson erejéig átesik ugyan a ló túloldalára - a dal a Bud Spencer-Terence Hill filmek főcímzenéinek legszebb hagyományait idézi -, de egy hasonló atmoszférával bíró korong esetében ez bocsánatos bűn.
Ez utóbbit leszámítva azonban nem kizárt, hogy a rádióbarát funky hívei ugyanúgy lelkesedni fognak a lemezért, mint azon szaktekintélyek, akik a dubstepet az elektronikus zenék mulatósának titulálják.
A kilencvenes évek experimentális elektronikus formációinak hatása továbbra is nyilvánvalónak tűnik, a Mind Bokeh azonban jobbára kategorizálhatatlan mű. A töredezett ritmusokból, disszonáns hangokból és mainstream tánczenei elemekből egyaránt táplálkozó lemez befogadása ennek ellenére sem okoz különösebb nehézséget. Már csak azért sem, mert a Mind Bokeh egy ízig-vérig nyári hangulatú anyag.
A Light Sleep pl. egy igazi trapéznadrágos, Thomas Magnum-inges funky, még ha a pszichedelikus billentyűfutamok némi progresszív ízt is kölcsönöznek neki. A Pretentious is kísértetiesen hasonló szerzemény, melyet az effektezett ének tesz különlegessé. A Femine Eye-ban némi acid jazz hatás is felfedezhető, míg a Saint Christopher ismét a pszchiedelia felé hajlik el. Bibio a kelleténél hajszálnyival butább K Is For Kelson erejéig átesik ugyan a ló túloldalára - a dal a Bud Spencer-Terence Hill filmek főcímzenéinek legszebb hagyományait idézi -, de egy hasonló atmoszférával bíró korong esetében ez bocsánatos bűn.
Ez utóbbit leszámítva azonban nem kizárt, hogy a rádióbarát funky hívei ugyanúgy lelkesedni fognak a lemezért, mint azon szaktekintélyek, akik a dubstepet az elektronikus zenék mulatósának titulálják.
Játék
Ester Rada az élő bizonyíték rá, hogy jelentősen lerövidíthető az az időszak, amikor a kezdő zenész ötvenfős klubokban kényszerül játszani húsz fizető vendég előtt.
Copyright © 2021 Minnetonka Lapkiadó Kft.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek