Vásáry André

Vásáry André a három arany és egy platinalemezzel büszkélkedhető férfi szoprán énekes mostani népszerűségét több mint 10 év kemény munkával alapozta meg. Bostonban képezte magát, megnyerte a Miskolci Operaversenyt, ...
...döntősként szerepelt a Római Nemzetközi Énekversenyen, és még sorolhatnánk. Andréval a tavalyi évéről, a városról és a terveiről beszélgettünk.
 
- Milyen lenne álmaid városa, ha te alkothatnál egyet? 
 
- Sok park, nagy zöld területek lennének benne. Valamilyen víz lenne a közelben, a legjobb, ha egy folyó szelné ketté, ezt Budapestben is nagyon kedvelem. Bár a modern építészet tud nagyon szépeket alkotni, nekem fontos, hogy legyen a városnak egy történelmi magja, egy óvárosi rész kedves utcácskákkal, kávézókkal. Sokfelé jártam már a világban, és az ilyen városrészek hangulata mindig megfogott. Bár nagyon szeretem Prágát, Párizst, San Franciscót, New Yorkot vagy Rómát, a legszebbnek eddig mégiscsak Budapestet találtam. 
 
- Mozgalmas volt a tavalyi éved. Mi volt a legjobb és mi volt a legrosszabb élményed 2011-ben?  
 
- Rengeteg koncertem volt tavaly szebbnél szebb helyszíneken, csak hogy néhány példát ragadjak ki, a Művészetek Palotájában, a Budapesti Kongresszusi Központban, a szegedi Dóm téren, a Debreceni Nagy Templomban, exkluzív szállodákban. Az egyik soron következő fellépésem is egy különlegesen szép helyszínen lesz, a Hilton Hotelben énekelek a Magyar Virtuózok Kamarazenekarral március 10-én. A legrosszabb élményem az a berlini baleset volt október végén, amikor egy műsor végén a színpadról lelépve beleestem néhány ott heverő üvegpohárba, és a sebesülésem olyan komolyra sikeredett, hogy egy berlini klinika „vendégművésze” lettem miatta egy hétre. Megoperáltak és két mankóval repültem haza. Itthon viszont igyekeztem azonnal felvenni a ritmust, és már másnap fellépésen énekeltem, sőt a Nemzeti Színházban sem maradt el miattam az Ármány és Szerelem harmadik évadának nyitó előadása. Emlékezetes este volt, én ugyanis egy tolószékből áriáztam a színpad szélén, egy színész kollégám pedig „playback” játszott helyettem. 
 
- Olvastam valahol, hogy rendhagyó énekóráid vannak. Ez mit jelent pontosan? 
 
- Ezeket az énekórákat tavaly, az Európai Önkéntesség Éve keretében indítottam útjára középiskolásoknak, illetve általános iskolások felső tagozatos diákjainak. Mesélek nekik a barokk korról, de nem a megszokott kötött tanóra módján, inkább anekdotázva és az érdekességeket kiemelve, interaktív módon, vagyis a gyerekek is elmondhatják ötleteiket, véleményüket. Azt a gondolatot is igyekszem átadni a fiataloknak, hogy mit jelent ismertnek lenni, bár kívülről csak a csillogás és a népszerűség látszik, valójában csak akkor tartható ez fenn, ha rengeteg munka és kitartás párosul hozzá. Az pedig ne vegye a kedvüket, ha esetleg az első szárnypróbálgatásaikat nem fogadja kitörő lelkesedés, akár a saját családjuk irányából sem, merjenek nagyot álmodni, és tartsanak ki az elhatározásaik mellett. Az is fontos, hogy ha mások irányából támogatást várnak, akkor ők maguk is legyenek képesek az elfogadásra, a toleranciára. Természetesen énekelek is nekik, és bár ők egészen másfajta zenét szoktak hallgatni, mégis lelkesen és szeretettel fogadtak. Szeretném idén is folytatni ezt az előadás-sorozatot, ebben a tanévben vidéki körutat is tervezünk vele. 
 
- A napokban hallottam az új dalodat, az I can't sleep tonigh-ot. Mesélsz a szám keletkezéséről/történetéről egy kicsit? 
 
- Igen, ez a legújabb dalom, egy új kedvenc, a készülő albumom egyik jellegzetes darabja lesz. A létrejöttében egy külföldi producer páros is segédkezett, és több külföldi rádió is teszteli már. Reméljük, itthon is egyre több rádió fogja játszani. 
 
- Mit várhatunk tőled a 2012-es évben? 
 
- Úgy gondolom, hogy ez az év is sok izgalmat, érdekességet hoz majd. A fő cél, hogy nyissunk külföld irányába, ahonnan számos megkeresés futott már be, és több vonal is elindult, de ezekről még nem beszélhetek. Készül az új album is, ami a három arany és egy platina elődeinek remélem méltó követője lesz. 
 
2012.02.13
|


Játék
A western műfajt már sokszor temették, de időről időre mindig akad egy alkotó, aki megmutatja, hogy van még kraft a pisztolyforgató cowboyokban.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.