Kedvenc helyek

Bérczesi Róbert / Én meg az Ének: emléxel?

1G Records
est.hu:
6/10
|
olvasói
9/10 (11)
[ pop ] 2003-ban, a Hiperkarma második, Amondó című albumán hallhattuk utoljára lemezen énekelni Bérczesi Robit. A mostanság végre ismét (nagyon) aktív muzsikus egy sajátos feldolgozáslemezzel kezdi meg a visszatérést.
Az persze nem lenne igaz, ha azt állítanánk, nyolc éve nem hallottunk a copfos dalszerzőről, hiszen zenekara az Amondó után még jó ideig koncertezett (majd vegetált), az elmúlt egy-két évben a - Pluto frontemberével, Nemes Andrással közös - Biorobot révén tapsolhattunk neki (és akkor az Én meg az Ének lemezbemutatón fellépő Panírozott Barikákról még nem is esett szó), de tény, hogy ideje volt már ennek a megjelenésnek. (Annál is inkább, mert saját bevallása szerint Bérczesi négy-öt éve bíbelődik már e dalok formába öntésével.)
 
És bár furcsának tűnhet, hogy az anno a nem túl emlékezetes Blabla soraiban feltűnt, ám a szólóprojektből valódi zenekarrá érő Hiperkarma révén magát egyértelműen nemzedéke egyik legtehetségesebb dalszerző/szövegírójaként újradefiniáló muzsikus feldolgozásokat tartalmazó lemezzel lép ismét a reflektorfénybe, tulajdonképpen szimbolikusnak is tekinthetjük a gesztust. Hiszen a kallódás éveiből talán pont eme dalcsokor segítségével kiemelkedő Bérczesi - legyen szó a táncdalkincs elfeledett gyöngyszemeiről, Bródy Jánosról vagy a Kispál és a Borzról akár - alapvetően annak a dalszerzői hagyománynak a letéteményese, amelynek számaiból ezen az albumon mélyet merít.
 
A lemezen szereplő felvételek eredetijei között akadnak komoly kontrasztok (a Bonanza Banzai és az A.E. Bizottság, a Z'zi Labor és a Kex, Zorán és a Beatrice, mondjuk), az ízlésbeli sokszínűségét dicséretes módon felvállaló Bérczesi által saját képére formált tételek - a néhány instrumentális, inkább közjátékszerű darab kivételével - alapvetően mind a szöveget a zenével egyenrangúan kezelő darabok - vagyis olyanok, mint az énekes saját kompozíciói.
 
Valami ennek ellenére hibádzik a lemezről. A lecsupaszított hangszerelésből fakadó, némiképp bisztrószerű megszólalás és az ezzel karöltve megjelenő, inkább nyegle, mint vagány attitűd még csak-csak a "mai fiataloknak szóló" koncepció részeként értelmezhető, de a gyakorta erőtlen ének már sokat ront a képen, akárcsak a fékcsikorgástól az üvegcsörömpölésig minden szövegbéli hangeffektre történő utalást "tárgyiasító" keverés. (És akkor - a Hiperkarma-albumoknak az összképet teljesen összezavaró szokását folytatva - a lemez végére, a törzsanyaghoz biggyesztett, egy barát által előadott Mackódalt még nem is említettük külön.)
 
Terápiának bizonyosan jó, aki pedig ennél többet vár, reménykedjen a Hiperkarma visszatérésében/ig!
Dastardly
2011.06.06
|


Játék
One-woman show egy utolsó felvonásban William Luce művéből a GK Társulat és a Manna produkciójában.
Ma kerül ki a lelőhelyekre, ne feledjétek! A legjobb budapesti programokkal, keressétek és szeressétek! #PESTIESTLES játékuknk folytatódik, ha bárhol látod, fotózkodj vele, használd a #pestiestles hashtaget és mi belépőket adunk! #programajanlo #jatek #instajatek #nyeremenyjatek #nyereményjáték
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.