Kedvenc helyek

Nada Surf: The Stars Are Indifferent To Astronomy

est.hu:
8/10
|
olvasói
(0)
[ alternative / indie / rock ] Ugye neked is vannak olyan haverjaid, akik ugyanabba a kocsmába járnak húsz éve, és nagyjából ugyanazokat a témákat dumálják ki hétről hétre? A Nada Surf sem változik: mintha meg sem történt volna az elmúlt bő másfél évtized.
Nem mondanánk, hogy a New York-i banda a világ legszerencsésebb zenekara. Mire kijött volna az első album, a kiadó kihátrált mögülük. És bár a Cars-főnökkel, Ric Ocasekkel az Elektránál felvett debüt egész jóra sikerült, a rajta található tinihimnusz, a Popular rátelepedett a zenekarra.

Az 1996-ban feltűnt trió másrészről az amerikai power pop egyik legszimpatikusabb zenekara, már csak azért is, mert immár tizeniksz éve töretlenül bíznak saját hangjukban. A gitáros-énekes Matthew Caws, a basszusgitáros-vokalista Daniel Lorca és a dobos-vokalista Ira Elliot egyik lemezével sem volt gond eddig, nem bicsaklottak meg egyszer sem. Utoljára 2008-ban hoztak ki stúdióalbumot, az egészen kiváló Lucky után, tavaly előtt pedig csak egy 12 számos feldolgozásalbumra vállalkoztak. Az If I Had A Hi-Fin többek között Depeche Mode- és Kate Bush-számokat "szörfösítettek".

Hetedik albumuk, a The Stars Are Indifferent To Astronomy ugyanazt a némi The Church ízzel megbolondított R.E.M.-Hüsker Dü vonalat hozza, mint a korábbiak. Lendületes gitárzene, jó dallamokkal, klassz vokálokkal. Hogy az indie haldoklik, nem is kérdés, épp ezért eshet jól egy-egy ilyen lemez, nagy megfejtést viszont ne várjuk, az állunk azért nem fog leesni. Negyvenes férfiak arról énekelnek olyan számokat, amikről és amiket húszéveseknek kellene. Kissé anakronisztikus és közhelyes helyzet. Ugyanakkor mégis működik.
 
A Death Cab For Cutie kistestvérei képesek olyan szárnyaló dallamokat írni, amilyeneket csak kevesen. A ritmusszekció pedig pontos, precíz támaszt nyújt mindehhez. Caws olyan meggyőzően játssza a tinit, hogy legszívesebben mi is visszaülnénk a padba, ám ugyanezzel a mozdulattal felelősségvállalásra is int. A zene optimista, szinte már-már vidám, az idő múlásán merengő szövegből azonban mégis kiérezhető egyfajta kiábrándultság. És pont ez a kettősség, ez az ellentmondás, ez a kontraszt tartja mozgásban a lemezt.

A power popos, nyitó Clear Eye Clouded Mind és a közvetlenül utána érkező Waiting For Something energikus felütés, hogy aztán a When I Was Younggal le is tudjuk az egyetlen "öngyújtós" balladát. Innentől viszont rálépünk a torzítóra, a magas energiaszint végig kitart. A Jules and Jim színtiszta The Byrds-R.E.M. kopi, míg a Teenage Dreams olyan, mintha magukat parodizálnák, főként az olyan soroknak köszönhetően, mint a "soha nem késő, hogy beteljesítsük a tinédzserkori álmokat"...

A Nada Surf pályafutása ékes bizonyíték arra, hogy felnőttként is lehet kamaszfejjel élni, úgy, hogy közben pontosan tudjuk: rég túl vagyunk már nagyjából mindenen.
Radics Gábor
2012.02.09
|


Játék
One-woman show egy utolsó felvonásban William Luce művéből a GK Társulat és a Manna produkciójában.
Pénteken és szombaton egy utolsó terezés a Rákóczi téren. Hajgumikészítés, kávéházi beszélgetés, reggelizés NEMAcsarnokban, lazulás, kóruszene. Nézz ki és örülj. #rakocziter #rakocziterezes #csikszerda #lazulosprogram #szomszedolosprogram
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.