A bébisintérben a 21 Jump Street – A kopasz osztagra alaposan lefogyott, de itt – eggyel korábbi filmjében – még régi versenysúlyában dübörgő gömbölyű Jonah Hill (Superbad, A furcsa srác, Felhangolva) a címszereplő. Egy olyan botcsinálta bébiszittert alakít, Noah-t, aki – életében talán először – szívességet tesz édesanyjának (akinek egyébként a nyakán élősködik), és elvállalja egy ismerős család gyermekkorú tagjainak pesztrálását, hogy közben a szülők és Noah anyja kikapcsolódhassanak és/vagy ismerkedhessenek egy kicsit. 
 
A rosszul kezdődő este azonban rosszul is folytatódik. A hősünkre bízott gyerekek ugyanis – szám szerint hárman – egytől egyig kis rohadékok, akik alaposan megnehezítik Noah dolgát. Van egy neurotikus 13 éves fiú („több problémája van, mint egy zárt osztálynak”), egy ébredező szexualitású, prepubertás korú kislány, aki miniatűr r*bancként viselkedik (egyebek mellett „bohócnak sminkeli magát”) és egy örökbefogadott, piromániás-robbantgatós El Salvador-i kölyök („ő a legrosszabb: genya”). S ha mindez esetleg nem lenne elég, bébiszitterünk állítólagos barátnője (valójában egy őt több szempontból is kihasználó lány) váratlanul rácsörög, hogy hozzon el neki egy bizonyos dolgot egy bizonyos helyről egy bizonyos buliba – és innentől az éjszaka tényleg rémálommá válik... 
 
Az egyszerre komédiaként, coming-of-age moziként, időnként love storyként és többször akciófilmként működő A bébisintér legnagyobb telitalálata mindenképpen a benne megjelenő hajmeresztő mellékfigurák sora (egy egyszerre érzékeny lelkű és pszichopata „drogbáró” Sam Rockwell alakításában, annak görkorizó, meleg cicafiú „testőre”, egy transzvesztita testépítő banda vagy egy sírógörcsben kitörő parkolófiú) és azok a már-már szürreális helyszíneken (egy leszámolásnak otthont adó játszótér vagy egy éppen átépítés alatt álló, dekadens miliőjű, konditeremmel felszerelt otthon, ahol folyamatosan operaária szól) zajló abszurd kalandok, amiket a szóban forgó alakokkal a főhős átél. A vicces felszín mögött érintőlegesen komoly, érzelmes témák is felvillannak néha (apa-fiú elidegenedés, egy barátság megszakadása, házastársi hűtlenség, családi problémák, identitásválság), David Gordon Green filmje azonban szerencsére így is megmarad annak, ami: őrült, de kedves és szórakoztató vígjátéknak. 7/10 
 
 
Kiadás: Magyar és angol DD 5.1-es hang, magyar és angol felirat. Az egyetlen extra az, hogy az eredeti, kb. 78 perces (a magyar mozikban egyébként be nem mutatott) moziváltozat mellett a film vágatlan, 85 perces verziója is felkerült a lemezre. 3/10 
 
The Sitter, 2011 * 85 perc * InterCom * (16)