Kedvenc helyek

Beastie Boys: Hot Sauce Committee Part Two

est.hu:
8/10
|
olvasói
9/10 (4)
[ alternative / hiphop / rock ] New York legjobbjai két évvel ezelőtt egyszer már nekifutottak ennek a lemeznek (illetve a más számsorrendben gyakorlatilag ugyanezeket a dalokat tartalmazó első résznek), de akkor Adam Yauch (MCA) rákos megbetegedése miatt elhalasztották a megjelenést.
Azóta örömmel jelenthetjük: a rapper meggyógyult, és így végre megjelenhetett a banda nyolcadik sorlemeze is. A várakozás nem volt rövid, már csak azért sem, mert a legutóbbi Beastie Boys-album, a 2007-es The Mix-Up (egy a bandára oly jellemző fricskával) teljes egészében instrumentálisra sikeredett, ilyeténképpen pedig hét hosszú esztendőn át kellett nélkülöznünk a három nagydumás csávó igazságosztását.
 
A Nas és - a talán a lemez legslágeresebb tételében, a Don't Play No Game That Can't Winben - Santigold közreműködésével rögzített Hot Sauce Committee Part Two ráadásul nem is annyira a To The 5 Boroughs, hanem inkább az 1998-as Hello Nasty rokona. A bevezető kislemez, a Make Some Noise mintha az Intergalactic párdarabja lenne, s az egész, mintákat és élő hangszereket egyaránt felvonultató dalpaletta - ha az akkorinál kicsit kevesebb egzotikus színnel is - az évezred végi Beastie-korszakot idézi.
 
A közjátékokkal együtt tizenhat tracket számláló lemezanyag minimális üresjárat mellett iszonyú energiával pörög, a hozzáállásában oldszkúl alapok és a verbális őrület mellett/alatt ezernyi apróbb-nagyobb zenei ötlet csillámlik, az egészen a banda alapításáig visszaásó Lee Majors Come Again punk-rock attackja pedig a korong egyik csúcspontja.
 
A három negyvenentúli csávó meg olyan mániákus lelkesedéssel tolja, hogy attól a teljes hiphopszíntér elszégyellheti magát. Vagy ne szűkítsük ennyire a kört?
Dastardly
2011.05.18
|


Játék
Ester Rada az élő bizonyíték rá, hogy jelentősen lerövidíthető az az időszak, amikor a kezdő zenész ötvenfős klubokban kényszerül játszani húsz fizető vendég előtt.
Copyright © 2021 Minnetonka Lapkiadó Kft.