Kedvenc helyek

„Folyamatosan kísérletezünk” - Bocskor Bíborka, Magashegyi Underground

A Magashegyi Underground tavaly novemberben nagyzenekarral, ütősökkel és kórussal állt színpadra, ahol a közönség újragondolt formában hallhatta az ismert dalokat. A pozitív fogadtatás után a zenekar úgy döntött, hogy idén szimfonikus nagylemezt készít.
- A Magashegyi a tavalyi szimfonik remix koncerttel ünnepelte, hogy a zenekar ezer napja alakult újjá. Neked személyesen és a csapatnak mi volt a legnagyobb tapasztalás ez alatt a majdnem három év alatt? 
 
- A zenekarral folyamatosan érnek minket közös élmények. A szakmánkba vág, hogy minden fellépést, koncertet, sőt a próbákat is a tőlünk telhető legnagyobb intenzitással kezeljük. Számomra mégis azok a kis emberi gesztusok a legfontosabbak, amelyeket egyre többször van alkalmam tapasztalni. Gondolok itt egy-egy összekacsintásra, ami mögött már szavak nélkül is tudjuk, hogy mi van. Nem akarok egy kiglancolt, rózsaszín, idilli ködöt festeni, de mégiscsak ezek azok a pillanatok, amiktől megtelik az ember. 
 
- Nagyon gyorsan sikeresek lettetek, a rádiók folyamatosan játsszák az Anglia, a Szeplős váll, a Szívtakarítás vagy a Metróhuzat című dalaitokat. Számítottatok ilyen fogadtatásra? 
 
- Ahol a zenekar most van, az egy állapot, a folyamatnak mondjuk egy stációja. Ha az ember zenél, akkor szeretné, ha minél több fül hallgatná, ezért nagyon jó, hogy a rádiók játsszák a dalainkat. Ugyanakkor az erős slágereknek előbb-utóbb meghasadás a sorsuk. Az emberek egy része megunja őket, a többiek pedig igénylik, hogy minden koncerten megszólaljanak. Ezek a dalok már nem csak a mieink, ezért nagyon nehéz, hogy a színpadon ne csak eljátsszuk őket, hanem mindig frissek maradjanak. Folyamatosan veszünk le számokat a repertoárról, és kerülnek be új vagy ritkábban játszott dalok.  
 
- A régi mondás szerint a név kötelez. Ha ebből indulunk ki, akkor a Magashegyi egy underground zenekar? Vagy mainstream, esetleg alterpop? 
 
- Ha a név valóban kötelez, akkor nekünk az lenne a kötelességünk, hogy a magas hegyre vigyük az undergroundot, vagy fordítva, netán hogy a két véglet közötti világot megteremtsük. Ezekből a stílusjegyekből bármelyik ránk illeszthető – sőt folytathatnánk a felsorolást –, de nem külön-külön, hanem összeolvasztva, öt ember személyiségével. Ma már egyébként nincsenek éles határok a stílusok között, annyira építkeznek egymásból. Egy alkotó, aki a saját útját járja, nem ragadhat meg egyes stílusoknál, mert akkor önmagát korlátozná. Mi is folyamatosan kísérletezünk.  
 
- A dalszövegek elgondolkodtatóak, szellemesek, játékosak, már-már versszerűek. Ebben is folyamatos az útkeresés?  
 
- Szerintem Tariska Szabolcs örülni fog ezeknek a jelzőknek. Igen, kísérletezgetünk, gondolkodunk azon, hogy a szöveg is minél jobban kifejezze azokat a hangulatokat, érzéseket, amiket ma fontosnak találunk. Az irodalomból is importálunk olyan szövegeket, amik ezt segítik, például Parti Nagy Lajos Nyár, Némafilm című versét, Szabó T. Anna Kocka Rap-jét, vagy amiket én írtam. Minden inspirációt jelent, amivel találkozunk. 
 
- Miért döntöttetek úgy, hogy idén szimfonikus nagylemezt készítetek? 
 
- Megtetszett nekünk ez a hangzásvilág, hiszen korábban is felléptünk vonósnégyessel, fúvósokkal. Azt vettük észre, hogy ez a hangszerelés elmélyíti a dalainkat. Különösen érvényes ez az Ezer erdő című nagylemezünk sejtelmesebb hangvételére. Ugyanakkor a készülő albumunkon sem szokványos szimfonikus áthangszerelésre kell gondolni, mert a nagyzenekar, vagyis a Harmónia Garden Orchestra tagjain kívül a Talamba Ütőegyüttes és a Discantus Énekegyüttes is továbbgondolja a hangzást.  
 
- A februári MüPa-koncerten lesznek olyan különleges megoldások, mint például amikor novemberben ukulelén adtál elő egy dalt?  
 
- Minden koncert más és más. Akik ott voltak novemberben, azok is egészen más élményt kapnak, hiszen lesznek új dalok, amelyeket még nem hallott senki. Számomra egyébként pont elég különlegesség az, hogy több mint 50 zenész dolgozik együtt a próbafolyamat alatt és a koncerten. Ezt még tovább lehet fokozni egy-egy szokatlan eseménnyel. Az ukulelés történet is attól kapott ilyen erős jelentést, mert meglepetésként ért mindenkit, még engem is, hiszen a koncert előtt egy héttel még nem voltam benne biztos, hogy ez megvalósul. A meglepetések ily módon most is alakulgatnak. 
 
Az Ezer nap című album lemezbemutató koncertje február 24-én lesz a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében.
Tölgyi Kriszta
2012.02.23
|


Copyright © 2021 Minnetonka Lapkiadó Kft.