„A legnagyobb veszélyben mindig az utakon vagyunk... " - Al Ghaoui Hesna

A jogi diploma megszerzése után a Népszabadságnál kezdett dolgozni, majd az MTV-hez igazolt haditudósítóként. Riportjait rendszeresen és többször jutalmazzák – A Néma Bölcsők c. dokumentumfilmje jelölést kapott az Al-Jazeera televíziós fesztiválon, valamint ő volt a Milleniumi fejlesztési Célok nagykövete. A szabadidejében festészettel foglalkozó Hesna Al Ghaouit kérdeztük a munkakörülményekről, a folytonos utazásról és későbbi terveiről.
- Biztos büszkék rád a szüleid, amiért ilyen fiatalon ennyi mindent elértél már - nem féltenek téged a munkádban? 
 
- Persze, féltenek és aggódnak értem, mikor elindulok egy háborús övezetbe, de az elmúlt évek során megedződtek, hozzászoktak, soha nem mondták, hogy ne menjek. Az a jó, hogy nagyon támogatnak engem a munkámban és megértik, hogy nekem ez fontos. Van, amikor egyikőjük aggódik jobban, van, amikor a másik, viszont tényleg mellettem állnak és ezt a munkát nem is tudnám folytatni, ha a családom nem lenne bázisként mögöttem. Nélkülük nem is tudtam volna mindezt elérni, hiszen fiatalkoromban olyan dolgokat biztosítottak számomra – például hogy sokat utazhattam, nyelveket tanulhattam és így szélesedett a látóköröm is –, amelyek olyan alapot adtak, amikből a mai napig építkezem.  
 
- Édesapád szír származású, édesanyád magyar, hogyan egyezteted ezt a kettőt össze magadban – hogy jelenik meg ez a kettő az identitásodban?  
 
- Igen, természetesen tartjuk a kapcsolatot a szíriai rokonsággal. Nagyon fontos számomra és az az érdekes, hogy apukám sohasem erőltette sem a húgomra, Naimára, sem rám az arab identitást, ő ezt ránk bízta – nekünk volt igényünk erre és úgy éreztük, hogy igenis fontos ápolni ezeket a gyökereket. Gyermekkorunkban sajnos nem tanultunk meg arabul, felnőtt fejjel álltunk neki az arab nyelv tanulásának, és ez egy folyamatos munka, mert szerintem, akinek nem az anyanyelve, az élete végéig tanulhatja, annyira sok nyelvjárás van. 
 
Fontos számomra az arab identitás attól függetlenül, hogy magyar az anyanyelvem és itt születtem.  
 
- Mi volt életed eddigi legveszélyesebb helyzete? 
 
- A legnagyobb veszélyben mindig az utakon vagyunk – én akkor szoktam a legjobban félni, amikor szétesőben levő autókban utazunk, teljesen ismeretlen sofőrökkel, olyan tájakon, ahol valószínűleg napokig nem tűnne fel senkinek, ha eltűnnék. 
 
De a legjobban talán akkor féltem, amikor a Gázai-övezetbe mentünk forgatni még 2008-ban, akkoriban rabolták el a BBC riporterét is – minden épeszű ember menekült az övezetből, amikor mi megérkeztünk. A hotelünk előtt már eleve maszkos fegyveresek álltak, azt sem tudtuk, melyik csoporthoz tartoznak. Végül bementünk a hotelbe, ahol gyakorlatilag mi voltunk az egyedüli vendégek. Éppen kipakoltunk és lefekvéshez készülődtünk, amikor hirtelen lekapcsolták a generátort és vaksötét lett a szobában. Akkor szinte láttam magam előtt, ahogy a hajamnál fogva kiráncigálnak a szobából – nagyon megijedtem, mert benne volt a pakliban, hogy elrabolnak minket. Minden bátorságomat összeszedve átfutottam Laci, az operatőröm szobájába, láttam, hogy ő is megrémült.  
Aztán később visszajött az áram és szerencsére semmi sem történt, de biztos, hogy valakik ezt szándékosan csinálták.  
 
- Háborúk földjén c. könyved kapcsán olvastam, hogy az életveszélyes tudósítások ideje alatt végig tartottad a kapcsolatot e-mail-en a családoddal, nem akartak azonnal hazaparancsolni egy-egy helyzetben? 
 
- Persze, hogy aggódnak, de mindig igyekszem megnyugtatni őket – a háború mindig veszélyesebbnek tűnik távolról, mint amikor ott vagy és fel tudod mérni a körülményeket – hogy kábé mire lehet számítani. Másrészt a családom tudja, hogy van az a kockázat, amit már én sem vállalok be. 
 
- Mennyire biztonságosak ezek a repülőjáratok? 
 
- Volt rá példa, hogy Szudánban szálltunk fel a gépre és láttuk, hogy az egyik turbina teljesen szét van szedve, a szemük láttára kezdték el szereli. Másfélóra múlva, mikor a gép felszállt, kicsit szorongtunk … Többnyire ijesztőek az afrikai belföldi repülőjáratok, de tényleg nagyobb veszélyben vagyunk az utakon… 
 
- Egy interjúban olvastam, hogy inspirál, ahogy az adrenalin dolgozik benned forgatáskor – milyen mondjuk egy libanoni útról hazatérni és visszaülni utána az MTV szerkesztőségébe? 
 
- Azt hiszem, hogy ez a legnehezebb része ennek a munkának, ugyanis drasztikus különbség van a két munkavégzés között – más a kettő ritmusa és ahogy lelkileg megéli az ember.  
Bár a híradós munka is egyfajta adrenalinmunka, de teljesen más a terepen dolgozni. Főleg mentálisan nehéz – az áthangolódás egyikről a másikra és aztán a kint átélt feszültséget később feldolgozni.  
 
Kint nincs igazán idő átélni minden szörnyű dolgot, amit látunk, így mindig itthon tör rám az összes elfojtott érzés, van, hogy hirtelen rosszkedv hullámok törnek rám…  
Szerintem ilyenkor bosszulja meg magát, amit nincs idő átélni a terepen. 
 
- Munkamániás vagy? 
 
- (nevet) Azt hiszem, hogy ezt rám lehet sütni… Az nagyon doppingol, amikor egy olyan szituációban vagyok, amire az egész világ figyel és szemtanúja lehetek a történelem alakulásának egyenesen a történések középpontjából.  
 
Ilyenkor kikapcsolom magamban a képzeletbeli fáradtság-gombot, éhség-gombot, a komfortérzet-gombot akár egy hétre, és igyekszem a maximálisat kihozni magamból. Ez persze néha a végletekig kifacsar, de később mindig regenerálódom. 
 
- Mi az, ami motivál egy tudósításnál? 
 
- Hajlamosak vagyunk homokba dugni a fejünket és azt mondani, hogy van épp elég problémánk. Tényleg sok mindenen keresztül ment Magyarország és az egész világ is az elmúlt években, a gazdasági válság rengeteg család életét megnehezítette. De mindennek ellenére Magyarország még mindig része a gazdasági elitnek és jobban élünk, mint sokan máshol a világban, ahol adott esetben cipőre sem telik és mezítláb kénytelenek szaladgálni a forró talajon a három éves gyerek. Rengeteg ember számára nem biztosított a tiszta víz sem Egyik legfőbb célom, hogy megértessem az emberekkel, felesleges apróbb dolgok miatt bosszankodni, inkább tanuljuk meg értékelni azt, amink van, ahelyett, hogy azon bánkódnánk, mink nincs.  
 
Másrészt pedig abban bízom, hogy az emberek nyitottabbá válnak más kultúrák felé, mert sok előítélettel találkozom és nagyon gyakori az általánosítás is – ezeket szeretném árnyalni.  
 
- Catherine Ajok-nak, a Néma bölcsőkből sikerült folytatnia a tanulmányait, amit 13 évvel azelőtt kényszerült abbahagyni, mikor elrabolták?  
 
- Szerencsére sikerül visszamennie tanulni, épp most fejezi be az általános iskolát, hiszen azt sem volt ideje elvégezni és szeretné tovább is folytatni a tanulmányait. Egyébként azóta is tartom a kapcsolatot a családdal. 
 
- Miről forgatnál legközelebb filmet? 
 
- Több dolog van, ami már évek óta érlelődik bennem, az egyik a gyerekkatonaság témája. De nagyon érdekel a pszichológia és a boldogság kérdése. Szeretnék egy dokumentumfilmet készíteni pszichológusok bevonásával arról, hogy milyen módon befolyásolta az emberek, családok boldogságérzetét az érintett országokban az Arab Tavasz. 
Szabó P. Ádám
2011.11.03
|
(6 kép)


Filmek a TV-ben
19:30
Equilibrium
amerikai fantasztikus akciófilm, 2002
20:00
Átejtve
amerikai romantikus vígjáték, 2018
20:00
Váratlan kaland
amerikai romantikus film, 2017
20:30
A cég
amerikai thriller, 1993
20:30
16 kívánság  
amerikai családi vígjáték, 2010
Ifjúsági/gyerek műsorok a TV-ben
19:15
Maggie és Bianca - Divatból jeles
I. évad, 25. rész: A nagy Lockart
19:15
Bing
I. évad, 33. rész
19:20
Szilaj a szabadon száguldó
II. évad, 8. rész: Lucky és a gyanús aszály
19:20
Medvetesók
2015, 47. rész: Netes videók
19:23
Kismackó kalandjai
I. évad, 41. rész
Játék
A PanyolaFeszt arra törekszik, hogy a vidék hagyományait, értékeit csokorba gyűjtve megmutassa a helybélieknek és a faluba érkezőknek egyaránt.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.